Becenév: Crash Faj: ember Születési hely, idő: Föld, USA; 2542 Kor: 42 Csoport: Flotta. Család: Tabu téma. De egyébként, Pressia Hicks - Feleség Ethan Dobrik jr. - Fiúgyermek. Családi állapot: Házas Szexuális beállítottság: Hetero Karakter arca: Tom Hardy
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
Azok közül, akik vele szolgáltak, sokan a kapitányéhoz hasonlítják Ethan személyiségét, ám ebben nem is tévedhetnének nagyobbat. Shephard kapitány egy bátor ember, ezzel szemben Crash szinte teljesen híján van minden egészséges félelemérzetnek. Ez leginkább túlzott önbizalmának, marú és maró cinizmusának köszönhető. A munkáját azért komolyan veszi, és bár alkalmanként elenged egy szarkasztikus megjegyzést, azért igyekszik tiszteletet mutatni mindenki felé a maga módján. Mindig is problémája volt a hatalommal, és sosem szerette, ha dirigálnak neki, azt pedig végképp nem szerette volna, ha ő kerül vezető pozícióba. Már a mostani rangjáért sem repes a legkevésbé sem, ennél feljebb azonban nem hajlandó kerülni a ranglétrán. (Hát ez nem jött össze...) A fentről érkező parancsokat hajlamosabb megkérdőjelezni, társai biztonsága azonban mindennél fontosabb a számára, így a lehető legtöbb esetben ezt megtartja magának, éles helyzetben pedig különösen.
Ethan Dobrik valaha a kék bolygón látta meg a napvilágot, bár tény, addigra már inkább mocskos barna volt a jobb sorsra érdemes planéta. A Baltimore-i nyomornegyedben cseperedett fel, a keleti parti nagy gát árnyékában. Életének erről a szakaszáról nincs feljegyzés, és ő maga sem szívesen ossza meg, az viszont bizonyos, hogy 9 éves korától kezdve a Marlin Bentlakásos Akadémia diákjaként nevelkedett tovább, mint oly sok gyermek arról a környékről, kit a szülei nem tudtak eltartani, vagy épp kordában. A katonai iskolában töltött évei alatt az ifjú Ethan sikeresen megszegte az intézmény minden egyes írott, és íratlan szabályát. Csupán rendkívüli fizikai adottságainak köszönheti, hogy nem csapták ki legalább fél tucatszor, ám a testi fenyítéstől még ez sem mentette meg, s hátát a mai napig ostorcsapás okozta hegek díszítik. Ennek ellenére sikeresen levizsgázott, és mivel addigra az volt az egyetlen biztos karrier, a hadsereg kötelékében kezdte meg pályafutását, s s bár akkor még nem így gondolt erre, rengeteg Consilium elleni lázadás leverésében volt kulcsszerepe.
-Végünk van... -Nincs. -Körülvettek minket! Északról, délről...minden irányból! -Akkor nem menekülnek! -Nagyon vicces...hússzor annyian vannak mint mi, semmi esélyünk! Ethan nyugodtan, szinte már lezseren használta fel a fegyverén lévő teleszkópos optikát, hogy a fedezékből kikémlelve sokadszorra is megfigyelje az ellenség pozícióit. Füle kicsit még mindig csengett a szinte folyamatos tüzeléstől, és teste több apró sebből vérzett, de látszólag erről tudomást sem vett. -Légi erejük nincs, egy madár 10 perc alatt bedarálja mindet. -A légierő a közelünkbe sem jön, amíg nem lőjük szét azt az AA löveget, és nincs több rakétánk! -De...egy van... A szemtanúk szerint Dobrik őrmester a hátára kapta a puskáját, és elindult az osztag csapatszállító siklója felé. Több társa is megpróbálta megállítani, köztük a súlyosan sérült pilóta is. -Megőrültél??? Azt nem tudod vezetni! -Nem...de a szimulátorban megmutattam, hogy lezuhanni le tudok vele. Hívjátok a bombázókat. A jelentések szerint Dobrik őrmester nagy nehezen felszállt a súlyosan megrongált gépezettel, ami úgy mozgott a levegőben, mint egy rovarirtóval befújt darázs, majd hirtelen egyenesen előre indult vele, olyan alacsonyan, hogy szinte indokolt lett volna kerekeket szerelni a gépezetre. Frontálisan ütközött a löveggel, és áldozatának hála másodpercekkel később a sereg légicsapást mért minden lázadóra. S mikor a por és hami végre megállapodott, néma volt az egész táj. Csupán egyetlen kormos alak lába alatt ropogott az üveggé égett homok. -Mondjátok meg azoknak az eszementeknek, hogy mind a vendégeim egy sörre, még az is, aki majdnem levitte a fejem...
Bár a társai által 'Crash'-nek keresztelt katona szolgálati aktája tele van ilyen, és ehhez hasonló történésekkel, és a felettesei közül sokan ferde szemmel néztek rá, tagadhatatlanul egy megbízható, profi katonáról van szó, ezért is választották be az osztagba, mely azt a feladatot kapta, hogy felkutassa, és begyűjtse azokat a kiválasztottakat, kik hosszú, hideg álomba szenderülve fogják elhagyni a földet, akár az akaratuk ellenére is. Az akció befejeztével jutalmul ő is csatlakozhatott ezekhez a szerencsésekhez. Mint mindig, most is teljesítette a parancsot, és mindenre felkészülve hunyta le a szemeit, mielőtt ő maga is hosszú álomba merült.
-Hogy mit akarsz, mit csináljak??? - Tette fel a kérdést, kétszer is az új világban. Először nem sokkal ébredése után, amikor egy tabletet szorongató orvosköpenyes valaki egy rakás képet kezdett el mutogatni neki, fiatal hajadon lányokról, kik közül kedvére választhat feleséget. Másodszor egy kedves barátjától kérdezte ezt, miközben majdnem megfulladt a röhögéstől. -Navigátor én? És majd Kapitánynak szólítalak, meg ilyesmiket mondok, hogy kiszámítom a vektort kapitány! Útvonaltervezés! Újrakalibrálás! Aye Aye kapitány! Hogyne...
2624-ben kérvényezte áthelyezését a URS Jola fedélzetére. Figyelembe véve a hajó kapitányának véleményét, és eddigi szolgálati eredményeit, az engedélyt megadom.
Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Khm... Üdvözlöm Uram! Örömömre szolgál, hogy én lehetek az elfogadód, szóval kérlek, add meg nekem a lehetőséget, hogy egy kicsit ömlengjek erről a férfiról, akit megalkottál nekünk! Először is, meg kell dicsérnem a pb-t, bár gondolom ezt már számos ember megtette és biztos vagyok abban is, hogy millió rajongód akad majd, aki örömmel fog hozzád menni, vagy épp csak arra kérni, hogy hagy hordhassa ki a gyerekedet! :'D. Férfi létemre én ezért nem fogok küzdeni, de ami jó az jó, szóval örülök, hogy ennyire eltaláltad az avatarodat, de ami a legjobban tetszik az egészben, hogy zseniálisan megfogalmazott és összerakott jellemet írtál hozzá, és abszolút el tudok képzelni mindent ehhez az archoz!
Mondjuk bevallom töredelmesen én nagy Nolan fan vagyok, és a Dunkerk után nem is nagyon tudnék neked mást elképzelni, csak azt, hogy pilóta légy, vagy bármilyen tiszt, mert egyszerűen számomra összeforrt az arcod egy ilyen jellegű karakterrel, és ez egyáltalán nem baj, sőt! Felüdülés volt a mai nap után olvasni a soraidat, azt, hogy mennyire gördülékenyen írsz, és jó lett volna még olvasni tovább, mert szívesen megismertem volna minden részletet az életedből. Érdekelt volna milyen volt az iskola, hogy hányszor és milyen módon kerültél bajba, de a hőstetteidről is befogadtam volna a meséket, mert te aztán haver, hősies vagy a javából!
Tetszik hogy megálltál egy szinten, tetszik, hogy úgy érzed ott vagy, ahol a helyed is van, és tetszik hogy nem teng túl benned az a bizonyos ambíció. Szerintem kellenek ilyen karakterek, mert hát valljuk be őszintén nem mindenki feltétlenül maximalista mindenben, és hiába nem vágysz többre, és nem hajtasz érte, azt gondolom, a csapatodért így is kész lennél bármit megtenni, ez pedig egy olyan dolog, ami igenis tiszteletreméltó! És amúgy is, kit érdekel a maximalizmus, ha az élet sok területén túlteljesítesz? Ha tiszt lennék, szívesen lennék egy az embereid közül, és talán egy napon, ha majd végre a Consiliumnak leáldozott, akkor jó lenne meginni egy pofa sört!
Csodálatos ET-t alkottál, nagyon - nagyon tetszett! Irány foglalózni és vedd be a játékteret! :*
Szer. Jan. 03, 2018 1:08 pm
Ethan Dobrik valaha a kék bolygón látta meg a napvilágot, bár tény, addigra már inkább mocskos barna volt a jobb sorsra érdemes planéta. A Baltimore-i nyomornegyedben cseperedett fel, a keleti parti nagy gát árnyékában. Életének erről a szakaszáról nincs feljegyzés, és ő maga sem szívesen ossza meg, az viszont bizonyos, hogy 9 éves korától kezdve a Marlin Bentlakásos Akadémia diákjaként nevelkedett tovább, mint oly sok gyermek arról a környékről, kit a szülei nem tudtak eltartani, vagy épp kordában. 
