No tessék, én se gondolnám, hogy mindig ott lenne, de ezek szerint nálam pont ott volt. Jobb is, hogy nem emlékszem a pillanatra, talán kellemetlenül érintene.
- Ezt örömmel hallom! - bár ha probléma is lett volna, intézkedtek volna. Callum a felelős az alvó programért és bizonyára jól csinálja azt, amit csinál, mivel én is épen és egészségesen aludtam át ötven évet, most pedig itt vagyok, és nincsenek utóhatások. Legalábbis egyelőre. Tisztában vagyok vele, hogy milyen fontos a szerepe, akár csak a többi tanácsosé, egyszerűen a módszereikkel nem értek egyet. Ahogy azt se értem, hogy miért akar William ellen uszítani, mert érezhetően ezt teszi. Tudni akarom a választ, így nézek bele szemeibe, nem pillantva félre. Miért legyek gyáva? Egyébként is bármit megtehetne velem, tudom jól, hogy nem sokat jelentek. Az őszinte visszakérdezés viszont meglep, de egyenes választ mégse kapok.
- Tippjeim vannak, de engem a valós indok érdekel. - mégis érzem, hogy erre nem fogok választ kapni, de idővel remélhetőleg igen, ha már ezt állítja. Kíváncsi vagyok, nem is kicsit, és még csak tagadni se próbálom. Jó ok... mi a franc lehet a háttérben? És miért érdekli őt, hogy vannak-e barátaim? Nem gondoltam eddig bele azokba a dolgokba, amiket most elárul, de némileg úgy érzem, mintha megfagyna körülöttünk a levegő. Hirtelen meg se tudok szólalni a döbbenettől, főleg azért nem, mert úgy érzem, hogy túl rövid idő alatt túlságosan is jól kiismert. Jobban, mint akár William... és ez ijesztő. Vőlegényem igyekszik mindig kedveskedni nekem, mégse ér el vele semmit, engem nem lehet így megvenni, de ahogy Callum mondja, akadnak más eszközök, a barátaim. Ő bizonyára kihasználná.
- Maga remek emberismerő, Jenkins tanácsos. - kezdek bele, de nehezen találom a szavakat. - És köszönöm a tanácsot! - nem vágok vissza, nem háborodom fel, túlságosan is elgondolkodtatott a férfi és ezekkel a szavakkal még inkább tett róla, hogy rettegjek a rám váró házasságtól. William könnyedén elérhet bármit, mert amit meg akar kapni, azt megkapja, akár csak a többi consiliumi tag is. Félelmetes velük a társalgás, Bernard és Oscar mellett is ezt éreztem, de Callum mégis valahogy más. Egyikükkel se jó rosszban lenni, bár Oscarnál egyszer már sikeresen kihúztam a gyufát. Bernard kedves volt, szimpatikussá vált, de sejtem, hogy Ő is csak egy szép köntösbe bújt arra az időre, amíg velem beszélgetett. Értékelem, hogy Jenkins most őszinte velem, és ezt az érzést a liftben is megerősíti bennem. Nem kertel, egy pillanatra se, így pedig belőlem is kicsúszik egy mondat, mely talán hiba, de megtörténik....
- Mintha lett volna esélyem nemet mondani. - nem tagadom tehát le az, hogy nem akartam férjet magamnak. Minek tegyem? Az eddigiekből világossá vált számomra, hogy Callum erre már nagyon is rájött, így felesleges hazudoznom előtte. Játsszunk egy kis időre nyílt lapokkal.
- És Ön erre akar most felkészíteni? - csak ennyit kérdezek tőle, némileg halkabban. Nem én választottam ezt az utat magamnak, a döntés nem az én kezemben volt, mégis, megpróbálok majd helyt állni, mert ezt kell tennem. Erősebb vagyok, mint azt sokan gondolnák, és edződöm, folyamatosan... Még le vagyok maradva, tudom jól, de idővel felzárkózom. Térjünk inkább át a filmekre, amiknek szintén több jelentőségük lesz, mint amelyet egy külső hallgató esetleg megértene. Sokkal több. A kabinomra tett válaszra most már nem reagálok különösebben, inkább hallgatom az alternatívát. Számomra is jobbnak tűnik, ha nem egymás mellett ülve filmezünk, hanem inkább külön-külön. Minden téren kényelmesebb, bár így nem láthatom Callum őszinte reakcióját a Parfüm című film megnézése után. Ezt azért sajnálom egy kicsit.
- Rendben van! Egyébként nem zavart volna. - mármint a közös filmnézés. Végül ajkam mosolyra húzódik a kérdés hallatán, de most nem adok egyenes választ, inkább csak játékosan felelek. - Majd meglátja. - ennyi meglepetés legyen a számára. Valahogy éreztem, hogy még nem látta, de örülök neki, hogy így van. Most viszont biztosra veszem, hogy meg fogja nézni, kíváncsi lesz, hogy van-e mondanivalója, üzenete a számára. És csak remélhetem, hogy nem kapok utána egy borítékot, benne egy fekete pirulával és Callum aláírásával...
- Szívesen beszélgetnék Önnel máskor is. - biccentek végül. Egyértelmű, hogy beszélni fogunk egymással a film után, és most nem is bánom. Tetszik ez a játszma, ez a csata, ahogy korábban nevezte, de félő, hogy én fogok veszíteni, mégis, egyelőre izgalmasnak találom. A lift ajtaja viszont kinyílik, mi pedig tovább indulunk a Jola felé, de amikor a férfi megáll, én is így teszek.
- Köszönöm! - nem tagadom le, hogy kényelmetlen lenne. Sok pletyka keringene arról, hogy mit kerestem Callummal, bár így is sejtem, hogy rövid időn belül mindenki tudni fogja. Bár... azok után, hogy ki a vőlegényem, talán annyira nem különös ez az eset. Végtére is, Bernard is feljött már az Arkanra csak azért, hogy találkozzon velem.
- Kellemes filmezést kívánok, tanácsos úr! - ez volna a búcsúm, miközben még egyszer a szemeibe nézek, majd elfordulok tőle és távozom. Ha engedélyezi a filmet, akkor ma este megnézem hosszú idő után ismét a Büszkeség és balítéletet. Addig viszont még vár rám a munka és közben bőven lesz min gondolkodnom...

//Köszönöm szépen a játékot, remek volt, nagyon élveztem! //