Lassan dőlök oldalra, kikukucskálva Jaina széke mögül, hogy kérdőn nézzek a nő tarkójára. -Star Wars? - Kérdem, kicsit vidámabb hangon, és hanyatt dőlök. - Sosem gondoltam volna, hogy valakihez itt is eljut, a sok másik film közül. Aztán viszont felvonom a szemöldököm, ahogy visszakérdez, és óvatosan megveregetem a vállát. Szegény nyilván izgul, azért kérdez földi járművekről, amikor a sikló ágyúját említem. -Nyugalom kadét, Eddig mindent jól csinál, ne izguljon. Mint mondtam a sikló fegyverrendszere érdekelne. Nyilván ilyen siklóval gyakorolt a szimulátorban is. Lőtt már vele? Aztán visszadőlök a székembe, és becsatolom magam, felkészülve, hogy hamarosan újra gravitációs térbe fogunk kerülni, hisz már látom a Jola-t közeledni. -Szóljon be rádión. Szó szerint ezt mondja nekik: "Hé Kami, megjöttünk, nyittasd ki a hangárt. 5 percen belül érkezünk." Érteni fogják.
Az elköszönést követően hallom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ismeri ezt a frencsájzt. - Igen kapitány úr, abból van. - Felelek, majd a vissza kérdésem ből a kapitány arra következtet, hogy túlságosan is izgulok, s igyekszik megnyugtatni. - Igen, szimuláción már lőttem vele kicsi aszteroidákra. - Felelek, majd ahogy közeledünk a Jolahoz, a kapitány úr megint egy újabb feladatot bíz rám. - Igen is. Hé Kami, megjöttünk, nyittasd ki a hangárt. 5 percen belül érkezünk. - Hajtom végre a feladatot, közben azért érzem, hogy el vörösödöm. De a kapitánynak igaza lett, mert érkezik is válasz, majd lassítani kezdek, hogy hagyjak időt a hangár kinyitására.
-Nos, tartok tőle, lézerkardot nem tudunk adni. Jaj, bocsánat...fénykard? A lényeg, hogy ez a flotta. Ha szabad szemmel látjuk az ellenséget az már régen rossz. Aprót bólintok csak arra, hogy ezek szerint lőni már tud, majd kivárom azt is, amíg leadja az üzenetet. Ezek szerint a parancs teljesítése sem okoz neki problémát, bármennyire is belepirult. Nem árt, ha van ilyen matróz is ezen a hajón. Nem kommentálom ezt, csak előre dőlök, és az ablakra hasonlító nagy kijelzőn közeledő Jola képén mutatok arra a pontra, ahol már nyílik is a hangár külső nagy légzsilipje. -Tudja a dolgát kadét. Egy percen belül a hajóm fedélzetén szeretnék lenni. Újra hátradőlök, és hagyom érvényesülni. A határidő amit adtam neki közel sem teljesíthetetlen. Sőt, szinte túlságosan is bőséges, ám első alaklomra talán elég lesz. Had legyen sikerélménye...illetve, ha tényleg izgulós, nem szeretném, ha kapkodna.A kölöyk egész biztos úgyis ott lóg valahol...
Érthető Ethan kapitány szó javítása, hisz bár a föld már nincs, de még vannak olyan rajongói ennek a világnak, akik allergiásak a lézerkard szóra, s azért tette, mert nem tudhatja, hogy én köztük vagyok-e. Nem hibáztatom, de még magam se tudom. - Értem uram. - Mondom, hisz várt valami jelzését, hogy figyelek vagy valami. A kérdésére, válaszul csak bólintok, amit remélem látott az üveg tükrözésében. Majd szóba kerül a lövés gyakorlása, aztán egy utasítás, hogy szóljak a Jolára, amit bár pirulva, de megteszek. Le is lassítok, hogy legyen idő a légzsilip kinyitására, ami megtörténik, és megkapom a feladatot, hogy egy percen belül jussak be a Jola hangárjába. - Értettem uram. - Felelem, és fel gyorsítok amint a kapu kitárul. Igyekszem időre bejutni, de arra is igyekszem vigyázni, hogy a sikló épségben maradjon. Ha sikerül, leteszem a siklót egy szabad helyre, majd leállítom. - Megérkeztünk uram. - Jelentem a kapitánynak, felé fordulva az üléssel.
A tőlem szokott közönyös nyugalommal szállok fel a székből, mintha csak a metrón utaztam volna, és nem egy űrrepülőn a kozmoszon át. Azért megveregetem Jaina vállát, mielőtt megindulnék kifelé. -Rendben, elsőre jó volt. Ha minden repülése ilyen sima lesz, akkor pár hónapon belül bevetésre is küldöm, nem csak taxizni. Ha pedig fél év múlva is velünk van, a rangját is, másfél évvel korábban, mint az akadémián kapta volna. Cserébe el is várom, hogy minden ilyen simán menjen, érthető? A hajóból kilépve viszonzzom a hangár személyzetének tisztelgését, miután megvártam, hogy mind az öten megtegyék egyenként, köztük a tökmag is, aki rögtön utána hozzám rohan, és szorosan átöleli mindkét térdem. Felborzolom a 9 éves kisfiú haját, majd visszaküldöm dolgozni. -Kövessen Darklighter Kadét. Sok dolgunk van még. Gyorsan körbevezetem, aztán megmutatom a kabinját, ahol már vár önre a tanuló konzolja. Sajnos az elméleti vizsgákat még itt sem ússza meg. De ne aggódjon, biztos vagyok benne, hogy jövő ilyenkorra már lesz ideje aludni is...néha.
Miután jeleztem a megérkezést, s felé fordultam a kapitány feláll a székből, kapok tőle egy váll veregetést, valamint dicséretet és elvárást is, vagy tudom is én. Út közben magamhoz veszem a cuccomat, ami idő közben a padlón kötött ki, de nem a vezetésem miatt, hanem mert hanyagul tettem le, s idő közben lehuppant. - Igen is uram. - Felelem, miközben elhagyjuk a siklót. Páran tisztelegnek a kapitánynak, amit viszonoz is, majd egy gyerek is megjelenik, s tesz hasonlót, majd a kapitány vissza küldi dolgozni. Bár engem a Jola hangára leköt, de hamar kizökkenek mikor a kapitány szól nekem, hogy kövessem amit megteszek. Mint kiderül, itt is ugyan úgy kell tanulnom, s a vizsgákat sem úszom meg. Ilyesmi fel sem merült bennem, de nem mondom hangosan mert nem akarok szemtelen lenni, így csak csendben követem, és hallgatom amit mond. - Értettem uram. - Mondom röviden, és ennél több most nem nagyon hagyja el az ajkamat. Nem nagyon tudnék többet mondani az a nagy igazság, bár azt nem nagyon ígérhetem, hogy tanulás közben nem fogok bealudni, de az már a jövő zenéje.
Épp csak elhagytuk az állomást, és én a konyhában keresgéltem valami ehetőt, mikor Steele szinte a semmiből felbukkant előttem, hogy egy széles vigyorral közölje: a legénységi szállásokhoz részlegén az egyik robot bekrepált és szétszórta az összes szemetet, amit addig felszedett. Normál esetben egy másik robot azonnal megoldotta volna a dolgot, de hé! mégis mi a francra tartanák az engedetlen közlegényeket, ha nem erre? Mázlija van Nikonak, hogy nem ő került a szeme elé először, különben most ő sikálná négykézláb a padlót, amíg én degeszre enném magam a szójapudinggal, ami ugyan nem finom, viszont legalább édes és nem anyám főzte. Steele összes lemenő-felmenő rokonságát végigszidtam már kétszer, meg egyszer visszafelé is, széttérdeltem mindkét térdemet, mire ki tudja, kinek a szarjait felszedtem,és mikor már azt hiszem, végeztem, még kicsivel messzebb is találok néhány ragacsosnak tűnő foltot. A hátam mögött trappoló léptek zaja zökkent ki a monoton szentségelésből, mire kissé öregesen feltápászkodom, addigra szinte oda is érnek. kihúzom magam, és a szalutáló kezemről letépem a gumikesztyűt, hogy illőn köszönthessem a kapitányomat, és az új husit, akinek már korábban is felfigyeltem a fura nevére. Felidézni most nem tudnám, de valami csilingelő rémlik... Jinjin talán? Végigmérem a lányt, ha egyáltalán megállnak (akkor is, ha nem) miközben folyamatosan a nevén kattogok. Azon már láthatóan nem kell, hogy kinyírja-e a férjem a hivatalos belépőjével. Hála az űrnek!
Tovább haladunk a hajón. Az úti cél ezúttal a lift, ami felvisz minket a többi szintre, idelent ugyanis nem sokat tudnék mutatni, amit nem fog látni ezerszer. -A reaktor szoba eggyel alattunk van. Pontosabban, egy állati vastag falnyival. Oda azonban nem fog tudni lemenni, a rendszer nem enged oda senkit akinek nincs ott dolga...és higgye el, jobban járt. Elég kaotikus hely. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy mi van ma, családi nap? Kihúzva magam tisztelgek vissza a közlegénynek, majd fejemmel az újonc felé biccentek. -Bemutatom Jaina Darklighter kadétot. Mostantól velünk szolgál. Hagyom, ha mutatkozzanak be egymásnak, ha szeretnének, addig pedig végignézek a takarítószereken, és sóhajtok. -Közlegény. Láttam a szertárban pár új tisztogató droidot, még a csomagolásából sem vették ki őket. Tesztelje, hogy működőképesek-e. Aztán nézzen rá Dobrik kadétra, most épp a hangárban rohangál. Egy apró mosolyt engedek csak meg, aztán már indulok is tovább. Nyilván az a cél, hogy Jina is kövessen engem. Nincs már messze a lift, látom is a követező sarkon befordulva. -A következő állomás a parancsnoki híd. Ki tudja, lehet egy nap ön is vezetni fogja ezt a hajót. Egyébként...mi az ön beceneve? úgy tudom minden pilótának adnak egyet.
A hangárt elhagyva, egyenesen a lift felé megyünk, ami több emelettel visz fel minket, majd elmondja, hogy eggyel lentebb mi található, s oda csak az mehet akinek ott van dolga. A folyóson, egy nő valaki után takarít. A nő tiszteleg a kapitánynak, aki ezt viszonozza, majd mielőtt én bármit mondhatnék, a kapitány engem megelőzve mutat be neki. - Szia Jaina vagyok, a barátaimnak Jin vagy Jina. - Mondom, közben én is viszonozom a tisztelgést, majd a kapitány valami bontatlan tisztító droidról beszél, meg valakire rá kéne néznie, aki a hangárban rohangál. Majd követem a kapitányt tovább a lift felé, ami a következő sarkon túl található. Út közben kiderül, hogy az első állomás a parancsnoki híd, ahol talán egy nap majd én is leszek, és talán vezetni fogom ezt a monstrumot. Majd a becenevem felől érdeklődik. - Jin, vagy Jina uram, az olyanok mint, a Zero vagy Kegy, kimaradtak az életemből. - Felelek a kérdésre.
A kis közjáték után egyenes háttal, szigorúan előre nézve hagyom magára a közlegényt, és folytatom a túrát. Csak néha sandítok az új kadétunkra, aki meglepően csendes és tisztelettudó, a nagy többséghez képest. -Ő az egyik kommandósunk. Messze a legnagyobb bajkeverő a hajón, és mellesleg a feleségem is. Ha már itt tartunk, láttam, hogy ön is jegyben jár. Mint biztosan tudja, általában csak fél évente szoktunk kikötni 3 napra, ami nem sok. De ha gondolja, el tudom intézni, hogy a vőlegényét áthelyezzék ide... Várom a lány reakcióját. Általában kevésből meg tudom állapítani, hogy tényleg ők választották e egymást, vagy kényszerből történt a dolog. Ebben az esetben valahogy az az érzésem, hogy az utóbbi a helyzet. -...Vagy intézhetem úgyis, hogy ne legyen kimenőd soha, ha ő is épp ráérne. Rákacsintok, aztán ahogy kinyílik a lift, elindulok a folyosón megint, és hamarosan belépünk a hajó parancsnoki hídjára. Az itt tartózkodó ügyeletes tisztek azonnal felpattannak és tiszteleg nekem, amit viszonzok, majd Jin felé fordulok. -A szabály szerint mindig kell, hogy legyen itt egy ember. Ahogy látom az első tisztről pont lemaradtunk, de ne aggódj, biztos összefutsz még vele. Minden esetre nézz jól körül, mert egyhamar nem enged ide vissza a rendszer. És tényleg, pár perccel később már indulunk is tovább, ezúttal a hálókörletek felé. az utunk végállomásához. -Egyébként, én inkább Jedi-re, vagy ilyesmire tippeltem volna mint becenév. Na de nem számít, majd kialakul. Amennyire tudom, Freya sem kapott.
Szer. Aug. 01, 2018 12:19 pm
Miután jeleztem a megérkezést, s felé fordultam a kapitány feláll a székből, kapok tőle egy váll veregetést, valamint dicséretet és elvárást is, vagy tudom is én. Út közben magamhoz veszem a cuccomat, ami idő közben a padlón kötött ki, de nem a vezetésem miatt, hanem mert hanyagul tettem le, s idő közben lehuppant. 
