Az utóbbi időben törtét események után egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy sokáig nyalogassuk a sebeinket. Sokan sérültek meg, ki így, ki úgy, mégis csak egy kép lebeg a szemeim előtt, amivel pár napja már kelek és fekszem. Karcolás ide vagy oda, nem habozhatunk tovább, ha szeretnénk a lépéselőnyünket megtartani.
Már egy ideje tudom, hisz beavattak a tervekbe. Ekkora bizalmat még nem szavaztak nekem sem itt, sem az Arkanon. Nem érzem úgy ennek ellenére, hogy nem tudnék megbirkózni a feladattal. A terv egyértelmű, a kivitelezés pedig reméljük pont annyira lesz pofonegyszerű, mint ahogy hangzik elsőre.
Máskülönben lépéselőnyben vagyunk az ellenségeinkkel szemben és nem szabad hagynunk, hogy megelőzzenek vagy meglepjenek minket. Nem mintha nem lenne mi a tarsolyunkban, de kérdéses, hogy mennyire elegendő és mennyi ideig tudnánk élni vele.
Csöndben hallgatom a monológot, miközben tekintetemmel a képernyőt pásztázom. Az utóbbi napokban megannyiszor szemeztem ezzel a monstrummal és a tervrajzzal, ami készült róla. Majd mikor a nevem hallom, a társaimra pillantok.
- Üdv, mint azt hallották, én vezetem az akciót. Ahogy azt már ismertették, nem kis feladatra vállalkozunk mindannyian. De bízunk benne, ha szigorúan tartjuk magunkat a tervhez, akkor olyan lesz az egész akció, mintha egy gagyi videójátékkal játszanánk. A gagyi hasonlatot félretéve szeretném ismertetni néhány egyéb információnkat. A monstrum nem tart egyedül, így eőször nem a kiiktatása esz a célunk. A Balrogot kísérő két ST-50-es űrsiklókat kell elsődlegesen leszednünk, mert gyorsak és könnyen okozhatnak meglepetéseket. Ha pedig ezt a manővert teljesítettük, akkor célba vehetjük a tehersiklónkat. Nagy hátránya, hogy monstrum létére lassabban fordul, könnyebb kitérni a lövegek bemérési zónájából és hatástalanítanunk. Mi ezt szemtelenül ki fogjuk használni és ha ügyesek vagyunk, talán géphez is juthatunk, miután likvidáltuk a személyzet tettre foghatóságát. Valakinek kérdés?

Izgatott vagyok. A flottában elég űrcsatában vettem részt. Talán túl sokban is. viszont még sosem a két barátommal együtt repülve. Ez a mai lesz a legnagyszabásúbb ütközet az űrben...hát, vagy napokig. Le is huppanok Adrian mellé, és úgy hallgatom az előadást. Amikor kérdezni lehet, felteszem a kezem.
-Nekem is van egy. Ha hívjuk a Balrogot, mondhatom én, hogy"Itt nem mész át!". Egyébként, ha jól értettem, ebben a küldetésben nem szállunk át, csak ott haggyuk vesztegelni ha lehet későbbre. Senki sem akar itt összeakaszkodni egy harci androiddal...bízzatok bennem.
A videójáték analógia viszont tetszik. A béna videójáték. Remélem így is lesz...

Jenna:

Végre egy újabb kihívás. Már kezdtem halálra unni itt magam. Szépen hátul ücsörögve hallgatom végig az eligazítást, majd Jenssen szavait is. Nah akkor mehetünk is? ... Francba!
Morgolódom magamban egy keveset. Menjünk már. Majd útközben megbeszéljük a részleteket. Úgy sem két perces az út oda. De persze csak egy porszem vagyok a gépezetben. Így maradok csendben és igyekszem türelmes maradni.

Julia

Mint mindenik az eligazitóteremben, én is végig hallgatom a tervet ha jól értem, hogy el terelés lesz, hogy ne kaphassanak erősítéstaz ellenfelek. Majd finn, is elmondja a tervet, és valami gagyi videójáték hasonlattal jön. Adrian is elmondja, hogy ő hogyan látja a dolgokat, majd Tom is is elmondja, hogy nem lesz semmi át szállás legalább is a mi részünkről. Viszont ez nem jelenti azt, hogy azok ne akarnának esetleg át szállni. Hallgatom a többieket, viszont nekem szerencsére nincs kérdésem vagy bármim.

Az eligazításra természetesen a leghátsó, legrejtettebb helyet próbálom megtalálni, és miközben a kapitány beszél, én fejben lejátszom a legutóbbi, vesztes sakkjátszmám lépéseit. Egyszer úgyis megverem azt a hülye gépet!  Csak Powell szavaira fordítom a tekintetemet Viccmiszter hadnagy felé - Rossz érzés a feláldozhatók között ülni, hadnagy? - kérdezem vigyorogva, aztán, hogy eltereljem a figyelmet a tiszteletlenségemről, még hozzáteszem: A tervrajzok alapján a Balrognak van egy tervezési hibája. Ha jól értem, Jenssen hadnagy,  a szörny hasát csak egy ágyú védi, amit hátulról, a gerinc vonalában megközelítve ki lehet lőni. és akkor alulról védtelen lesz, és kibelezhetjük? - persze könnyebb mondani, mint megcsinálni, és arra sem emlékszem már, hogy a tervrajzhoz legálisan fértem-e hozzá, de mostmár úgyis mindegy, nem?

Szinte elsők között érek az eligazítóba. Izgatott vagyok, és bizakodó. Örülök, hogy részt vehetek, mint kadét a küldetésen.
Figyelmesen hallgatom végig a tervet. A cél egyértelmű, és kivitelezhető. Erőfölényben vagyunk, de ez általában nem jelent semmit sem. Az kifejezetten tetszik, hogy megint kárt okozunk a Consiliumnak. Vajon milyen az élet a Volantisen amióta a tanácsos meghalt?
Nézem a kivetített képet, és hát megkell hagyni szép munkát végeztek rajta. Böhöm egy dög, de nem jelenti azt, hogy nem lehet lyukat ütni rajta. A képét az eszembe vésem, a kapott információkat is. Nem lesz egyszerű menet, de ahogy Finn is mondta, hogy követjük a tervet, akkor nem lesz ebből bonyodalom. Ezt pedig el is hiszem.
Kérdést nem érzem, hogy kell feltennem. Egyértelműek voltak az utasítások, és biztos vagyok abban, hogy továbbra is azok lesznek.

Tomnak nincs több kérdése, csak elismerően bólint Sunder falé, és meg is bokszolja a vállát finoman.
-Jó ötlet kölyök!
Miután finn megválaszolta mindenki kérdéseit a kapitány útjára engedi a csapatot. Nincs sok idő a bevetés előtt, ezért bárkinek van bármi sürgős elintézni valója vagy felszállás előtti rituáléja, az jobb, ha most intézi el. Pontban egy órával később kell gyülekeznie mindenkinek a hangárban, hogy elfoglalhassák a gépeiket, és kilőhessenek, mind a heten egyszerre. Tommy út közben még hátranéz a válla felett a csatába vonuló pilótáknak integető tömeg felé, és amikor megtalálja akit keres dob neki egy puszit. ez után néz csak az egy a siklókra merőleges vonalban közeledő pilóta társaira, és megrázza a fejét.
-Mint egy istenverte filmben, komolyan...
A felszállás gond nélkül zajlik, természetesen. Mind a hét pilóta elég tapasztalt már ahhoz, hogy ne legyen gond nekik a célpontnak kijelölt hold sötét oldalát megkerülve a célpont közelébe repülni, majd várni. Hamarosan meg is jelenik mindenki monitorján a mélyűr szonda. Eddig minden a terv szerint megy. Pár percnyi várakozás után már láthatják is a hiperágyú lövedékét közeledni. A súlyos vasgolyó telibe találja a szondát, ami azonnal darabokra törik, és szanaszét szóródik az űr sötétjében. Eddig minden a terv szerint halad.
-Ellenség 10 óránál!
ÉS valóban, ahogy Tom jelenti, már érkezik is az ellenség, Elől a két kísérő vadász, hátul pedig a hozzájuk képest hatalmas, borzasztóan felfegyverzett gépezet. Ahogy befogják őket, mindhárom sikló kikapcsolja a hajtóműveiket, és leadnak pár Fézer lövést a csapat felé.

Még az Arkan idejében akadt, hogy rám bíztak néhány apróbb dolog kivitelezését, de úgy érzem, hogy ekkora horderejű melót még nem bíztak rám. De lehet csak én érzem annak, nem tudom. Megosztom mindazt az ismeretemet a többiekkel, amit kvázi már sejthettek gyanítom. Sejtettem, hogy a kérdéseket nem úszom meg, de ez így is van rendjén.
- Nem, egy pillanatra sem megyünk fel arra a hajóra. Nem kell kitennünk magunkat közelharcnak, ha nem muszáj. A Balrogot elég pusztán harc és mozgásképtelenné tennünk, ebben igaza van Lynch hadnagynak. Hogy akkor mégis miért vagyunk itt ennyien? Mert ez egy kulcsfontosságú bevetés, amit mindenképpen szeretnénk előnyünkké faragni. Plusz nem baj, ha ki tudjuk egymást menteni, ha esetleg valaki siklója találatot kap. - azt hiszem ez elég kielégítő válasz Powellnek. Még talán nem egészen értik, min van a hangsúly, de majd folyamatában meglátják.
- Mondhatja. - nehéz nem mosolyogni Tom megjegyzésén, a szám sarka egy icipicit görbül is, de némi komolyságot erőltetek magamra. - Aztán ajánlom is, hogy kapja őket telibe. - biccentek.
- Kadét, maga nagyon jól látja. A hasi oldalon a legsebezhetőbb a gép, igaz, a fenti löveg is ugyanazt tudja pepitában, mint a másik. Hátulról viszont gyakorlatilag nincs védelme, a szárnyakon az ágyúk előre néznek. Aki ügyes, az egyben likvidálhatja a meghajtást is. - azt hiszem mindenki kérdésére elég kielégítő választ sikerült adni. A felkészülési idő alatt leellenőrzök mindent, amit szükséges, felszerelés, ha kell fegyvert, mindenre fel kell készülnünk.
Aztán elérkezik az idő. A gépbe beülve már meg is kezdem az indítást. Hamarosan szabályos csatarendben kirepülünk és várunk. Várunk a jelre, a radarra, a szondára, a becsapódásra. És aztán elszabadul az őrület.
Hallom Tom hangját a fülesen, illetve némi csöndet kivárva megszólalok.
- Iktassuk ki a Balrog kísérőit, lehetőleg figyeljünk egymásra. - mondom, én pedig nem habozok, egy dugóhúzót megszégyenítő csavarral veszem sortűz alá az egyik kísérő siklót. A meglepetés erejével támadni a legegyszerűbb, utána pedig már annál nehezebb. A Balrog, mint ahogy arra számítani lehetett, rögvest megkezdi a sortüzet. Ahány ágyúja van, mind másfelé tüzel, de a másik sikló sem totojázik semeddig. Gyors cikkcakkban indul meg a Balrogot és a holdat alulról megkerülve és kezdi meg a támadást. Ha valaki nem elég ügyes, akkor bizony szerezhet találatot.