Jenna:
Végre mindenki elmondta, amit akar és erre még kell várnunk egy órát. Nah szép. Feltüzelik az embert, utána meg hoppon marad. Összekészülök a bevetésre, elmegyek egyet kajálni, összekapom a felszerelésem, imádkozom... Aha a nagy lófaszt... Ezt vagy túléljük, vagy nem. Ha nem élem túl akkor legalább hősiesen halok meg. Vagyis nagyon bízom benne, hogy nem az egyik társam fog kilőni engem.
Elsőként érkezem meg a hangárba és az elsők között szállok be a siklómba.
-Nah picinyem! Egy újabb kalandra indulunk. Remélem te is felkészültél.-Leellenőrzök mindent, hogy jól működik e a gépezet. Szerencsére semmi hibát nem észlelek, így mehet is a buli. Vigyorgok, mint valami vadalma.... És már indulunk is.
Ahogy megjelennek az ellenséges gépezetek már támadásnak is lendülök.
-Célba veszem a jobb oldalit!-Mondom be a rádióba, hogy ne akarja mindenki ugyanazt letámadni. Igyekszem fentről megközelíteni őket és onnan lelőni a jobb oldali siklót, hogy utána (ha sikerült) a nagy dög felé vegyem az irányt.

Julia
Végig ülöm az eligazitást az elterelő hadműveletről, melyre azért kerültem be, mert az egyik kadét inkább a másik kalandba jelentkezett. Nem itélkezem, az ő döntése volt, így engem ér az a megtiszteltetés, hogy az elterelő dolog része lehetek. Az eligazitás végetér, de még van kérdés és megbeszélni való. Én csak csendben hallgatok, nekem nincs kérdésem. Az eligazitás után, még van időm pár dologra, így a kantinba visszatérve még megiszom a maradék teát, majd a mozsdóba megyek, végül egyenesen a hangárba indulok, ahol a többiek is lehetnek már. A rámpán fel megyek a siklómba, a pilóta fülkében megkezdem a szokásos ellenőrzést, majd útnak indulunk. A célpont megjelenik, és a kiserők is, és Jenna célba veszi a jobb oldalit, ahogy hallom.
- Akkor enyém a bal. Rock and roll!!! - Mondom, és megindulok a baloldali felé, s közben ha lőne, megpróbálom kikerülni. 

(Ezer bocsánat, hogy csak most reagoltam. )

Powellre pillantok, és érzem, hogy továbbra sem leszünk haverok. Meg kell mentenem az életét ezek után, hogy ne akarjon darabokban látni. Na meg a lófaszt! Inkább belepofázok én is a dolgokba, aztán elégedetten vigyorgok, mikor Lynch megdicsér. Nem gyakran fordul elő ilyesmi, úgyhogy még az se zavar, ezt a ritka hollót Robomantől kaptam. Sőt! ami azt illeti, igazából így még sokkal jobb. Kap is tőlem egy barátságos vigyort, aztán ha mindenki kiokoskodta magát, akkor mehetünk is készülni. A bevonulás akár tényleg lehetne is filmszererű, epikus zenével meg minden. És szinte hallom is, ahogy megnyekken a lejátszó, mikor a nagy vonulás kellős közepén megbotlom a saját lábamban, és jópár lépésnyit kacsázom össze vissza, mire visszanyerem az egyensúlyom. Szép volt, Nyomi! Talán nem is véletlenül neveztek el így. Ja... Sosem véletlen.

Nekem aztán kurvára nincs semmi felszállás előtti rituálém. Leszámítva, hogy mindig jobb lábbal lépek fel a rámpára. Meg, hogy dobok egy puszit a titkos Braga háttérképemnek a komegységen. Meg persze, hogy mindig, de mindig be kell kötnöm magam, mielőtt megnyomom az indítógombot. De egyébként tényleg semmi rituálé. Az olyan gyerekes. pff... Azon vagyok, hogy sikeresen fel tudjak szállni, és az alakzatot se basszam szét. Nem, ez sem alap mindenkinek. Hajlamos vagyok... szétszórt lenni. Csak nehogy az űrben szóródjak már szét egyszer!
És akkor meglátom az ellenséget. Fenyegető pöttyök a radaron. Wow! Mindenki hősködni akar, úgyhogy én igyekszem nem útban lenni. Ha éppenséggel az utamba kerül valami ellenséges, lelövöm, de amúgy hagyom, hogy nagyok játszanak. Én max elterelésnek lennék alkalmas, de félek, Powell nem húzná meg elég gyorsan a ravaszt, ha az én seggemről lenne szó. Inkább kihúzok jobbra, és próbálok tényleg csak olyan mellékes zavaró tényező lenni, ami idegesítő kis pöttyként ott van a látómeződ szélén, és biztos vagy benne, hogy tervez valamit, miközben csak próbál nem megdögleni.

Eligazítás után egyből mentünk a hangárba és mindenki elfoglalta a saját gépét. Furcsa ezt így még kigondolni is, mert nem sűrűn volt erre még példa.
A felszállás simán megy, majd becsatlakozom a rajhoz, és követem őket célunkig. Cél, hogy elsőként kiiktassuk a kisérő hajókat. Ahogy pedig szólt az eligazítás is a nagy monstrum tüzelni kezdett.
Tényleg lassú, így nem gond holtérbe kerülni, de szememet a másik két kis gépről se veszem le.
- Jövök kisérőnek Jenna – szólok bele a rádióba, és már követem is a jobb oldali célpont felé. Felzárkózom, látom, hogy a másik pilóta felfelé indul, így csinálok egy fordulatot, és vele együtt kezdek el tüzelni. Ezt kerülje ki.

-Ja, ha randid van, az más...Akkor nem most ostromoljuk meg a halálcsillagot.
Úgy tűnik a Balrog pszichológiai hadviselésben ó, ha másban nem is egyenlőre. A pilóták többsége inkább kitérni próbál előle, és ez egyenlőre beválik. A jobb oldali siklóra ketten is lőnek, és miután Nia fézerei meggyengítik az elhárítópajzsot, Jenna lövege átüti a burkolatát, pont az utastér felett. A repülőt kis híján kettévágja ezzel a támadással, utána pedig a gépezet némán sodródik tovább a sötétségben.
Julia is párbajba kezd a bal oldali kísérővel, ami a Balrog mögé próbál visszahúzódni, hogy fedezze a böhöm gép holtterét...vagy elbújjon a lázadók elől, ki tudja. Egyenlőre még életben van, de a pajzsa alaposan meggyengül.
-Ellenséges osztag hat óránál!
Tommy bejelentése másodpercekkel az előtt érkezik, hogy bárki "radarján" felbukkanna újabb 4 pötty. Egy osztagnyi sikló, ami az egyik hold mögül repül feléjük. Egyenlőre még lő távon kívül vannak, de nagy sebességgel közelednek.
-Még négy 12 óránál!
A Balrog háta mögött is előbukkan négy harci sikló. Szintén messze vannak, de ha valaki a nagy piros gép mögé merészkedik, könnyen pórul járhat ott.
-Én elintézem a négyet seggünkben ha velem jön valaki.

Akkor jó igazán egy rajtaütés, ha megszervezett és mindenki figyel a másikra. Ilyenkor borzasztóan fontos a kommunikáció és csak remélem, hogy ez lebeg mindenki szeme előtt. Amikor a holdat megkerülve innét és onnét mindenki - többnyire - célba veszi a gépeket, igyekszem arra mozdulni, amerre mások nincsenek. A két siklót egyből betámadják, az egyiket sikeresen le is szedik. Még jó, hogy látom, mi van, mert a rádión nem nagyon hallom őket kommunikálni. Vagyis de, de olyan holtterek vannak, hogy azt elképzelni is fáj. A Balrog még kvázi sértetlen, de teszek róla, hogy ne legyen az.
- Gyerekek, eddig szép volt, de most már tényleg figyeljünk egymásra! - már újabb kört nem tudok tenni, mert Tom értesítéséből ítélve jó kis dísztársaságot kaptunk. Mintha eddig csak unatkoztunk volna. Sebaj, fentről lekapom a felső körbeforgó búgócsigát, nem kell az, hogy csiklandozza a siklókat. Aztán hátulról megkerülve a Balrogot megnézem, hogy mizu a köddé vált másik kísérővel. Ha szerencsém van, kettő legyet ütök egy csapásra. Elég lesz résen lennem most, hogy a Balrog csak előre lő, én pedig jó esetben egy ágyúval és egy sérült siklóval találom szemben magam. Nem adom olyan forrón a kását, hogy mondjuk egy helyben tébláboló céltáblát nyújtsak tálcán neki. De nem vesztegelhetek egy helyben, így aztán kifordulva a Balrog alól a többi érkezőre fordítom a figyelmem.
- Jenna, Nia, kínáljátok meg őket a hat órási teával! - remélem értik a célzást, hogy mire gondoltam.
- Powell, te Weirrel a maradék négyet intézd el, Juliával fedezünk titeket. Tom, Balrog? - meg szemmel tartjuk a Balrogot, mert hát ők se unatkozzanak, biztos unalmas órák alatt megfordulni.

-EZAZ!-Kiáltok bele a rádióba, majd visszafogom magam. Azt hitték majd elintéznek minket... Idióták!
-Az egyik gyalogos kiiktatva. Nia pacsi!-Bár nincs sok időnk örömködni, de azért egy kis pozitív élmény nem árt. Így nagyobb lendülettel folytatja mindenki a harcot. Tom hamarosan bejelentkezik és már jelenti is a közelgő ellenségeket. Baszki ez a jövőbe lát? Vagy valami röntgen látása van?
-Meglesz uram! Nia én a gőz te a tányér!-Utalok itt arra, hogy én továbbra fentről támadok, ő jöjjön lentről, így talán jobban összezavarjuk őket. Maguk sem tudják majd eldönteni, hogy kit vegyenek célba. Persze közben figyelni is kell egymásra. Ha Niara ráhajt az egyikük hátból letámadom és lövök. De addig is próbálom eltalálni a siklókat, manőverezni. Nem akarok könnyű célpont lenni.
-Powell ne unatkozz... Van elég célpont rendesen! Csak ne minket lőjél ki!-Nevetek fel, majd célbe veszem az egyik siklót és már lövök is.

Julia

Valaki vagy valakik a jobb oldali kisérőle szállnak rá, míg én a baloldalira. Azt nem tudom, hogy nekik hogy megy, mert nekem az én kiszemeltettemmel kell foglalkoznom, de az elbújik előlem. Hallom Tomot amint közli, hogy érkeztek még siklók, majd Finnt is és elfordulok az elbújt kiszemeltemtől. 
- Egyenlőre szerencséd van, mert másut van dolgom, de még vissza jövök érted. - Mondom, majd indulok Finnek segíteni fedezni a többieket.
- Megyek Finn. - Jelentem be, és keresni kezdem a siklóját.

Eddig se voltam valami derűlátó, pedig heten voltunk a három ellen. Persze ennek a legfőbb oka a Balrog, meg az, hogy nincs egy kurva gandalfunk se. Végül arra jutottam, megteszem, amit tudok, de alapvetően azt terveztem, hogy mindenki érdekében próbálok kicsit távolabb maradni a sűrűjétől. Még véletlenül seggbe durrantanám Powellt, és én lennék világ szégyene. A baráti tűz újrafeltalálója. A lázadás gyilkosa. Az Új Világ Nyomija. Ha jobban belegondolok, az utolsót már ki is pipálhatjuk.

Amikor újabb pöttyöcskék tűnnek fel a radaron, a szívem kihagy egy ütemet. A fenébe már! ezt sem fogom csak úgy megúszni! - Miiii ketten négy ellen? -  csúszik ki a számon egy kétségbeesett kérdés, de közben már adom is meg az új irányt. Egy viszonylag biztonságos vektoron fordítom a gépet, hogy Powell után eredjek. - Vettem, hadnagy, megyek segíteni! - szólok újabbat a rádióba, mielőtt még jöhetne a lebaszás, és közben próbálom magam elé képzelni Pow arcát, amikor rájön, hogy velem kell beérnie jelenleg.
- Érkezem a balfenékről, hadnagy! - és valóban. Hamarosan utolérem Powellt, és a két érkezővel kvázi szemben haladva próbálok még épp az instanthalál távolságon kívül hirtelen irányt váltani, ami valószínűleg úgy néz ki, mintha egy elrontott hempergés lenne, és ez nem is áll messze a valóságtól. A lényeg, hogy próbálom oldalba kapni a szélsőt, hogy egy hármas sorozatot rálőve tegyem ártalmatlanná, hacsak Powell máshogy nem parancsolja.