Ismét a Volentisen. Van pár napom mielőtt ismét útnak indul a hajó, de most nem szeretném ezt munkával tölteni és természetesen Williammel sem. Szerencsére jövendőbeli férjem mindig elfoglalt, nagyjából az egész napot átdolgozza, akár csak én, így rám sincs ideje, amit én jelenleg egy cseppet se bánok. Kétes érzéseim vannak vele kapcsolatban, úgy hiszem, hogy a kedvesség csak egy álca, hiszen Ő is csak egy tanácsos és igazán meglepő, hogy ennyi feleséget tud már maga mögött. Biztos, hogy van valami a háttérben, de vajon jó ötlet lenne kiderítenem? Nem vagyok egy félős lány, így nem feltétlenül a logikus gondolkodás fog dönteni a kérdésben. Viszont még mindig meglep, hogy miért engem választott. Alvó voltam, tehát a Földön születtem, tanultam... éltem, most pedig egy gépész vagyok, nem több annál. A felfogásom és a hozzáállásom más, mint az itt született nőké, én nehezen hajtok fejet, ahogy eddig se tettem, de szorul a hurok, egyre kevésbé van választásom. Ki kell kapcsolnom!
Ezek a gondolatok kezdenek teljesen kikészíteni, így úgy döntöttem, hogy elmegyek a vetítőterembe és nézek egy filmet. Persze ez a hely se az igazi, a régi mozik ennél sokkal többet adtak, mégis, megpróbálkozom azzal, hogy eltereljem a gondolataimat vele, de ahogy halad a film, a pumpa is egyre jobban felmegy bennem. Ez is csak a nép megvezetése! Nagyjából fél óra ment le a filmből, amikor felkelek és úgy döntök, hogy én innen bizony lelépek, mert ez minden, csak nem kikapcsolódás. Ki is nyitom a vetítőterem ajtaját, majd elkezdek kiviharozni rajta, nem is figyelve oda arra, hogy ez a nagy sebesség esetleg elsodorhat valakit és hát... nem a legjobb személyt.
- Bocsánat! - perdülök is meg a tengelyem körül, miután már megtörtént az ütközés. Ahogy a másik arcára nézek viszont kissé meglepődöm Callum láttán. Tudom jól, hogy ki Ő, ismét egy tanácsos, akikből mostanában már kezd túl sok lenni. Bernarddal és Oscarral is beszéltem már, lehet, hogy Jenkinst inkább kihagynám a dologból. Mégis, bármilyen ideges is vagyok, pont Ő rájuk, most muszáj némi udvariasságot mutatnom felé, de azért újból nem kérek bocsánatot. Nem akkora tragédia, ami történt. Egyébként nem nézek ki éppen consiliumi feleségjelöltnek és még tiszti ruha sincs rajtam, csak egy átlagos szerelés, amiben jól érzem magam. Hosszú, fekete nadrág, bakancs, felül pedig egy sötétzöld mellény az ujjatlan, fekete pólóm fölött. Hajam lófarokban, így csinos arcom azért mégis kap némi kiemelést, bár ez nem szándékos. Legtöbbször így nézek ki.

Általában azért jobban oda szoktam figyelni a környezetemre, de most egyszerűen nem megy. Már lassan a fejem is belefájdul ebbe az egészbe, ami hirtelen rám zúdult Williamnek hála és képtelen vagyok megtalálni a megfelelő indokokat a történésekre. Elegem van! Még egy normális filmet se lehet megnézni, így végül távozom a teremből, majd megtörténik az ütközés, én pedig rövid időn belül érzékelem, hogy kivel is akadtam össze. Nos... pont egy tanácsossal. Mintha az egész univerzum ellenem lenne. Látom rajta, hogy meglepődött a helyzeten, de nem tűnik dühösnek. Oscar bizonyára már kifakadt volna... pfú, de nem bírom azt a férfit. De talán Callummal jobban jártam. Tudja a fene, egyik se jobb a másiknál, ezért vagyok biztos benne, hogy William és Bernard se éppen jószívűek, hiába mutatják annak magukat.
- Az furcsán venné ki magát, tanácsos úr. - mosolyodom el kissé a megjegyzése hallatán, mert valóban különös lenne, de tudom jól, hogy nem gondolja komolyan. Nekik nem lehet hinni. Vagy talán én vagyok túl elutasító? Egyébként én is felmérem magamnak a másikat, ki roppantul elegáns, mint mindig. Különös fickó, meg kell hagyni és a szemei is vonzzák az ember tekintetét. Veszélyes. Akár csak a bókja, mely azonnal felnyitja a szemem. Ő is, akár csak a többi consiliumi tag, tökéletesen tisztában van vele, hogy ki vagyok. Az arcomról lehervad a mosoly, miközben megérzem magamon tekintetét, de kihúzom magam, nem rejtegetem azt, aki vagyok. Úgyis látott már rólam képeket, ezt biztosra veszem. Fogalmam sincs, hogy erre most mit kellene mondanom, így néhány másodpercig mély hallgatásba burkolózom, végül csak kinyögök valamit. Hálásnak kell lennem és örülnöm, hogy William engem választott, hiszen most már részben Őt is képviselem, mégis erre nem nagyon vagyok hajlandó.
- Köszönöm! - nem megy több, csak ennyi, de ez se őszinte köszönet, amit a másik is tudhat. A társalgás udvarias, de érezhető, hogy nem értek egyet a dologgal. Will egyébként természetesen a külsőmet figyelte, ahogy azt is, hogy más vagyok, mint a többi nő. Gépész és a Földön születtem... egy másik korban, másik világban. Érdekesnek számítok, de tudom jól, hogy Ő se mutatta még ki a foga fehérjét. A következő kérdés is provokáló, de most már felkészültem rá, így nem váratom a válaszommal.
- Sajnos William nagyon elfoglalt, így ma nincs rám ideje. A Jolára igyekeztem vissza. - mondom most ezt, de igazából cél nélkül hagytam magam mögött a vetítőtermet, amit persze Ő is megnéz magának, majd újabb kérdés, mire szívem szerint elküldeném melegebb éghajlatra. De nyugalom Samantha... csak mosolyogj és légy kedves. Úgyis tudja, hogy mindez hazugság, de legalább csomagoljuk be szépen.
- Őszintén szólva a Földön lévő műsorokat jobban kedveltem. - most nem azt mondom, amit hallani akar, sőt, tovább is megyek. - A Consilium megfontolhatná, hogy néhány filmet levetítsenek azok közül is. Ön mit gondol erről? - nem mintha jogom lenne bármit is mondani a Consiliumnak, de végülis, egy tanácsos felesége leszek, így talán ennyit mégis csak megengedhetek magamnak. Na meg persze megpróbálom majd Williamet is puhítani, rajta keresztül akár még sikereket is érhetek el. Meglátjuk, hogy ki lesz a keményebb ebben a kapcsolatban, ha már belekényszerít. Nem hódolok be senki akaratának se.

Mielőtt William eljegyzett volna, az életem merőben más volt. Akkor is gyűlöltem ezt a rendszert, amelyben kénytelen vagyok élni, de legalább nyugtom volt, nagyjából minden téren. Amióta viszont a tanácsos megjelent az életemben és eljegyzett - ha nemet mondtam volna, akkor ki tudja, hogy milyen férfihez adott volna hozzá, a bosszú édes tud lenni és én szívtam volna meg, ez bizonyos -, azóta egyre különösebb dolgok történnek velem. Bernard, az egyik consiliumi tag meglátogatott az Arkanon, Oscar pedig a szobájába hivatott, majd később Bernard is, ma pedig Callumba futok bele. Véletlen volna? A fenéket! Nem hiszek már a véletlenekben, túl gyanúsak nekem, de vajon miért akar mindegyik hirtelen megismerni? Ennyire érdekelné őket a másik felesége? Mindenesetre próbálok jópofát vágni ehhez az egészhez, főleg, mert Jenkinsről is hallottam már bizonyos dolgokat és jobb lesz vigyáznom vele. Már a kisugárzásában is van valami félelmetes, én mégse rettegek tőle, inkább kíváncsivá tesz.
- Igaza van, de szerintem eltekinthetünk most ettől. - mármint a bocsánatkéréstől, melynek egyébként se lenne most itt a helye. Én hibáztam, ezt pedig mindketten tudjuk, felesleges udvariasság lenne mindez, ahogy a bók is annak minősül. Nem hiszem, hogy jelenlegi öltözetemben annyira feltűnő jelenség lennék a nők körében, bár tény, én is ki tudom ám csinosítani magam, William már látta, de ez nem egyértelmű. Kedveskedni akar, behízelegni, de miért? Ő is Will ellen akar kémkedni, általam? Megint túlgondolom...
- Nem hozott zavarba. - vagy talán egy nagyon kicsit lehet, hogy mégis? Ő valahogy más, mint a többiek, nem olyan bájgúnár. Kis ideig arcát is fürkészem, de nem mondok semmit, csak felmérem magamnak, hiszen ilyen közelről, szemből-szemben még soha se láttam. Ahogy viszont William szóba kerül, megszakad a nézelődés és felelek, de szavai hasonlítanak Oscaréhoz.
- William feleségeként is a Jolán fogok maradni. Nem várja el tőlem, hogy a Volentisen legyek, mivel Ő is nagyon elfoglalt. - ezt azért sokan furcsálják, hiszen van, amikor hónapokig az űrben vagyunk, így kisebb az esély arra, hogy William teherbe ejtsen és ki tudja, hogy mit csinálok én a hajón, amikor nem látnak... Ő mégis úgy tűnik, hogy bízik bennem, ami még számomra is furcsa, de csakis így mondtam neki igent, ha meghagyja a szabadságomat.
- Áthelyeztek nem is olyan régen. A vírus után kiderült, hogy fontos lenne, ha az öregebb hajóra mennék, ahol több a tennivaló, mint az Arkanon. - bár próbálok normálisan felelni, azért arcomra rá van írva, hogy nem örültem az áthelyezésnek. Tudom jól, hogy nem ez van a háttérben, amit mondtam, hanem a Jola kapitánya és a kedves vőlegényem intézték ezt el. Bizonyára Will Ethannel akar megfigyeltetni... Óvatosnak kell lennem. És bármennyire nem akartam elhagyni szeretett Arkanomat, a választás lehetősége nem adatott meg nekem. Gyűlölöm, hogy mindig én vagyok az, akinek fejet kell hajtania a férfiak akaratának és Ethannel egyébként is túl régóta ismerjük egymást. Ő az, akit elküldtek értem, hogy vegyek részt az alvó programon és aki ártott a családomnak, most mégis a kapitányom lesz. Mintha az egész világ összeesküdött volna ellenem. Nem is tudok már olyan kimért és tisztelettudó maradni, mint amilyen eddig voltam, ez a rövid beszélgetés is kezdi felébreszteni a bennem szunnyadó, kitörni készülő oroszlánt, így javaslatot teszek a tanácsosnak a vetítendő filmeket illetően.
- Meglehet, de szerintem nem lenne hátrány, ha megismernék az itt született emberek is jobban a Földet és az akkori életet. - de tudom jól, hogy Ő ezzel nem értene egyet. Már hogy is értene? Még a végén lázadáshoz vezetne a tudás.
- Egyébként miből gondolja, hogy rossz a kedvem? - kérdezek vissza, majd amikor az engedélyre utal és egy bizonyos filmet hoz szóba, kissé meglepődök és úgy fürkészem tovább az arcát. Ez most célzás akar lenni? Ezek szerint Callum nagyon is tisztában van a régi filmekkel, amelyek közül oly sok a szívemhez nőtt, de komolyan ezt akarta tanácsolni nekem? Nem akarok többet belegondolni, mint kellene, egyébként is túl rég láttam már azt a filmet, de... megnézném újból. Igen, nagyon is megnézném.
- És mit kérne ezért az apró szívességért cserébe, tanácsos úr? - tudom jól, hogy semmi sincs ingyen, így bizonyára ez se. Persze Williamtől is kérhetnék ilyesmit, de nem tudom, hogy mennyire tenne a kedvemre, bár... utóbbi időben úgy tűnik, hogy nagyon igyekszik megszerettetni magát velem, mégis, nem kockáztatok, most nem. Lássuk, hogy Callum mit akar, mert hogy akar valamit, az biztos. Ott volt az a bizonyos "talán" szó a szavai között.
- Nem szeretném feltartani, de ha ragaszkodik hozzá... - biccentek. Legyen, jöjjön hát velem. El is dőlt az úti célom, irány a Jola... ismét. Megindulok, természetesen célirányosan, de különös érzés ez a kíséret mellettem és ahogy sétálunk, bizony magamon is érzem mások tekintetét. Furcsán méregetnek, nem tudják, hogy mit keresek a másik mellett, hiszen láthatóan nem passzolok éppen a férfi mellé a jelenlegi ruházatomban. Biztosra veszem, hogy William is hallani fog erről a találkozóról, a kismadarak bizonyára csicseregnek majd neki.
- Miért pont a Büszkeség és Balítéletet hozta szóba? - kérdezek rá néhány csendes másodperc után. Addig úgyse nyugszom, amíg nem tudom meg a választ, így felé tekintek. Magasabb nálam, így némileg fel kell néznem rá, de nem nagyon, pont optimálisan.

Természetes volt, hogy William is szóba kerül, hiszen mindenki tisztában van már vele, hogy a tanácsos eljegyzett. Különös lett volna, ha Callum nem hozza szóba, ha már így összefutottunk. Ha csak egy átlagos tiszt lennék, bizonyára nem is beszélne velem, de valamiért őt is érdeklem, akár csak tanácsos társait, mégse lesz olyan könnyű dolga velem, ebben biztos lehet. A válaszom pedig meglepi, ahogy az sejthető volt, de a megjegyzése hallatán némileg elhúzom a számat. Nem tudom időben megállítani testem őszinte cselekedetét.
- Nem hiszem, hogy így lenne, Uram. De igen, kedves gesztus, de számomra is fontos a munkám, ezért vehettem részt az alvó programban és ezért ébresztettek fel. - hiszen annak idején szükség volt rám, a tudásomra, mely eléggé egyedi, hiszen a nagy részét a Földön szereztem. Persze mindenki pótolható, de azért veszteség lennék, ezt tudom jól, ahogy bizonyára William is tudja. Mivel consiliumi tag, erre is figyelnie kell, nem mehet csak a farka után, bár elég nyílt volt velem, megmondta már az első alkalommal, hogy a külsőm fogta meg elsőre. De vajon miért? Én nem szoktam kihívóan öltözködni, se pedig viselkedni. A francba!
- Egyébként sincs sok hajónk, nem tehetnék meg, hogy csak miattam az állomáson tartsák... - ez butaság lenne. Bár lehet, hogy Callum viccnek szánta a mondandóját, nekem viszont rémes a humorérzékem, így... nos, mindegy is. Lapozzunk.
- Sok régi kollégám elkapta a vírust, így nem tudom, hogy mi van velük. De egyelőre úgy tudom, hogy csak engem. - de később még rájöhetek arra, hogy tévedek. Még nem ismerek mindenkit a hajón. A következő, érdeklődő kérdése viszont meglep a férfinek. Nagyon közvetlennek tűnik, pedig nem vagyunk mi ketten ilyen jó viszonyban.
- Tudja, számomra soha se volt egyszerű a barátkozás. Mivel a Földön születtem, más vagyok, mint az itteniek, de igyekszem. - nem magyarázkodom tovább, de a válaszomból sejtheti, hogy a válasz nemleges. Nem is nagyon próbálkoztam, de ami késik, az nem múlik. Talán még kellemes meglepetések is érhetnek, és a remény most felébredt bennem. Hátha mást is áthelyeztek. De jó is lenne! Ideje viszont másról is beszélgetnünk, nem csak rólam, így kerülnek szóba a filmek, amelyek közül oly sokat nem játszanak le, így a már itt született emberek nem is ismerhetik meg a régi, remek műveket. Persze mindennek oka van, de én gyűlölöm ezt a diktatúrát, amit kialakítottak. Meg persze azt, hogy csakis a férfiak lehetnek hatalmon, a nők szerepe a szülésben kimerül... Mintha valami tenyészkancák lennénk.
- A történelmünk részei a régi filmek is. Annak idején, a Földön is fontos volt a múlt ismerete, ahogy a mai embereknek is fontos lehet, de úgy érzem, hogy túl sok mindent tiltanak, ez pedig negatív hangulatot szülhet, de ezzel Ön is tisztában van, ahogy azt is mindketten tudjuk, hogy én soha se tudnám Önt meggyőzni olyanról, amit nem akar megtenni. Kevés vagyok hozzá. - ezzel nem magamat szólom le, ezek tények. Jenkins túl nagy ember itt és túlságosan is intelligens, esélyem se lenne ráerőltetnem az akaratomat, de az biztos, hogy érdekesnek tartom és kezd kedvemre való lenni a beszélgetés is. Van benne valami izgalom, ami talán kezdett hiányozni a mindennapjaimból. Úgy látszik, hogy egészen megszoktam már, hogy kóstolgatnak a consiliumi tagok. Persze bajt is hozhatok a saját fejemre az őszinteségemmel és a szókimondásommal, hiszen Callum bármit megtehetne velem, mégse fogok visszavonulót fújni. No nem azért, mert William megvédene, hiszen még nem vagyok a felesége, nem biztos, hogy megtenné, egyszerűen elegem van abból, hogy mindig csak bólogassak. Épp elég az, hogy egy nálam jóval idősebb tanácsoshoz kell hozzámennem. Ezt is rám erőltették, de vajon kibújhatnék valahogy alóla? Persze, hogy nincs jó kedvem, amikor ennyi minden nyomaszt mostanában.
- Persze, hogy nyomaszt... - bököm ki, de aztán ajkamba harapok. Ennyit és nem többet. Így is túl sokat engedtem meg magamnak, nem szabad őszintébbnek lennem, nem árulhatom el azt, ami bennem van a kötelező esküvő és gyermekvállalás miatt. Nem szabad semmit se mondanom.
- De ha nem bánja, megtartanám magamnak a bajaimat. Nem fárasztanám az én apró gondjaimmal. - mosolyt erőltetek az arcomra, miközben felpillantok a másikra. Nem aprók a gondok, de ezt a férfi is tudja. Ismeretlenül is sejtheti, hogy mi van a háttérben. És ekkor ajánl nekem egy filmet, melynek sok mondanivalója lehet és biztosra veszem, hogy mindez nem ingyen lenne. Rá is kérdezek az árára, de amikor meghallom azt, hogy fájt, kissé felkuncogok rajta.
- Ugyan. - dehogy fájt neki. Mindenesetre a magyarázatot meghallgatom és szemöldököm is enyhén felemelkedik az eljegyzési ajándék hallatán. Utálom ezt az egész esküvő dolgot, de most jópofát vágok ehhez is, vagy legalábbis megpróbálok semleges arckifejezést ölteni magamra.
- Nem hiszem, hogy Williamnek oka lenne visszavonni bármit, amit Ön engedélyez az én számomra, de köszönöm, kedves ajándék lenne. - valóban annak tartanám, így élnék a lehetőséggel, ha már felajánlotta nekem. Will pedig nem tudom, hogy mit fog szólni majd az egészhez, de annyira nem is érdekel. Csak ne avatkozzon bele. Egy apró pozitív élmény talán nekem is kijár. De vajon miért ajánlotta pont ezt a filmet Callum? Mi volt az oka? Az őszinte felelet és arckifejezés még engem is meglep. Nofene, Ő is emberből van, Ő is vérzik és... érez. Nem is szólok közbe, csak arcát figyelem, már amennyire így oldalról láthatom és türelmesen hallgatom, hogy mit mesél nekem.
- Akkor a volt hitvesének remek ízlése volt, tanácsos úr. Én is kedvelem a kosztümös filmeket. - biccentek, majd különös kérdést intézek hozzá. - Nem lenne kedve még egyszer megnézni? - értheti úgy is, hogy az én társaságomban, de akár egyedül is. Rá bízom, hogy miként értelmezi mondandómat, miközben a lifthez érünk, így megnyomom a gombot, majd ha kinyílik, beszállok. Kicsit furcsa lesz egy ilyen kis légtérben kettesben tartózkodni Callummal, de próbálok másra gondolni és nem foglalkozni a dologgal. A válasza úgyis jobban érdekel. Szimpatikusabb ez az énje, nem olyan műi és mesterkélt, hanem valóságos, emberi.

Egy pillanatra megdermedek, amikor meghallom Callum megjegyzését. Ott lett volna? Tényleg? Kissé hitetlenül nézek bele - igen, valóban szép - szemeibe, majd megköszörülöm kissé a torkom.
- Ön minden egyes alvó felébresztésénél személyesen részt vesz? - ezt nem akarom elhinni. Túl sok idejét lefoglalná és felesleges is lenne, de persze előfordulhat, hogy időnként megjelenik és pont nálam ott volt. Sajnos akárhogy is próbálok visszagondolni arra az időre, nem megy. Nem emlékszem az arcokra, így fel se tudom eleveníteni, hogy ki volt ott vagy éppen ki nem, amikor felébredtem. Mindenesetre talán nem is számít ez igazán, az viszont annál inkább, hogy hihetek-e William szavainak. Hinni akarok neki, de ez a férfi képes elbizonytalanítani. Miért akar jövendőbeli férjem ellen uszítani? Így se kedvelem, mégis hozzá kell mennem, de ennél több ellenszenv már nem kéne.
- Miért csinálja ezt? - teszem fel csak így, egyszerűen a kérdést. Tudja jól, hogy mire célzok, legyen hát egyenes velem. Végig szemeibe nézek, felesleges most félrenéznem, érezze csak a belőlem áradó határozottságot. Egyébként nem hazudok neki a barátokkal kapcsolatban, nincsenek bizalmasaim, bár még sokakat nem ismerek a Jolán, ahogy azt se tudom, hogy akad ott azért valaki, aki mégis csak a barát zónába tartozik.
- Nem értem, hogy mit számít az magának, ha vannak barátaim vagy ha nincsenek. - ez ilyen fontos lenne? Remélem hagyhatjuk a témát, bár a továbbiak se lesznek jobbak. Igen, akadnak bőven dolgok, amik nyomasztanak, amik majd szétfeszítenek, de tartom magam, mert tartanom kell. - Bármikor? Nem zavarnám Önt a saját problémáimmal... - mondjuk kíváncsi lennék, hogy Callum hogy reagálna, ha valamikor csak úgy, előzetes bejelentkezés nélkül megjelennék nála, ledobnám magam és elkezdeném mesélni neki a bajaimat, mint valami pszichológusnak. Szerintem nem értékelné és rendesen meg is lepődne, hiszen nem vagyunk mi barátok. Hmm, lehet megérné egyszer kipróbálni. Elvetemült tudok ám lenni. Na de a filmek... A büszkeség és balítélet vajlóban remek alkotás, kedvelem és szívesen megnézném ismét, de miért csak nekem lenne ehhez jogom? A Volentisen élő emberek érdekeit is próbálom képviselni, bár tudom jól, hogy ez egy veszett ügy, ezt pedig ki is mondom. Hamar meg is bánom, hogy ezt tettem, mégse szívhatom már vissza.
- Csatában volnék? - vegyem ezt a beszélgetést annak? Nem felelek neki egyértelműen, inkább kérdést teszek fel a kérdésre, miközben a lift elé érünk, amikor pedig az ajtó kinyílik és meglátom az udvarias gesztust, előre sétálok. Mintha egy kalitkában lennék... Igen, némileg kényelmetlenül érzem magam kettesben a férfivel, amin valóban nem javít az egy emelettel lejjebb történő történés se. Csak pislogok az ajtó előtt állóra, és bár besétálna Ő is közénk, de... érthető, hogy nem akar. Mégse jegyzem ezt most meg a tanácsosnak, tudja jól, hogy mennyien tartanak tőle, ahogy talán nekem is tartanom kellene. Tartok is, de valamiért mégis érdekesnek találom. Szeretek a tűzzel játszani úgy tűnik, ezért is teszem fel a következő kérdést, melyre a válasz mintha kissé később érkezne, így tekintetem a férfi arcára vándorol, végül biccentek.
- Ahogy gondolja. - a volt hitvese miatt lehet. Érthető, valószínűleg szerette. Igen, még ez a férfi is képes ilyen érzelmekre, ezt most tisztán látom és meg is jegyzem magamnak. A következő szavakra viszont én reagálok kissé késve, így megköszörülöm a torkom és cseppet zavartan nézek a másikra.
- Én nem teljesen így gondoltam a kérdést. Egyébként is, az én kabinom a Jolán nem Önhöz méltó lenne... - hogyha én lennék a házigazda, máshova aligha hívhatnám. Még nem élek Williammel, ha pedig vele élnék se biztos, hogy jó ötlet lenne pont Callumot oda hívnom egy közös filmnézésére. De ha a Jolán meglátnának vele sétálni, majd azt, hogy jó pár órára bezárkózunk a kabinomba nos... túl sok pletyka terjedne el, bele se merek azokba gondolni. De tényleg kicsi a kabinom, ezzel Ő is tisztában van, így bizonyára nem gondolta komolyan, hogy én lennék a házigazda. Mindenesetre nem hátrálok meg, így némi gondolkodásnyi idő után előállok egy film ötlettel.
- De nem bánnám a közös filmnézést, ha találunk rá megfelelő helyet. - akár ott a vetítőterem is. Csak kettőnknek is le lehetne foglalni, ami szintén furcsa lenne, de még mindig jobb, mintha nekem kellene egyenesen Callumhoz mennem. A vetítőterembe pedig akár távolabb is ülhetnénk egymástól. Na de a film... - Mit szólna a Parfümhöz? - egy gyilkos történetéhez... Célzás is lehetne a dologban, hiszen egy olyan fickóról szól, ki megalkotja a tökéletes parfümöt, és bár gyilkossá válik közben, mégis megússza a halált. A végén pedig rájön, hogy bármit is lesz, képtelen lesz arra, hogy szeressen és arra, hogy Őt szeresség, így végez magával. Callum megalkotta a fekete pirulát, melynek hála sokak halálát okozta, így a párhuzam érzékelhető lehet. Túl erős ez most tőlem? Félő, hogy igen, de már kimondtam a film címét, vissza nem vonhatom. Viszont, ahogy számomra a Büszkeség és balítélet, úgy Ő számára a Parfüm tanulságos lehet. Megnézzük hát együtt vagy a tanácsos út az utolsó pillanatban visszakozna? Kezd tetszeni ez a veszélyes játék, amit egymással űzünk.