-Nem, már korábban kellett volna. Viszont ez legalább lefoglalja őket. Lynch pedig pilóta, nem gépész. Amióta ismerem csak a repülés érdekli, meg úgy tűnik a mostohaanyád elcsábítása...a lényeg, hogy nem fogom a legjobb vadászpilótámat a gépházba száműzni.
Összefonom a karjaim, és sóhajtok.
-Leszarom mekkora százalékban, és milyen színösszetételben vagy te a probléma forrása. Te az egyik főtiszt vagy a hajón, kulcsfontosságú ember. Neked a megoldást kell szolgáltatnod, nem a problémákat. Nézd... - Sóhajtok egyet, és az ajtó felé nézek. - Senkinek sem könnyű. Viszont, talán nem lenne nagy elvárás, hogy legalább egy istenverte hetet eltölthessünk anélkül, hogy szereznél egy új ellenséget a hajón. Mit gondolsz, menni fog?
Aztán újra megrázom a fejem, mert ezek szerint nem volt elég a feleségem témája.
-Nos, ebben az állapotban űrsiklón pláne nem szabadna utaznia. Ahova pedig küldjük a siklót arra pedig gondolnia sem szabadna. De elég ebből, mert a végén még elterjed, hogy zokon veszem, ez az istenverte polgárháború menyi kényelmetlenséget teremt a családi életemben. Pressia itt marad...neked pedig ki kell jelölni egy gépészt, aki a siklóval tart. lehetőleg valamelyik plüssmaci személyiségűt.

-Tudod, ha nem ismernélek zokon venném a dolgot és keresném az összeesküvés elméletet, hogy ki akarsz csinálni… és mielőtt ez meglenne, legyen utódom….- De szerencséjére, nem vagyok ennyire paranoiás, hogy ilyeneket képzeljek bele a dologba. Logika van benne, ez tény. Ugyanakkor nem füllik a fogam a dologhoz.
- Az ütközet után, lesz mit javítani… e felől nincsenek kétségeim… Akkor …. Addig kapnak oktatási anyagot. – Egyezkedem a Kapitánnyal. Nekem most semmi energiám még egy adag embert tanítani is, arra, mi fán terem a valódi szakma egy ilyen hajóm. Az elméleti alapokat szívják addig magukba. A többivel később lehet foglalkozni. Mundjuk nem rajongok még mindig az ötletért.
-Van valami adatbázis, ami számba veszi, hogy az Ocanon kik vannak lent? – AZ utód kérdésben eszembe jutott valaki, akit viszont hajlandó lennék kiképezni. Lissa Montenegro. Kadétom volt még a lázadás előtt. Nagyon jó esze és érzéke van a szakmához és tehetségben sem szenved hiányt, ráadásul munkamániás is. Akkor még alig volt csak húsz éves, mikor alattam szolgált.
-Száműzni… a gépházba… milyen kis kedves, ez tőled… - jegyzem meg neki egy mosoly kíséretében.
Rá szegezem a tekintetemet. A becsületemet akkor is meg fogom védeni. – Meglátom mit tudok tenni az ügy érdekében. – ennyit ígérhetek neki. De tényleg nem rajtam múlik a dolog. Általában nem szoktam hozzászólni másokhoz. Hidegen hagynak a többiek nyavalyái. Az ébresztésem előtt és a Paratoxis előtt, sokkal nyugodtabb volt a légkör még körülöttem is. A régiekkel elvoltunk. Megszoktuk egymást. Megszokták, hogy olyan vagyok amilyen. Ők egy idő után már nem azzal ítéltek meg, hogy mi a nevem.
-Donovan! – Vágom rá élből. Nem fiatal már, az is igaz, már betöltötte az ötvenet. Viszont, a szakértelme rendben van. Jól és megbízhatóan dolgozik és plüssmaci is. Pariban van mindenkivel. Teljesen alkalmas a feladatra.
-Ahogy gondoljátok… -elengedem a dolgot. Atomcsapás, az atomcsapás, de egy végórás terhes nőnek kurvára nem kellene itt lennie a tűzvonalban.
-Apropó, KicsiE-t a gépház szellőzőiben keressétek. Már felpakolt magának az egyik elágazásba… nem nagyon akar elmenni… - Talán erről nem tudott. Talán igen. Amúgy a Kölyök hasznos nekem is, bejut oda, ahova mi már nem és rá lehet bízni kisebb cseréket. Ha fejre állítotok se vallom e nyilvánosan, hogy kedvelem.

-Furcsa, mások azért gondolnak ilyeneket mert ismernek. De ne aggódj, csak azok vonzzák a baleseteket, akik felbosszantanak.
TERMÉSZETESEN csak viccelek...természetesen. Ami viszont az ő kérdését illeti, nem szolgálhatok jó hírrel. aktuális adatbázisunk nincsen. A régi megvan még, de utoljára a lázadás előtt frissítettük, és lássuk be, azóta ki tudja, ki van még életben odalent?
-Neki a géphát pont akkora megtiszteltetés lenne, mintha téged előléptetnélek komm tisztnek a hídra. Annál csak egy alantasabb meló van, a navigátor. Tudom, mert az volt a régi munkám. Rengeteg adminisztráció, és seggelés. És persze a tudat, hogy a munka 95%-át egy gép végzi, te meg csak lassítod a folyamatot.
Állom a pillantását, és összefonom magam előtt a karjaim.
-Tedd meg amit tudsz. Ha pedig továbbra is sok a panasz, legfeljebb előléptetlek navigátorrá. imádni fogod, rendkívül hasznos, és kielégítő pozíció.
Igen, tudom, hogy épp az előbb fikáztam le. Nekem már csak ilyen a humorom. Más kérdés, hogy egyáltalán ne hangzott viccnek. Ha ott ül a mellettem lévő székben, senki sem panaszkodhat, nem igaz?
-Donovan jó lesz, a fiam meg...tudtam, hogy valami ilyesmire készül. Napok óta nem eszik rendesen, de a kajája fogy. Majd a körmére nézek. Na jó, menj, készítsd fel az embered.
Hátradőlök a székemben, és kérdőn nézek rá, van e még valami.

Megforgatom a szemeimet, nagyon és eléggé látványosan is! Akárhogy is van az, hogy felettes alárendelt elbeszélgetés, azért csak bele-bele kerül a pakliba, hogy a haverom. Ő is lazább valamennyivel mint az elején volt. Ugyanakkor, a téma komoly és ami elhangzik és ahogyan elhangzik az is.
-Csakugyan megtennéd, hogy kiveszel a helyemről, ahova való vagyok és beteszel magad mellé, hogy ott malmozzak, csak, hogy pár csipke lelkűnek ne szúrjam a szemét. Várj csak… egy dolgot nem vettél figyelembe. Akkor egy Azarov lesz a vezérlőben… nem vagy te arra felkészülve, hogy akkor mit kapsz te is esetlegesen a nyakadba… kis mazochista! – Nem ugrálok azért, hogy felvetette ezt a lehetőséget. Persze, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ha úgy alakul a morál érdekében meg is kellene ezt lépnie. De remélhetőleg nem fognak így alakulni a dolgok. Én tartom magam ahhoz, hogy nem közösködöm a civilekkel, de egy ekkora hajón nehéz mindenkit elkerülni, még az én rutinommal is. Pláne, ha szándékosan akarnak balhézni velem. – Amit ekkor még nem is sejtek, hogy lesz majd a jövőbe erre is példa. – Megszívom a fogaimat és grimaszolok.
Intek neki, hogy engedjük el ezt a témát. Megteszem, amit tudok, hogy ne én legyek a gócpont. De ha szándékosan provokálnak, nem fogok visszalépni kettőt. A morálnak az sem tesz jót, ha egy fő tiszt tekintélye csorbul, mert kihátrál egy konfliktusból és nyúlnak bélyegzik.
-Egyébként, gondold meg… KicsiE elég hasznos lehet az ütközet alatt. Olyan helyekre is befér, ahova mi nem…. – jegyzem meg neki, ahogy felállok a székből és kinyújtóztatom magamat. – Nem áll szándékomban veszélybe sodorni, de ami tény, az tény….

-Ó nem. Ha a vezérlőbe osztalak, csak olyan szavakat használhatsz majd, mint Igen Uram, Természetesen uram! Máris! Parancs! Meghoztam a kávéját Kapitány! Boldog születésnapot parancsnok! ÉS a többi. Hmmm...
Elmélázok, mint aki alig várja, hogy elküldje a digitális újbeszél lexikont Azinak, amit holnap már használhat is az új posztján. Továbbra sem tűnik egészen viccnek.
-Máig azt hittem, te sem csinálnál ekkora hülyeséget, mint az értekezlet alatt, szóval meglátjuk. Egyenlőre legyen elég ez a figyelmeztetés, a jövőben meg...8 éves korom óta álmodozom arról, hogy egy azarov legyen a tiszti szolgám, szóval ne kísérts.
KicsiE témában sokat gondolkodtam én is. Mostanra azonban ez egy sokszorosan lejátszott meccs. Nem lesz itt a csata alatt, már én is tudom. Igaz a tűzvonalba sosem engedtem volna.
-Békeidőben ez rendben is van, de az ütközet alatt...az anyja kifejtette, hogy aki olyankor akarná dolgoztatni, annak megmutatja, hogy az ökle oda is befér ahova nem is gondolná...

-Miért érzem úgy, hogy ez azért némi perverz örömöt is okozna neked? Hm? Én mint a te kis lófufutid… csak egy dolgot felejtesz el lehet, hogy már nem is vagyok Azarov csak egy névtelen senki… - Szúrom oda neki ezt a tényt. Azok alapján, amiket elmondott ez a lehetőség is fennáll, hogy apám nyilvánosan is kitagadott, csak a hírek ide nem értek még el. Vagy csak halottnak lettem nyilvánítva. Nem is tudom melyik a jobb? De egyelőre ezt most csak a szurkálódás eszközének használom fel.
-Nézd, mondtam, megteszem amit tudok… - Felkelek a székből és muszáj nyújtóznom egyet elgémberedtem és nem szívesen vagyok egy helyben. Ha már túl vagyunk azon, hogy befenyített a lefokozásommal és áthelyezésemmel, akkor akár fel is kelhetek már és megmozgathatom magamat.
-Akkor sok szerencsét a Kölyök levadászásához. Leleményesen bújik el olyan helyeken ahol nem is gondolnád, hogy egy gyerek elfér… - Megállok a szék előtt egy helyben és keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt. Az elbocsájtásomra várok, hogy utamra engedjen végre.
-Apropó, akkor is előszedsz, ha nem én kezdem a dolgot? Csak hogy, tudjam mire is számíthatok? – Kérdezek még rá erre. ha én tartom magam ahhoz ami itt elhangzott, de rajtam kívülálló okok miatt is kitör a balhé, azért tudjam már mire is számíthatok?

Felvonom a szemöldököm, és olyan idegesítően mosolygok rá, amennyire csak tőlem telik, had olvassa le az arcomról, hogy a névtelen senki azarov változat ha lehet még jobban tetszik. Aztán viszont el kell komorodnom.
-Rendben. akkor én majd megteszem amit tudok, hogy ne fokozódj le tizedessé. Meglátjuk sikerül-e.
Megvonom a vállaim.
-Ne legyél seggfej senkivel. Ez parancs.
Bólintok. Ja, a gyerek tud bujkálni, igazi kis törpe gerilla. Csak nézek magam elé, és mosolygok, az utolsó kérdésnél pedig sóhajtok.
-Sok hülye kérdésed van még? Már bocs. Nyilván nem sütöttem most rád egy Káin bélyeget, és üthet mindenki szabadon. Egek, ennél azért feltételezhetnél többet.
Megrázom a fejem, és fújtatok egyet, mint egy versenyló, rajt előtt.
-Na menj...még meg kell szerveznem egy csatát...

- Kenyeret és cirkuszt a népnek! - mindjárt akár inkább közlegénnyé is lefokozhatna na azzal belopná magát a szívükbe. Hanghordozásom szenvtelenre vált. Be is foghattam volna a számat. Kussolhattam is volna és tovább is állhatnék. De nem tettem meg. Annál én sokkal önérzetesebb vagyok, mintsem, hogy szó nélkül távozzak. Pláne nem egy ilyen szituációból. Mondhattam volna mást is, amivel magam alatt vágom a fát, de ennél azért több eszem van. Nem feszítem meg a húrt ennél jobban. Már csak a bizalom a kérdés. Megtenné-e velem szemben, hogy ő maradjon a libling, hogy maximálisan letaszít és a teljes nép jóindulata az övé legyen. Hiszen ezeknek teljesen mindegy melyik Azarov fejét kapják meg. Az kell amelyik a legközelebb van. Amelyiket el tudják érni. De a vicc az, hogy nyíltan egyik sem merne, -a pórból jöttek közül -apám ellen vonulni. De ebbe már nem megyek bele.
Feltartom a kezem. Befejeztem. Nem kívánok tovább vitatkozni vele és erre több szót sem fecsérelni. De nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot. Mind a ketten tudjuk, hogy ebben azért igazam van; Ha már lefokozás, akkor le teljesen a legaljára, na arra élveznének azok, akik szívesebben látnának az űrben lebegve, mintsem tisztként itt a hajón. Viszont, ezeket a gondolatokat megtartom magamnak és nem osztom meg vele.
Én eddig is igyekeztem elkerülni az emberek többségét, de az már nem az én saram, ha lépni sem lehet már az emberektől a hajón. Majd valahogy kezdek valamit a helyzettel.
Szenvtelen arckifejezéssel szalutálok neki egyet. Majd ideje távoznom. Vegyes ez az egész, ahogy van….

Hja, nem vagyok valami pozitív véleménnyel a civilekről.... ez van, de az érzés kölcsönös.... mint tudjuk...

//Köszönöm a játékot!

-Ez nem cirkusz. A szabályok mindenkire vonatkoznak a tetteknek pedig következménye van, akkor is, ha a kapitány a haverod. Ez nem a Consilium.
Megvárom, amíg elhagyja a termet, és hátradőlök a székben, aztán sóhajtok egyet. Utálom a munkának ezt a részét. Ilyenkor mindig eszembe jut a másik Alex, az előző kapitány. Egy igazi vajszívű ember...hogy jobb kapitány volt e nálam, arról lehetne vitatkozni, az viszont kétségtelen, hogy én jobban élveztem. Francért nem tudta szedni a vitaminjait az űrpestis ellen...
Furcsa, hogy amióta nincs testi fenyítés, halálbüntetés, vagy száműzetés, sokkal többen vetik a szememre, hogy igazságtalanul vagyok szigorú velük. De lehet csak a szájuk lett nagyobb.
-Freya? Tudsz maradni még a hídon egy órát? Köszi. Sietek, csak muszáj behúznom párszor egy bokszzsáknak. Hogy mi? Persze....él még.
Bontom a kommunikációs vonalat, és elindulok az edzőterembe.


//Én is