Felvont szemöldökkel mérem végig Felicia-t, és már ott is bujkál a szám szélén az a pimasz mosoly,a mi remekül illik ahhoz, amit mondani készülök neki: -Díjazom a lelkesedésed, de ugye tudod, hogy a többség nem hinné el, hogy ott dolgozol, és nem csak a szemközti középiskolából szöktél át? Na igen, tipikusan olyan arca van, amiről nem mondaná meg az ember, hogy gazdája nagykorú már. -De amúgy fel vagy véve, csak szerezz be egy puskát az ütő mellé. Aztán viszont játszott sértettséggel húzom el a számat. -Hát hogyne. A Földön a nők két kézzel hajigálták utánam a bugyijuk. Itt meg kiolvasztottak, és már azon a héten házas voltam. Azóta persze már nem vagyok olyan sikeres. A feleségem puszta kézzel ijesztőbb, mint sokan fegyverben, szóval lehet ezért kerülnek a hölgyek... Megvonom a vállam, és inkább nem emlegetem az őrült nőszemélyt. Aztán levakarom a fura mosolyt az arcomról, és inkább Feli problémájára koncentrálok, bármennyire is hangzik ijesztően a gondolat, hogy mi lenne, ha Pressi kapitány vezetné a hajót. Kiláncolna az orrához, az lenne... -Nos, ha próbálkozik, velem gyűlik meg a baja...a balesetek miatt meg ne aggódj...nem gondoltam teljesen komolyan...bár a bolygók felszínét kutatni veszélyes...igaz, hogy ő lenne az első akit ott felejtünk valahol, de csak kimagyaráznánk. Tony mondjuk tényleg örülne egy kis segítségnek az tuti, de véletlenül tudom, hogy utálja az ilyen helyzeteket, szóval ha azt kéne hallgatnia, hogy az új társa mennyire nem jön ki jól az exével, lehet ő dobná ki a pasit egy légzsilipen, bármennyire is türelmes fickó. -Ó, tudod...csak apróságok...kifestenénk...elrejtenénk pár gyorsan romló dolgot, kicserélnénk a samponját festékre, és ehhez hasonló dolgok. Semmi nagyon veszélyes, csak érezze, hogy törődnek vele. Meg esetleg beállíthatnánk pár ébresztőórát hajnalra a lakásában, de ez csak ötlet... Megvakargatom a tarkóm. Régebben jobban ment ez, de sajnos idefent aligha tudnék csörgőkígyót rejteni az ágyneműhuzatba. Na mindegy, majd csak kitalálunk valamit. Beszéd közben kibontom a szákom, és megmutatom, hogy "véletlenül" van nálam minden abból, amit felsoroltam eddig. Festékszóró, romlott hús, ragasztó...Aztán összecsukom, és rákacsintok. -Ne kérdezd, mire kellett eredetileg...
Nagyjából mindenkivel kijövök a hajón, mert azt hiszem, én vagyok a hajó árvája és ezáltal érzik, hogy talán kicsit jobban húzok mindenki felé, mint sem magányomba roskadjak. Bár jelenleg úgy ez most nem játszik, de Ethan is megérzi a problémákat. - Már rég nem vagyok gimnazista! – csattanok fel és kezdek kifogyni a türelmi zsákomból, amit eddig tök jól megőriztem, de Aaron hülyesége azt hiszem kilyukasztotta az egészet és nem akarom, hogy ezért rajta csattanjon az ostor. Talán ezért is próbálom poénra venni a beszélgetésünket. - Honnan tudod, hogy jelenleg nincs nálam fegyver? – oldalra billentem a fejem, mert sosem tudhatja, mit rejt egy nő ruhája, még ha ilyen szoros is, hogy lassan nem kapok benne levegőt, mert kiszorítja a szuszt is belőlem. De edzeni nem lehet olyan ruhába, ami lóg rajtad és biztosan eltaknyolsz benne. - Nem akarom tudni a mocskos kis dolgaidat. Bár akkor simán megvolt otthon a kerítés, még festegetni sem kellet, gondolom. Ugyan már a felesége csak nem egy pszichopata őrült – nevetek fel és ismételten egy kortyot iszok és érzem, hogy azért kezdi megütni a fejemet az az átkozott alkohol és enyhe szédülés is átszik, de nem akkora, amit nem tudnék kezelni. Mélyen szívom be a levegőt, ahogy végig hallgatom a szövegelését, mindig is éreztem, hogy a barátságunk elég komoly és nem csak azért visel el, mert állandóan a nyakára járok. Végül pedig elmosolyodom. - A kapitány nem örülne neki, ha mondjuk, eggyel, kevesebben térnétek vissza. De ha lesz, ilyen én személyesen lövöm le, és azt mondom felzabálta valami csillámpóni. – nevetem el a végét és leteszem az üveget, mert azt hiszem nem szabad többet innom, még a végén megárt és akkor lesz nekünk, jaj. Mert az viccesnek mondható lenne, ha úgy kéne, felráncigálnia a hajóra mielőtt elindulnánk. Sok hasznát nem vennék a nap további részébe. Kíváncsian nézek rá és nem tudom, hogy az alkohol vagy a lelkesedésem alapjáraton ennyire fura, de felpattanva kissé meginogva állok lábamra, ahogy a táskájába lesek, hogy miket tervelt ki. - Menjünk! Vagy várj, kiengedsz? – nevetek fel és a táskámért hajolva felveszem azt és figyelem a férfit, hogy induljunk meg. - A sampon az enyém! – stoppolom le játékosan és már ott toporgok az ajtóban, hogy nyissa ki, lemerem fogadni, hogy jelenleg nincs, otthon a papírokat rendezgeti, hogy felkerüljön a hajóra és megkeserítse az életemet. De előbb rajtam van a sor.
Ellenállok a kísértésnek, hogy megpaskoljam a fejét, és csak mosolyogjak rá. -Én ezt tudom Bogyó...de lásd be, simán letagadhatnál 10 évet. Pont mint "asszony"...ő egy hajszálnyit kevésbé baba arcú, de ő sem öregedett semmit amióta ismerem. Ami a rejtett fegyvereket illeti, csak legyintek. Nyilván ellenőrzöm az ilyesmit, mielőtt bezárkóznék valahova valakivel. Még akkor is, ha az éppen Feli. Ezen nem is akadok fel, de amikor a kerti munkákra, és mázolásokra utalgat, elég érdekes grimaszt vágok, és most nem a sör miatt. -Öhm...ja...? Nem, várjunk...he? - Aztán felnevetek én is, és megrázom a fejem. - Mindegy, inkább nem akarom tudni. És nem, pszichopatának éppen nem pszichopata, sőt, ezen a beteg helyen ő az egyik ritka normális ember...többnyire. aztán néha rájön az öt perc, és ketrec harcol...de ki nem, nem igaz? Kedvesen vigyorgok rá. Nem tudok róla mondjuk, hogy ő csinált volna-e ilyesmit, de abban egész biztos vagyok, hogy én igen. A háború unalmas tud lenni...a kiképzés pláne... Minden esetre, megveregetem a vállát még egyszer, és a táskát felkapva megindulok utána, másik kezemmel pedig feloldom a zárat az ajtón. -Ne aggódj, nem terveztelek fogva tartani...csak a sört tedd el. Nem kell reklámozni, hogy piáltunk. A folyosóra érve aztán várakozón rápillantok, nekem ugyanis fogalmam sincs, merre lakik ez az Aaron. Ki tudnám következtetni, ha nagyon akarnám, de sokkal egyszerűbb rá hagyatkozni. Ami engem illet, én majd arról gondoskodom, hogy a kamerák ne működjenek. Szerencsétlen...nem lennék a helyében.
Szer. Feb. 21, 2018 4:34 pm
