Szeretek elégedett lenni, márpedig ez most az a helyzet, amikor elégedett vagyok, mert minden a terv szerint halad előre. Csomag ment és egy váratlan csomag jött. Néha külön utakon megyek és igen gyakori, hogy testőrség nélkül. A múltkori tehersiklós fiaskó után egyértelmű is lett, hogy egy-két fekete őr nem túl nagy segítség, de azelőtt is gyakran sétáltam egyedül. Arra alapoztam, hogy az emberek még a közelembe jönni is félnek, mintha az érintésemtől rögtön kapnának egy adagot a Fekete Pirula hatóanyagából. És ez a hiedelem úgy tűnt, a lázadók körében is terjedhet, mert a páncélos alak is fegyvert fogott rám, az ocantisi lány meg elhátrált az érintésemtől, pedig nem volt kezemben fegyver és nem volt rajtam semmi vértezet, páncél. A hírnév is elegendő védelem sokszor. Ide le a rakodószintek leglentebbikére se hoztam magammal plusz kíséretet, mert nem éreztem szükségét. Akivel csak találkoztam, mint azonnal kitért az utamból, hogy még a lépteim után meglebbenő felöltöm szegélye se érinthesse őket. A kamerákat meg magam intéztem el egy remek, karóra szerű kommunikátoromba szerelt kütyüvel, amit mindig magamnál hordok és kedvem szerint tudom ki- vagy bekapcsolni. A kameraképek azonnal elhomályosodnak, berázkódnak, a hang berecseg és úgy összességében olyan felvételt készít, amiből még azt sem lehet megállapítani, hogy én megálltam-e valahol út közben, vagy csak áthaladtam az adott helyen. Erre most is szükségem volt, míg kifizettem azt a két embert, akit meggyőztem a munka elvégzésével. A meggyőzés híve vagyok, remek motivációs beszédeket tudok tartani és olyanokat választottam, akik titoktartásában biztos vagyok, még akkor is, ha a fizetségemnél többet kínálnának. Egyébként se mennének sokra velük. Annyit tudnak, hogy két nagy faládát kellett elszállítaniuk és az Ocanon letenni egy adott helyre. De a tartalomról mit sem tudnak. Az érkezett "csomag" meg, nevezzük így, váratlan szerencsés fordulatot jelent nekem. Nincs más dolgom már, mint visszatérni az irodámba és a három fiola vért elküldjem a megfelelő laborokba. Ekképp érek a lifthez és lépek be rajta, majd megnyomom rögtön egy felsőbb szintre, a közembereknek tiltott zónához vezető gombot, csendes magányomban a gondolataimba, terveimbe mélyedve. A kamerazavarómat is elfelejtem közben kikapcsolni.
*Rakodószint. Ez az egyik olyan hely, ahol a legjobban lehet elbújni s bár most valóban azért vagyok itt, mert dolgom volt, nem tudok kilépni a bőrömből. Leadtam a csomagot amit az Ocanra szeretnék küldeni, mielőtt magam is lemegyek a bolygóra a szokásos méréseim egyike miatt. Olyan ez mint egy végtelen történet, de pár hét alatt nem lehet semmit sem kideríteni egy ősöreg bolygóról, hiszen napról-napra, hónapról-hónapra és évről-évre változik. Miután átvették tőlem a kisebb láda nagyságú, igen törékeny csomagot, elindultam, mint aki visszamegy oda ahonnan jött, ám nem így történt. Mindenki el volt foglalva a rakodással, én meg bevettem magam néhány árválkodó láda, hordó és ki tudja még milyen rakomány és a fal közé. A címkéket nézve nem volt egyikben sem a számomra érdekes dolog, ezért hátamat a falnak vetve lekuporodtam a padlóra. Elővettem a saját kezűleg felturbózott PDA-t és lehívtam a rendszerből a jelenlegi rakományok listáját. Pusztán szórakozásból és mert kíváncsi is vagyok, mindig, mindenre. Természetesen a rejtekhelyemhez közeli kamerák képe felváltva követte egymást a kijelző felső sarkában, nehogy meglepjen valaki, na meg nem árt ha tudom, ki mikor és miért látogat ide. Nem mintha titkos elfoglaltságra számítottam volna, de sosem lehet tudni. Én lepődtem meg a legjobban, amikor minden előjel nélkül vibrálni kezdett a kép, zavaros lett, csíkot húzott és még annyit sem lehetett látni rajta, hogy eldöntsem, kígyót látok a formákban, vagy ezernyi apró bogarat. *-Hmmm, ezzz nagyon érdekes. *S máris fellobbant bennem a kíváncsiság és a nyomozó lélek. Rákapcsolódtam a kamerák jelére és próbáltam visszafejteni a parancskódokat. A forrást hamar megtaláltam, mivel jelet bocsátott ki, nem volt nehéz, viszont ami még érdekesebb, mozgásban volt. Szemöldökeim felugrottak a homlokomra, majd óvatosan felemelkedtem és kinéztem a ládák mögül. A következő pillanatban kénytelen voltam a saját öklömre harapni, hogy ne áruljam el a jelenlétem a kiáltásommal. Amúgy is rossz szokásom. Jenkins tanácsos jött és ment, a két ténykedés között sem a hasát süttette az ocan napjával. *~Ejnye-bejnye Tanácsos úr! A zavarosban halászunk?~ *Hagytam a francba a kamerákat, biztosan rossz oka van arra, hogy ne akarjon tanúkat, de rám ugye nem számíthatott. Pedig én ott vagyok mindenhol és a legjobbkor. A PDA-t felemelve aktiváltam a beleépített kis kamerát, ami nem volt a rendszerhez kapcsolódva, ergo nem zavarta semmi, és ellőttem egy sztárfotót. Nem véletlen, hogy ennyire vigyázok a kütyümre, nem egészen úgy néz ki mint a többi kincstári. Nem legális, de a Tanácsos sem a reggeli menüjét rendeli meg éppen. Amikor végzett, eltettem a PDA-t a dzsekim belső zsebébe, és a ládák takarásában siettem Jenkins után. Közben rájöttem miért hívják a bakancsokat surranónak a katonák. Az enyémnek ugyan vastagabb talpa volt és a szára is a térdemig fűződött, de ez illet a szűk, lila nadrágomhoz…ám úgy surrantam benne hangtalanul, mint a szél. Igaz, hogy úgy néztem ki, mint aki szétgurult tojásokat kerülget, de a cél szentesíti az eszközt. Feltételeztem, hogy a lifthez megy, ezért siettem, hogy utolérjem. A végén már futnom kellett, de a lift záródó ajtajának résén éppen befértem. Szerencse, hogy olyan karcsú vagyok. Picit lihegve robbantam be a négy fal közé és hátamat az oldalának támasztva álltam meg, mint aki észre sem vette, hogy más is van ott. Aztán felnéztem és hátrahőköltem, már amennyire a fal engedte, a kezemet a szívem fölé szorítottam, szemeim tócsányira kerekedtek a döbbenettől.* -Azt a rohadt! *A számat is eltátottam, végignéztem Jenkinsen a feje búbjától a csizmája orráig, majd vissza, és meg sem álltam a szemlélődésben egészen a hideg kék szempárig. A visszatartott levegő kirobbant belőlem. *-Húúúú! Eszméletlenül néz ki Jenkins Tanácsos! Szívdöglesztő ez a hős beállás, meg a szigorú tekintet és a hacuka….marhára szexi. *A végére még a hangomat is elmélyítettem a gyönyörtől. Aztán váltottam minden előjel nélkül. Ellazultam és hanyag eleganciával dőltem a lift falának, ami időközben elindult oda ahova Jenkins akarta, én ugyanis nem nyomkodtam semmilyen gombot. Arcomra a „Kösz remekül vagyok” derűs mosolyomat ragasztottam.* -Viccet félretéve, tényleg, hogy van? Mi járatban ilyen mélyen lent, a közemberek között, egyedül? *Érdeklődtem tőle szemrebbenés nélkül. Egyébként tényleg szívdöglesztőnek tartottam volna ha nem tudom, hogy rosszban sántikál. Persze én is mindig rosszban sántikáltam, mégis szívdöglesztő vagyok.
Már éppen készülnék hátrébb lépni, hogy míg megy a lift, hátamat a falnak vessem, de meglepetésemre az utolsó előtti pillanatban ugrik be valaki a liftbe. Szerencsétlen liftajtó persze a biztonsági protokollja miatt újra kinyílik, majd pár másodperc után záródik csak be újra, én meg elmulasztom ezt a pár másodpercet kihasználni, hogy társaságomat a nyakánál fogva lógassam ki és kiiktassam valahogy azt a protokollt és úgy induljunk el... De ahogy elnézem, Moor tizedes is legalább annyira meglepődött a szájtátása miatt, majd a folytatás! Szavamra, nem tudom, min lepődöm meg jobban. Azon, ahogy folytatja, vagy hogy minden valószínűség szerint Ravennek bőrlégzése van, mert láthatóan futásból érkezne alig lihegve ennyi mindent elmond nekem egy szuszra. Szerintem, ha ledobnánk az Ocanra egy bolygó körüli futásra, még azután is tudna ennyit beszélni. Meg közben is. Lehet ezt a legközelebbi büntetőfeladatánál ki is próbálom. - Önnek is szép napot, Moor tizedes... - Megtehetném, hogy földbe döngölöm kikérve ezt a hangnemet és beszédstílust, és nem kéne bátorítanom, de van valami abban a merészségben, amivel az ehhez hasonló mondatait előadja. A Naprendszerben nincs még egy ilyen figura, mint Moor tizedes, az biztos. Szóval megtehetném, hogy módszeresen eltiprom, de ma túl jó napom van, így inkább enyhítek azon a szigorú nézésen - amit leginkább az ő megjelenése váltott ki -, visszamosolygok és más taktikával állok elő. - Nagyon szépen köszönöm, igazán hízelgő! Ön is egészen bájos így a futástól kipirulva, az ember szinte sajnálja, hogy már férjnél van. - Tényleg azon gondolkozom, hogy kap levegőt? Szegény férje otthon nem sokszor jut szóhoz... Figyelem a hirtelen váltott laza eleganciát és beszédben is még lazább lett, ha lehet ezt fokozni. Voltaképpen miért is tűröm én el ezt tőle? Rejtély... - Köszönöm kérdését, remekül! Elvégeztem néhány dolgot: feladtam két illegális csomagot a lázadóknak, felboncoltattam hét ocantist, néhány ivókutat megmérgeztettem a Telepen, három háborút is kirobbanthatok így egyszerre, plusz kifejlesztettem egy fekete-fehér csíkos pirulát és megszerveztem fél tucat merényletet a többi tanácstag ellen, zsarolások, megtévesztések, lefizetések és fenyegetések... Csak egy átlagos nap szokásos consiliumi teendőkkel, tudja, nem is untatnám vele! - Válaszolom neki éppolyan szemrebbenés nélkül és természetességgel, mint ahogy ő érdeklődött, mintha tényleg ezeket csináltam volna idelent. Természetesen a valódi okot nem áll szándékomban elmondani. És gyanítom ő se fogja megmondani, mit keres ilyen messze a hajójától. Elő kell vennem Scargo-t is, eddig nem sok mindent tudott nekem kideríteni a Specialistánkról. - És Ön? Az Arkanra siet ennyire? Egyébként jobb színe van, mint legutóbb, csak nem az Ocanon szerezte? - Érdeklődök vissza Raven pimasz stílusában természetesen a múltkori büntetőfeladatára célozva, még egy félmosolyt is teszek hozzá. Közben a lift paneljéhez lépek a feleletére várva, hogy mely gombot nyomjam meg helyette rendkívül előzékenyen, mert én már csak ilyen szívdöglesztő úriember vagyok, hogy legyen, ami ellensúlyozza számos gaz tettemet.
*Nos, nem a bájos mosolyomnak és a két szép szememnek tulajdonítom, hogy Jenkins tanácsos nem harap rögtön torkon, inkább a megnyerő személyiségemnek, amivel legutóbb is kitüntettem. Az is lehet persze, hogy azóta is csak a levegőt kapkodja és nem érti miért nem érzett hajlandóságot arra, hogy azonnal ledobjon az Ocanra. Mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy….nos talán egy kicsit szemtelen vagyok, tiszteletlen…de nem tudok kibújni a bőrömből. A férfiak amúgy is másképp működnek mint a nők, tapasztalataim szerint szeretik ha valaki nem úgy viselkedik velük, ahogy azt mindenkitől megszokták, kell nekik a változatosság, imádják a merészséget egy bizonyos határig, én pedig vigyázok, hogy a nagy feszegetés közben azért ne lépjem át. A jó kívánságára – amit az elmaradt tiszteletteljes köszönés miatt kapok – még szélesebben mosolygok rá és biccentek is. A megérzéseim jók voltak, Jenkins azt hiszem kedvel. A felbukkanó irónia legalábbis ezt jelzi.* -Köszönöm! *Kapok ismét a mellkasomra, mint akit lelken gyűrt a bókja.* -Egyszer majd azt a „szintét” is elhagyhatjuk. Végül is az ellentétek vonzzák egymást. *Váááóóóóó! Ezt tényleg én mondtam? Szuper. Flörtölök egy consiliumi tanácsossal. De nem felejtem miért vagyok itt, miért futottam utána, miért kockáztattam meg, hogy a liftajtó rám csukódik….hála a biztonsági protokollnak ez nem történt meg. Az érdeklődésem sem veri ki nála a biztosítékot, szemrebbenés nélkül válaszol…és elámulok. Mintha magamat hallanám amikor több tucat körmondatban beszélek a semmiről. Azért persze ott van az egészben a pici igazság is, nem hiszem, hogy minden lódítás lenne. A fantáziadús előadás megnevettet, bár mindet kinézem belőle. *-Azta! Ezt mind most, pár perc alatt? Engedje meg, hogy gratuláljak. Nem, dehogy untat, szívesen meghallgatnám a részleteket. Izgi lehet. Főleg a csíkos pirula, vajon mit tudhat? Na és a többi tanácstag….azt hittem jóban vannak. Nem? Hmmmm….*Szerencse, hogy nem raporton vagyok, mert akkor nem beszélgetnénk ilyen kedélyesen. Valahogy ki kellene szednem belőle mit kapott azért amit adott, anélkül, hogy elárulnám, láttam. Elég messze volt tőlem, de majd a fotón kinagyítom a kezeit. Egyelőre azonban marad a csevej és a csipkelődés…mert én is kapok. Nem is gondoltam volna, hogy Jenkins képes a világ legtermészetesebb módján, őszintén ugratni valakit. Torokból nevetek fel, és szórakozottan megfenyegetem a mutatóujjammal.* -Csak nem az Ocanon szereztem? Jenkins tanácsos, magának jobb a humora mint azt hittem. Megyek az Arkanra igen, de úgy terveztem, hogy előbb ejtőzöm egy kicsit a wellness részlegen. Tudja masszázs, pezsgőfürdő, ilyesmi. Fel kell töltődnöm. Önnek biztosan sajátja van. *Nézek rá kérdőn, nem mintha érdekelne, nem mintha olyan nagyon fontos lenne….a nyilvánvaló. Követem a szemeimmel és meg sem rezzenek mikor a mellettem lévő falipanel felé nyúl. Érzésem szerint az úti célom érdekli, de csak nézek rá mint aki nem érti miről van szó. Tudom mit akar, én viszont oda mennék ahova ő. *-Hogy tetszettek a jelentéseim? Remélem kellőképpen unalmasak voltak. *A szemeibe nézek, ennyire közelről még nem láttam. Szépek…igazán kár érte.*
- Nem inkább a férjét kellene elhagynunk? - Kérdezek vissza továbbra is évődve és kis félmosollyal, mint aki venné a lapot ebben a flörthelyzetben - ez most komoly?! -, és ember a talpán, aki ebből megállapítja, hogy ez csak ugratás vagy fenyegetés volt most a részemről. A későbbi gratulációját mindenesetre egy biccentéssel fogadom, mint aki tényleg kiérdemli a dicséretet, de azért amit előtte mondott a tizedes, az elég érdekes volt. - Honnan tudja, hogy pár perce vagyok itt? Várjon, ne is mondja! Már kitaláltam az előbbiekből, és tényleg nem szükséges a szerelmével üldöznie, így kérem, ne járjon folyton a nyomomban... Vagy félreértettem volna valamit és nem azért követett a lifthez? - Meg még ki tudja hova előtte? Lehet körültekintőbbnek kell lennem, de persze lehet túlaggódom a dolgot és csak a lifthez tartva vett észre Raven, és így eredt a nyomomba. - A Fekete-fehér csíkos pirula, nos, vagy meghal vagy nem. Ötven-ötven százalék esély. Kipróbálja? A többi tanácstag meg... hogy is mondta az előbb: az ellentétek vonzzák egymást. Ezek szerint túl egyformák vagyunk. - Na ezzel most biztos egyet fog érteni és magában rábólogat, hogy mind szörnyetegek vagyunk. Egyébként még igaza is lenne ezzel a tizedesnek. Aztán megint meg leszek fenyegetve viccesen mutatóujj-rázva, mint a legutóbb is, de ezúttal nem küldöm érte az Ocanra büntetőmunkára. Vagy még nem, nem döntöttem még el. A humoromat illető bókra csak egy aprót biccentek mosolyogva, ami inkább egy finom főhajtásnak felelne meg. Tudtam, hogy érteni fogja a célzást, hiszen Raven nem hülye, csak azt nem tudom, hogy ez jó vagy rossz? - Ah, értem, és most érkezett meg a legújabb telepi divat szerinti fürdőruhája, azért volt idelenn? - Kérdezek közbe a wellness-részleg említésekor, mert én sem adtam még fel, hogy rövidke utunk alatt kipuhatoljam, mit csinált idelent a tizedes. - Biztosan van, de a sok teendő miatt még nem sikerült megtalálnom... - Mondom ezt úgy, mint akinek egy fél szint a kabinja és napokig kell benne bolyongani, hogy rálelhessen a wellness-medencére vagy kádra. Igazság szerint elég kevés időt töltök a kabinomban, és ha véletlenül lenne olyan üres időm, mikor ilyesmiknek hódolhatnék, akkor azt ott teszem, ahol Raven is, csak lehetetlenül kései időpontban, mikor gyakorlatilag mindenki alszik. Ha meg nem, úgy is kimennek, amikor meglátnak engem, így az egész medence enyém az úszáshoz, mert nem vagyok az a masszázsos, pezsgőfürdőzős típus. Odalépek közben a panelhez Raven mellé, hogy megnyomjam a megfelelő gombot, de még a kérdésére odapillantok rá. Hát ennyire közel se voltunk még egymáshoz... és remélhetőleg közelebb soha nem is leszünk. - Éreztem, hogy meg sem próbál szórakoztatni, és így már majdnem arra hajlottam, hogy meghosszabbítsam a lent töltött idejét, főleg a sok grafikon és kép miatt... de lehet inkább új küldetést adok Önnek, a negyedik napi jelentése érdekes információkat tartalmazott... Tehát a Wellness? - Kérdezem még meg, mielőtt elhagynánk a hangár szintjeit, hogy az Arkanhoz jusson, és válaszának megfelelően - vagy annak hiányában - nyomok meg egy gombot, készen arra, hogy szívélyesen elköszönjek tőle egy percen belül. Ehelyett a gombnyomással szinte hajszál pontosan egyidőben gyakorlatilag minden átmenet nélkül áll meg a lift valahol két szint között. Annyit még láthat Raven, hogy kénytelen vagyok a feje mellett megtámaszkodni, ha a hirtelen megállástól nem akarok nekiesni, aztán teljes sötétség ereszkedik ránk, ha lehet ereszkedésnek nevezni azt, hogy azonnal koromfekete sötétség lesz. Az a furcsa, hogy még a kis jelzőfények se égnek, amelyek minden liftben vagy folyosón égni szoktak, ha valamelyik energiaellátó rendszer betegeskedne. Amúgy a nagy csend ölel körbe minket, leszámítva, hogy Raven hallhat egy sóhajt, egy nagyon lemondó sóhajt tőlem. Ha lenne fény, látná, hogy még a fejemet is lehajtottam ehhez. Nem lesz ez olyan rövidke utazás, mint reméltem, de legalább most nem az űrben sodródom és talán Raven sem szegez rám fegyvert a sötétben. Ellépek egyet hátra, vagy inkább kettőt, mert a váratlan liftmegállás miatt úgy is túl közel kerültünk egymáshoz.
*Ki hitte volna, hogy ez a komor, jégtekintetű, Istennek magát képzelő ember képes a könnyed a humorra. Mert az, engem nem ver át, legalábbis ezzel nem. Egészen másképp néz amikor fenyegetőzik. Volt részem benne, a borzongás versenyt futott a hátamon. Azért vigyorgok rá vadul, hogy lássa, értékelem a humorát. Ha őszintén mosolyogna, pusztán jókedvből – mondjuk egy szép virágnak örülve – még felelőtlenül azt mondanám, hogy jól áll neki a mosolygás. Ám azt hiszem, elszokott ő ettől az érzelemnyilvánítástól. Meg az őszinteségtől is. Viszont olyan az esze mint a penge. Be akar vinni a zavarosba. Nos, ahhoz még egy tanácsosnak is korábban kell felkelnie. Ettől függetlenül, az első kérdésével, amire nem kell válaszolnom, egy picit megizzaszt, épp csak annyira, hogy a fejemben jelenjenek meg a gyöngyök és ne a bőrömön. De a következő pillanatban már lenne is rá egy frappáns válaszom, sajnálatos módon nem kéri, hogy osszam meg vele. Ehelyett olyan elmélettel áll elő, ami enyhén szólva is nevetséges, sőt! Röhögő görcsös. De engem jól nevelt az anyukám, tudom, hogy egy nőnek nem illik úgy nevetnie, mint egy rekedt rémfarkas, ezért „csak” gurgulázva kaccantok fel és jelzésértékűen törlöm meg a szemeimet. *-Jaj, hogy ön tanácsos mennyire vicces ember! Azt hitte….? Dehogy! Én szerelmes? Jaj…nem követtem, csak egyfelé vitt az utunk. Nem szerettem volna lekésni a liftet, utálok várni. De ha ezt tudom…*Mutatok a karommal az egész liftre, véletlenül sem közvetlenül a tanácsosra, majd csillapítva a nevetésemet, ráncot gyűrök az orrnyergemre.* -Talán erőt veszek magamon. *A hazugság fele igazság. Hiszen előbb érkeztem a raktérbe mint ő, ergo nem őt követtem, és szerelmes sem vagyok belé, bár azt hiszem ezt költőinek szánta. Az már csak hab a tortán amit ő ad elő az állítólagos dolgait illetően. Kerülgetjük egymást rendesen. *-Ötven-ötven százalék? Hol van benne a csavar? Várjon! A csíkokban, igaz? Nem egyenesek, vagy függőlegesen vannak rajta. Kipróbálom, persze. Kinek adjam? *Még ha lenne is ilyen pirula, nem kínálgatná, hanem suttyomban csempészné a tartalmát az italomba, vagy egyszerűen lenyomná a torkomon. Egyelőre ez a veszély nem fenyeget, csak jól meg kell gondolnom, hogy mi az amit tudhatok és mi amit tudok, mert a kettő között óriási különbség van. *-Az biztos…egyrészről. Másrészről viszont nincs összehasonlítási alapom, mivel a tanácstagok közül, csak ön szerencséltetett a társaságával. *Bájos mosoly, meg egy nagy adag megkönnyebbülés. Mindazonáltal nem hiszem, hogy a többi tanácstagnak is ilyen kifinomult humora lenne mint Jenkinsnek, ő éppen ezért olyan veszélyes. Mosolyog, simogat, szépeket mond, közben feni a kést és elvágja a torkodat. Sunyi kis alak. Megint arról érdeklődik, miért voltam a raktérben. Nem adja fel.* -Nem, nem azért. Csoda csini fürdőrucim van, nem cserélem le. *Majd ha kiolvadnak az Alvók, elmondom. A tanácstagok által birtokolt luxus részleteire azonban, csakúgy mint az én kirándulásomra, nem derül fény. Sajnálkozva ingatom a fejem a hallottakra.* -Roppantul sajnálom. Nehéz lehet ennyi munkával és felelősséggel megbirkózni. *Hogy fulladnál meg a medencédben. Remélem mihamarabb megtalálja. Szívesen dobnék bele valamit az elektromos cuccai közül….miután persze eltávolítottam a biztonsági reteszt. Addig meg ismerkedem vele és remélhetőleg a titkaival. Egyik ártatlan titok az, hogy milyen illata van, amikor nem velem gonoszkodik, mert feltételezem, hogy minden helyzetre más és más illatú löttyöt locsol magára. Amikor a panel felé nyúl és közel kerül hozzám, lopva a levegőbe szimatolok, miközben az én szándékosan és kínkeservvel szárazra szerkesztett jelentéseim a téma. A kérdésre nem is reagálok, jobban érdekel az, hogy mi a jó büdös fenét találhatott említésre méltónak a negyedik napi jelentésemből. Nem csoda, hogy a homlokomra ugrik az összes két szemöldököm.* -Nocsak! Miket? *A válaszra már nem jut sem idő, sem megfelelő alkalom, ugyanis egyik pillanatról a másikra zöttyenünk egyet, Jenkins karja a fejem mellett csapódik a lift falára, én hadonászva keresek biztos pontot, akkor is ha pont ő akad a kezembe, majd sötét is lesz. Eltart néhány lélegzetvételnyi ideig, míg rájövök arra, hogy még a biztonsági jelzőfények sem fognak bekapcsolni. Aztán gyorsan magamhoz térek, bár van egy olyan érzésem, hogy a tanácsos nem fogja értékelni.* -Remek! Alaposan elakadtunk. Ez a karma Jenkins tanácsos, a karma. *szavaim közben a nadrágom zsebébe nyúlok és előhalászom a maroknyi zseblámpát, amit mindig magamnál hordok és felkattintom a fényét. Ha sikerül elcsípnie az arcom, némi gondolkodó ráncot és féloldalra elhúzott ajkaimat láthatja.* -Csak még nem tudom melyikünké. *Mintha bármit is számítana a falipanelt világítom meg, de áram híján én sem tudok sok mindent kihozni, más kérdés, hogy nem is akarok. Mégiscsak az én karmám lesz. A zseblámpával aztán az ő arcát keresem meg, s mikor megtalálom….majdnem megsajnálom. De csak majdnem.* -Mondja mit művelt? Persze ha egy Tanácsos csinál valamit, azt alaposan csinálja, minden részletre kihatóan, még a biztonsági jelzőfényekre is. Tudtam, hogy nem szabad egy pasit gombok közelébe engedni. Nyomkodnak össze-vissza, aztán csak lesnek, hogy mi történt. Kommunikátor legalább van magánál? *Nem kis túlzással kifakadok. Viszont azonnal életbe lép a maximális optimizmusom, ami arra sarkall, hogy a félig tele pohárból kiigyam a lehetőséget. *-Kettesben maradtunk. Ne féljen, nincs nálam lőfegyver. *Ezt már némi kárörvendő derűvel mondom, pedig magamban sajnálkozom.
- Ah, tehát nem szerelmes? - Még csalódottságot mímelve ciccentek is egyet hozzá. - Pedig már kezdtem azt hinni és örültem, hogy sikerült megnevettetnem. - Nos, megnevettetni valóban sikerült, ezt pedig jellemzően szeretik a nők a férfiakban, állítólag, de lehet Raven más, meg ha nem is, az sem baj, hiszen nem is hajtok arra, hogy szerelmes legyen belém. Samanthánál könnyű volt a bizalmát elnyerni - vajon elveszíteni is ilyen könnyű lenne? -, de Ravennél ez szinte a lehetetlen küldetést jelentené. Ő nem bízik bennem, én nem bízok benne, és valószínűleg mindketten ezzel rendkívül bölcsen is járunk el. Az mondjuk nem kerüli el a figyelmemet, hogy nem derült ki, honnan tudja, hogy pár perce vagyok itt. Mármint pár perce a láthatóbb részeken, mert előtte egy titkos raktárban voltam, de amiről a fényképet sikerült készítenie, az valóban pár perc volt és olyan helyen, amit ezek szerint kifigyelhetett. Ha én ezt tudnám! Bár a felvételek nem sokat segítenek majd neki, mert én nem kaptam ott semmit, hanem én adtam, de manapság könnyű megoldani, hogy egyes pénz- vagyis kredit-mozgásoknak ne legyen nyoma sehol. - Az úgy túl egyszerű lenne, ha kiismeri a csíkokat, utána hol marad a meglepetés? Mindegyik egyforma, így tényleg kalandvágyó merészség kell hozzá. - Fejtem ki neki a nem létező pirulának küllemét és lényegét és már majdnem meglepődnék, hogy rávágja, kipróbálja, de a folytatáson nem tudok nem elmosolyodni. Cseles lány... - Nos, vannak ellenségei? Inkább másképp kérdezem: kik az ellenségei? Mindenkinek vannak. - Pontosítok a kérdésemen, mert az elsőre biztosan rávágta volna, hogy neki nincs olyan, amit nem hiszek el, a másodjára feltett kérdés viszont sokkal érdekesebb válaszokat rejthet még akkor is, ha nem fog őszintén felelni. Márpedig nem fog őszintén, vagy teljesen őszintén felelni, mert miért is árulná el, kik az ellenségei, ráadásul pont nekem? És ha már a tanácsosokra terelődött a szó... - Kívánja esetleg, hogy a többieknek is bemutassam? Egytől egyig bájosak. - Ajánlom fel neki a lehetőséget. Ami azt illeti, lehet William-nek be kellene mutatni, csak előtte kötnék fogadást valakivel a móka kedvéért, hogy vajon milyen gyorsan akadna ki tanácsostársam... és milyen gyorsan Raven? Azt nem tudom meg egyelőre, miért volt idelenn Raven, de ezek szerint tényleg szokott ő is a wellness-részlegbe járni. Csak adja az ég, hogy ott ne fussunk össze, mert nem tudom, ki akarná előbb vízbe fojtani a másikat. - Köszönöm. Valóban, de hát ezért sem lehet bárkiből tanácsos... - Jegyzem meg pimaszul, mintha nem tudnám pontosan, hogy mennyire korrupt is a rendszer és az emberek legtöbbje ha a feje tetejére állna, akkor se jutna egy consiliumi szék közelébe sem, míg én jószerivel születési jogon kaptam, örököltem. Hiába szimatol annyira Raven az illatom után, azt csak abból a közelségből érezheti meg, mikor a liftünk botrányosan gyors tempóban áll meg, én meg támasztékot a feje mellett találok óhatatlanul is közelebb kerülve hozzá. Az illat kifinomult, nem tolakodó, egyébként egészen vonzó is, de ezt biztosan annak a számlájára írja majd, hogy ezzel is csak másokra akarok hatni. Már aki ilyen közel kerül hozzám, hogy érezze. Jajj a tizedesnek most akkor! Már éppen válaszoltam volna a negyedik napi jelentéssel kapcsolatban, de hát az alkalom nem lett megfelelő egy ilyen megvitatásához. - Az Ön karmája lesz. Legközelebb megvárhatná a következő liftet. - Sajnos a reakcióját nem látom erre, mert éppen megpróbálja kiégetni a szemeimet a zseblámpájával, önkéntelenül is emelem a kezemet, hogy takarjam a lámpa fényét és persze hunyorogva nézek most rá, már amennyire látom. Amire viszont nem számítok, az a kifakadása, amiben leginkább engem teremt le a helyzetért, mikor ő is láthatta, hogy csak egy szintjelző gombot nyomtam meg, és egyébként is. Ha csomóban téptem volna ki a kábeleket a falból, akkor se szólhatna így. És ritka nagy szerencsétlenség lehet a férje, ha ilyen tapasztalatai vannak a férfiakról Ravennek. Szerencsétlen embert meg még egy feleség is sújtja kétbalkezessége mellé... - Jó, hogy leküldtem a Telepre egy kis kiképzésre, érezhetően nem pánikol annyira már. És feltételezem a látott arcot is vissza fogja tudni idézni ezúttal. - Jegyzem meg neki epésen jelzésként, hogy azért nem kellene túlzásokba esnie. Legalább már nem a látásomat akarja elrontani azzal a lámpával. - Kinél nincs, tizedes...? - Teszem fel a költői kérdést a kommunikátorra vonatkozóan, miközben már elő is vettem a sajátomat. - Mondom én, hogy az Ön karmája, még csak le se tud lőni... már ha egyáltalán el tudna találni. De nem kell aggódnia, öt percen belül kiszabadítanak minket. Hmmm... - Fel se nézve rá beszélek hozzá, de érezhetően nem hatott meg a bújtatott fenyegetés, és ha lenne mégis fegyvere, nos, nem az a típus vagyok, aki ennyitől berezel. A tehersiklón is szemrebbenés nélkül vettem tudomásul a páncélos alak rám szegezett fegyverét. A hümmögés a szavaim végén a kommunikátoromnak szól inkább. Működik, jel is van, mégsem lehet vele kapcsolatot létesíteni, nem fut ki se üzenet, se hívás. Elteszem a zsebembe és a bal karomon lévő óraszerű kütyün nyomok meg egy gombot a számhoz közel tartva. - Sólyom 03, hall engem? Veszi az adást, Sólyom 03... Az Ön kommunikátora működik? - Fordulok Ravenhez, mikor hallhatóan nem hallani semmi választ, akárki is legyen akit el akartam érni.
-Azért ne teljen el magától annyira. *Kezd ez a társalgás kötetlenebb lenni, aminek örülök. Jobb mint amikor az irodájába hívatott és két hét, roppant unalmas jelentésírás kötelezettséget borított a fejemre. A téma is mulatságosabb most, mit tesz a véletlen találkozás?! Legközelebb ha magához hívat, visszaüzenek neki, hogy várjon egy kicsit és inkább fussunk össze egy liftben véletlenül….ja! Neeeem. De ötletnek nem rossz. Azt viszont vitatom, hogy az egyforma pirulák mekkora kalandvágyat igényelnek, de ha már tényleg csíkos, akkor be kell valljam, a korábbihoz képest nagyban nőtt a tanácsos fantáziája és kreativitása, a sima fekete elég unalmas, de legalább valóságos, és azt szívesebben kipróbálnám egynémely emberen. Azt hiszem a kérdésére nem árulok el nagy titkot.* -Persze, hogy vannak….ön az egyik Jenkins tanácsos. *Talán nem erre a válaszra várt, talán inkább valamilyen hazugságra, de én kiszámíthatatlan vagyok, legalábbis szeretem ezt hinni. Ja, és szókimondó is, ami olykor elég veszélyes vizekre visz. Ám ő kérdezte és mernék én hazudni egy tanácsosnak? Ha kell, igen. *-Ja, gondolom mennyire. Szívesen elmennék egy tanácsos bulira, már ha van ilyen. A jó társaság, kaja, pia…*Most komolyan nem tudom, hogy szeretnék-e a többiekkel találkozni, de arra jó lenne, hogy eldöntsem, mindannyian egyformán szemetek, vagy van üdítő kivétel. Ha nincs, akkor minden bizonnyal megtelíteném Jenkins magánmedencéjét és szükségem lenne nagyobb teljesítményű elektromos eszközre. A szarkasztikus megjegyzésemmel meg csak adom alá a lovat, a válasza eszembe juttat egy régi gondolatot, amit még elrágcsálgatok egy darabig magamban. Annál is inkább, mert hamarosan a lift foglyai leszünk és akkor érzem meg azt amit korábban szaglásztam. Semmi különös, a szokásos női vonzalmat keltő illat….többet néztem ki belőle. Rám nem hat, nem az illatokra bukok, mondjuk nem is a tanácsosokra. Kész öngyilkosság lenne. Mindenesetre csinálok egy kis világosságot, legalább az legyen, ha már más nincs és a rohadt lift semerre sem mozdul. *-Hogy kinek a karmája, majd akkor megvitatjuk, ha kiszabadultunk. *Megvilágítom a saját arcomat alulról, a vigyorgásom minden bizonnyal ijesztőbb így mint egyébként, rendes fénynél, bár nem hiszem, hogy Jenkins majd a sátáni vigyortól fog a nadrágjába csinálni. Az összezártság további iróniát csal ki belőle.* -A magáét? Sajnos álmomból felkeltve is. *Sóhajtok egy nagyot. Irónia háború! Remek. Húzzunk bele. Ha már a lehetőség adott és Jenkinsnek is jó kedve van, ahhoz mindenképp, hogy párbajozzon velem. Még a végén a legjobbat hozom ki belőle, bár izzadságos munka lesz. Főleg ha tényleg jön értünk valaki öt perc múlva.* -Nálam is van, de értem nem sietnének annyira. Hátha magát gyorsabban meg akarják menteni….vagy nem. Ez mondjuk elég rizikós. *ahhoz nem fűzök hozzá semmit, hogy eltalálnám-e ha lehetőségem lenne rá. A fegyverekkel nélküle is bajban vagyok, de szerintem az ő célponttá válása óriási motiváció lenne. Amíg ő próbálkozik én körbe hallgatózom, ugyanis van valami ami nem tetszik, érzem a zsigereimben, csak még nem tudom mi az. A gondolkodásomat és a figyelmemet félbeszakítja a sikertelensége.* -Sólyom 03? Komolyan? Süket lett a sólyma? *Előhúzom a saját kommunikátoromat és persze első lépésként poénkodom egyet. *-Sólyom 03 hall engem? …Nem hall, biztosan másik csatorna. Maga melyiket használja? *Aztán próbálnám igaziból, de tudom, hogy nem fog menni. Ami jobban aggaszt, az az amit nem sikerült megfigyelnem. Pontosabban, hogy nem hallok semmit amit viszont kellene hallanom. *-Az enyém sem működik. Rendszerhiba lehet. Nagyon nagy rendszerhiba. A baj csak az, hogy a szellőző is leállt. Én legalábbis nem hallom. *Mutatok fel a lámpával arra a részre, ahol a levegőnek kellene beömlenie. Nos, nem telne sok időbe, hogy rájöjjek mi a baj és a falipanelen keresztül talán még időlegesen rendbe is hozhatnám, de akkor túl sok mindent tudna meg rólam pont az az ember, aki elől a legjobban eltitkolnám a képességeimet. Egyszóval várok. A legutolsó pillanatig. *-Jó sokáig itt leszünk kettesben, marhára izgi. Egyébként már régóta gondolkodom valamin amit előterjesztenék a Consiliumnak. *Félmosollyal kísérem a szavaimat, bár nem biztos, hogy sokat lát belőle, a lámpám fénye ide-oda ugrál, megoldást keresve.* -Vajon miért nincs ebben az átkozott dobozban egy vészjelző külön áramforrással? *Nem, nem ezt akarom előterjeszteni, nincs mit előterjesztenem, viszont szívesen felvázolnám Jenkinsnek ha már így, ideevett minket a fene….no meg a karma. Megint az arcába világítok, olyan cuki volt amikor felkapta a karját, hogy árnyékolja vele az erős fényt.* -Szóval, szerintem a Consilium népességnövelő stratégiája kudarcot vallott, éspedig azért, mert csak egyféle szemszögből nézték az egészet. Nem ártana női szemmel is átfutni. Úgy értem, ha már a nők vállain nyugszik az egész, be kellene venni legalább egy nőt is a tanácsba. Jót tenne a frissítés. *Ki is fejtem bővebben ha kíváncsi rá. Még megnézem az arcát – bár az a legvalószínűbb, hogy magára húzza a rezzenéstelent – aztán a falipanel felé fordítom a fényt. Ha lekapnám és elvágnám a drótokat, talán rövidre zárhatnám az egész rendszert, talán kinyílna az ajtó…vagy nem. Majd az utolsó leheletemmel megjavítom, aztán csak jól fejbe kell vágnom Jenkinst, hogy ne emlékezzen semmire. Pöpec terv.*
Valóban nem erre a válaszra számítottam. Mármint persze ez lefedi a valóságot, nem lepődtem meg rajta, inkább csak azon, hogy így kerek-perec kijelenti és magához képest nem körített hozzá egy cirkalmas okfejtést és még néhány felsorolást, mentegetőzést, szépítést, tehát nagyon komolyan gondolhatja. Ejj, ennyire a szívére vette volna azt a múltkori kis büntetőmunkát? - Se szerelmeként, se ellenségeként nem lehetek az egyetlen Ön számára? Most mérhetetlenül le vagyok sújtva! Nevezze meg őket, hogy megküzdhessek velük és bebizonyítsam, méltó vagyok Önre! - Újabb ravasz félmosollyal zárom szavaimat, mert tudom, hogy úgy se nevez meg senkit, még ha kecsegtető is lenne az ajánlat, hogy a többi ellenségét kiiktatom. - Egyszer mindenképpen sort kerítünk rá. - Felelem előzékenyen a tanácsos bulira, ahogy ő nevezi. Nem mintha lennének ilyen események, legalább is nem így nevezik őket, de azért elraktározom magamban az információt, mint lehetőséget, hogy mi lenne, ha egyszer tényleg magammal vinném. Baromi unalmasak azok az események és Raven egész biztosan szórakoztató alakítást nyújtana... meg szerezne még vagy kilenc ellenséget. De ezen nem lehet elmélázni, mert a lift elakad és Raven teremt gyorsan némi fényt nekünk a sötétségbe. Minthogy a szemembe világított, utána a saját arcmegvilágításának csak a végét kapom el, mert addig káprázik még a szemem a hirtelen kapott túl erős fénytől. Természetesen nem ijedtem meg a látványtól, de komolyan felteszem magamban a kérdést, hogyan van még Moor tizedes életben? Ez a fajta infantilisság vegyítve öngyilkos-hajlamú szókimondóságával és viselkedésével, na meg az esze... Nehéz elhinnem, hogy mindenkit levenne a lábáról vele vagy hogy mindig hatásosan dumálja ki magát. De talán az a megfejtés, hogy van annyi esze, hogy sose lépjen rá senkinek a tyúkszemére, hogy ezért légzsilipen kívülre tessékeljék. - Rendben, akkor majd küldök csapatokat Önért is, miután engem kimentettek. Vagy nem. - Felelek ismét az ő stílusában a kommunikátorommal bíbelődve, de hamar gúny tárgya lesz az is, minthogy nem működik. - Igen, sólyom. A katonaság sosem volt híres a kreatív névötletekről. - Ebben az egyben talán egyet is fogunk érteni. Figyelem, ahogy Moor is a kommunikátoráért nyúl, és ahogy ugyanazzal a névvel próbálkozik be, elmosolyodom. Ma tényleg jó kedvem lehet, hogy ennyit mosolygok, még most is... - A madártani megfigyelőét... - Nem, még elakadt helyzetünk sem indokolja, hogy a titkosított csatornát kiadjam. Ő sem jut többre, ami nem lep meg különösebben. Ha az enyém nem működött, kizártnak tartottam, hogy egy közemberé működjön. Azt persze nem tudom, hogy Raven a sajátját fel is turbózhatta, de végülis így sem megy. - Igaza van. - Pillantok én is fel a szellőzőre, mikor felhívja rá a figyelmemet. Na, ez így már tényleg bajos kezd lenni. A nálam lévő pda-t használom fel világításnak és nézek körbe a liftben, van-e bármi lehetőségünk, ha kezdenénk kifutni az időből majd? Biztos van vészkijárat, még ha az elég rizikós is lesz. A lift teteje nyithatónak tűnik, legalábbis elvileg, egy kis ideig figyelem, míg Raven valamit az előterjesztésről és áramforrásokról hablatyol. Vizsgálódásomat csak akkor hagyom abba, mikor megint kiégetni készülni a látásomat, szemöldökömet összevonva fordítom el a fejemet. - Elbizonytalanodott a vonásaimat illetően vagy a két szép szememtől várja a helyzet megoldását? - Kérdezem epésen, miközben egyelőre jobb dolgom nem lévén a lift oldalához megyek és leülök az aljára egyik térdemet felhúzva. Egyelőre várunk és a szellőző hibája miatt nem tervezek sokat izegni-mozogni és beszélni, pláne, hogy lift-társam megteszi ezt helyettem is. Ennyi hülyeséghez, amit összehord, amúgy is jobb volt leülni. - Számos magzat vár a megszületésre, inkább a külpolitika vallott kudarcot, hogy nem tud nagyobb életteret nyerni a bolygón az ocantisoktól számukra... De hallgatom, röviden mi lenne a programja tanácsosnőként? - Gondolom, hogy magát látná szívesen egy olyan székben, és valahol tényleg kicsit kíváncsi is vagyok a gondolataira, meglátására, már ha nem hülyéskedi el a választ. Nem mert rászorulnék tőle valami mentőötletre, hanem a válaszából akarom őt jobban felmérni, megismerni. Felé fordítom a tekintetemet, amikor már nem engem világít és figyelem őt, amennyire ezt a fényviszonyok lehetővé teszik. Nem kerüli el az sem a figyelmemet, ahogy a fényt ismét a falipanel felé fordítja, amin így zárva aligha lehetne bármit is látni. Kétlem, hogy szemmel veréssel próbálja működésbe hozni a liftet, vagy magában a karmával fenyegetni azt.
Szer. Dec. 27, 2017 11:45 pm
