A folyosó elég kihaltnak tűnik, csak a léptem tompa zaja hallatszik. A gondolataimba merülök lehajtott fejjel, de aztán érzem, hogy valaki mégis itt jár… vagyis nem csak a saját magam lépteit hallom a burkolaton. Bizonyára határozottabban igazodik ki mint én, de gyorsan közelít, és a hangját is hallom, ahogy üdvözöl. Elsőre nem is tudom, hogy szólíthatnám, bár a jelzéseit látva magas rangú tisztnek tűnik. -Üdvözlöm… Uram!- fordulok útjából kitérve oldalra, majd hirtelen észbe kapok, hogy az Első Tiszttel találkoztam, s gyorsan kihúzom magam egyenes tartással, majd tisztelgek. Nem vagyok még szokva a Flotta szabályaihoz, bár pár év alatt az Akadémián elég jól belénk nevelték a viselkedést tisztek és magas rangúak társaságában, de nekem még mindig nehezen megy a beilleszkedés, bár nagyon igyekszem. -Igen. Noira Landrow közlegény vagyok, Uram!- vágtam rá kis szünettel a kérdésére, de nem tudtam, hogy miért kérdez rá. Lehet sügér libának tart, mert csak pislogok nagyokat. - Bocsánat… de nem találom a legénységi fedélzetet. Azt mondták, hogy ott találom a szálláshelyem. Tudna segíteni?- kérdezem kissé félve, de ebben a pillanatban nem tudnék senkit megkérdezni rajta kívül. Ha nem veszi zokon kérésemet és elkísérne arra, vagy csak megmondaná, merre menjek, nagy segítség lenne számomra. - Megtenné, hogy útba igazít, merre menjek?... Ha nem tartom fel Önt, Uram!- tettem még hozzá picit bizonytalanul, de talán nem küld el a fenébe, vagy hagy magamra ebben a számomra még zavaros útvesztőben.
Ez a hajó tele van meglepetésekkel, és kóborol nőkkel. Lassan azaz érzésem, hogy jobb helyre nem is kerülhettem volna. Nem tudom, hogy ez itt bevett szokás e, de az egyszer biztos, hogy nem is maradhat így. Ennyi elveszett embert, de tényleg. Senki nem tud tájékozódni, vagy egyéb? Minek volt az a sok papír , amit kaptunk átolvasásra. Ami viszont szemet szúr, hogy a csajnál savanyú a szőlő. Lehet a végén még meg is vígasztalhatom. A kérdés, hogy tart e rá igényt, és ha igen, akkor mennyire mélyrehatólag megyünk bele a dolgokba, vagy legalább is én. A tisztelgését fogadom. Legalább azt tudja, hogy hol a helye, és hogyan kell viselkednie. Egy pont ezért jár neki. - Pihenj közlegény. Örülök annak a ténynek, hogy sikerült eltalálnom a nevét. Még is csak kellett azaz akta nézegetés, amit véghez vittem az elmúlt napokban. Soha nem voltam azaz együgyű fajta, és nem is tervezek az lenni. - A legénységi pont az ellenkező irányban van. Mutatok a kezemmel a megfelelő irányba, és mi ez, ha nem táncra felkérés, hogy kisérjem a kabinjába? - A holmija? Néztem körbe, mert nem láttam sehol. Remélem nem gondolja azt, hogy majd valami hordál felhozza neki. - Nem tart fel Közlegény, jöjjön megmutatom, ha meg van mindene. Átálltam mellé, hogy indulhassunk, ha összeszedte magát. - Nem kapott térképet, amikor kiosztották a fedélzetre? Érdeklődtem kicsit, hogy fényt derítsek erre, arra. De leginkább arra, hogy az eligazítóba mennyire is vannak a helyzet magaslatán.
-Igenis, Uram!- lazítom el a testtartásom a „pihenj” engedélyére, de a kezdeti zavarom még jobban kiülhet az arcomra, amikor közli a Férfi, hogy a másik irányba van az a fedélzet, amit keresek. -Öööö…. értem…- követem a tekintetem az ujjával mutatott irányt és kezdek elsüllyedni a szégyenemben. Vagyis totál meg voltam győződve, hogy jó irányba indultam el, de ezek szerint valamit nagyon benézhettem, mert nem jó felé jöttem. Lehet, aztán az is, hogy nagyon a gondolataimba merültem, de még pechem is van, mert pont az Első Tiszt az, aki kiigazít, és most már biztos, hogy megjegyez magának, amiért ilyen béna vagyok. - A holmimat ott hagytam a folyosó fordulójánál, azt hittem, hogy erre kell jönni, csak nem cipeltem idáig. –kezdtem bele a magyarázkodásba, bár szerintem nem nagyon érdekli a szétszórtságom. Inkább igyekszem, hogy magamhoz vegyem a bőröndömet és kövessem az útbaigazítását. Arra meg nem is számítottam, hogy el is kísér. A térkép említésére elvörösödöm, mert nem is jutott eszembe elővenni, vagyis elővettem, de csak futó pillantást vetettem rá. Most viszont keresgélni kezdem a papírok közt, amit a zsebembe csúsztattam nemrég. -Kaptam, de itt erre felé mutat a nyíl…- nézek rá a kijelölésre, és mutatnám, hogyan is jutottam idáig, de csak most fedeztem fel, hogy fordítva néztem a rajzot. Gyors mozdulattal összehajtom a térképet, és reménykedem benne, hogy nem vette észre ezt a bakimat se. Szinte semmi sem sikerül, amióta itt vagyok a hajón, és a Murphy törvénye szerint, pont úgy fog minden összejönni, hogy még véletlen se legyen jó. Inkább csendbe követem, mert valahogy úgy érzem, nem az én napom. Azt viszont meg kell jegyeznem magamban, hogy a Parancsnok sokkal közvetlenebbnek tűnik, mint sokan mások az Arkanon. Eddig ő az egyedüli, aki segít nekem, pedig nem is lenne kötelessége. -Köszönöm Uram, hogy elkísér. - mondom ki neki egy kis idő múlva, ahogy haladunk a kijelölt kabinom felé. A bőröndöm kereke halkan súrlódik a folyosó lapjaihoz, de valahogy inkább arra figyelek, mint, hogy a férfire nézzek, aki nem mellesleg elég csinos. Lehet, elsüllyedek még idő előtt a sárga föld alá, mielőtt még a szállásomat megtaláljuk.
Kis helyes parancskövető. Helyes. Vajon milyen parancsoknak engedelmeskedik még? Nem csoda, hogy ilyenen jár az eszem, mert egyenruha ide vagy oda, szembetűnőnek a formás mellek, de azért nem barom módjára szemrevételeztem, hanem csak okosan. Viszont a tájékozódás nem az erőssége, és ez nem feltétlenül jelent jót. De biztosan kitalálunk neki valami jó kis feladatot, hogy megjegyezze mi merre van. Ott hagyta, eljött erre, mert azt hitte ez a helyes, a holmiját meg nem hozza. Hm, most legyek gálás , vagy gálánsan akasszam a nyakába a holmiját? - Szedjük össze azt a holmit, és megmutatom merre kell mennie. De jobb lesz, ha megtanulja mi hol van, de majd kitalálunk valamit. Rávigyorogtam, majd elindultam a mutatott irányba, ahol a holmija lehet. Ott is volt, szép kis kupac. Lemerem fogadni tele van felesleges holmikkal. - Mutassa. Vettem ki a kezéből a térképet és jót mosolyogtam rajta, majd helyesen a kezébe raktam. - Tudja, ha elfordítva nézi, akkor soha nem oda fog kilyukadni, ahová kíván. Magamban jól kiröhögtem, de ezek után most már tudom, hogy kapni fog tőlem egy kis feladatot. De egyelőre jussunk előrébb, amíg kigondolom, hogy mi is lenne számára a megfelelő. - Honnan került hozzánk? Érdeklődtem picit, ha már együtt fogunk dolgozni, és össze leszünk zárva. Meg kellenek az információk, azokkal mindig jól lehet gazdálkodni. - Meg is van a feladatom Ön számára, garantálom, hogy alaposan kiismeri a hajót. A raktárosnál holnap jelentkezzen, és oda fogja adni a kabin nevek lapjait, az összeset. Szépen kicseréli közlegény, és felhelyezi az újakat. Elvigyorodtam, majd felkaptam a holmijának a nagyobb részét. Ezzel a feladattal jól el fog szórakozni egy ideig, és megtanulja hol mi van. Remélhetőleg nagy segítség lesz számára az, hogy a legtöbb táblát csak le kell cserélni az újra. Bár egyes helyre kíváncsi leszek, hogy jut majd be. - Jöjjön, erre megyünk. Elindultam miután felvette a maradék, kisebb táskáit.
Amint magamhoz veszem a holmim és követem az Első Tisztet, nem is tudom, mit gondoljak. Azt biztos nem, hogy a bénáskodásom és a temérdek holmim jó benyomást keltett volna benne. Gondolom, hogy a térképbakim se aratott nagy sikert nála, bár valószínűleg a haját tépné, ha egy félreeső kabinban egyedül lenne és rám gondolna, vagyis a figyelmetlenségemre. - Bocsánat, Uram! Máskor jobban figyelek!-Legszívesebben elsüllyednék, annyira szégyellem magam. Talán, tényleg nem való vagyok ide, és most csak azért nem küld el, vagy nem nevet ki hangosan, mert jól nevelt. Ahogy láttam az arcán, amikor a csomagjaimat meglátta, talán azt gondolta, hogy megint egy buta liba, aki ennyi poggyásszal érkezik egy Hajóra, ami ezután lesz az otthona. Igaz, hoztam magammal pár ruhát és cipőt, meg a hajszárítómat, de ezt talán minden nőnek „alapfelszerelés”. Odahaza a Volentison soha nem gondoltam ilyesmikre, de Anyukám ragaszkodott, hogy mindenem meglegyen, bármerre is kerülök. Tudom, hogy furcsa mindez, de Anya már idős, és nem is szerettem volna megbántani, hogy nem hozom el azokat a holmikat, amiket javasolt. Csak jót akart nekem, hogy ne szenvedjek hiányt semmiben, de mi tagadás, elég terebélyes csomag lett a végén, amit én biztosan nem pakoltam volna bele. A papír, amin a szálláshelyem volt feltüntetve, mikor kiveszi a kezemből és megmutatja a helyes irányt, már érzem, hogy ennek biztosan lesz vonzata. Amit persze jól is gondolok, mert kis idő múlva már ad is egy feladatot, amit végre kell majd hajtanom holnap reggel. -A Volentisről jöttem, Uram!- válaszolom a kérdését a származásom helyéről, bár biztosan ezt is tudta már rólam. A feladatát hallgatva nem is csodálkozom, hogy ilyen jellegűt oszt ki rám. Ha jobban belegondolok, akkor nagyobb büntetésre is számíthatok, de talán nem lesz velem olyan szigorú. Elismerem, hogy figyelmetlen voltam és kicsit szomorú is a megérkezésemért, de igyekezni fogok, hogy több hibát ne ejtsek. Vagy legalábbis próbálok jobban koncentrálni. -Értettem, Uram! Holnap jelentkezem a Raktárosnál. – bólintottam egy apró sóhajjal, és csendben a vállamra vettem a táskámat. Most már biztos, hogy egy életre megjegyez magának, amiért ilyen szétszórt vagyok. Nem is tudom hová tettem az eszem másik felét, amikor nem néztem meg jobban azt a térképet, pedig navigációból és helymeghatározásból kiváló lett a minősítésem, némely tantárgy mellett. De aztán lehet, hogy tényleg ennyire szomorú vagyok, hogy még az az emlegetett Murphy is teljesen igazat mondott rám a „törvényeivel”? Úgy látszik, hogy sokat kell még tennem, hogy ezt a bakimat jóvá tehessem. Igazat is adok a férfinek, amiért így „büntet”, hogy megtanuljam, mi merre van a fedélzeteken. Abba bele se merek gondolni, hogy ezt hogy fogom végrehajtani. Most viszont csendesen lépkedek mellette, és követem a szállásom felé. Azon viszont kellemesen meglepődtem, hogy segít vinni a holmimat. Talán mégse haragszik rám annyira, amennyire mutatja, vagyis én érzem. Még nem találkoztam ezen a hajón jóformán senkivel, és ő az első, de talán adok ennek a helynek egy esélyt és összeszedem magam, hogy méltó lehessek a legénység többi tagjához. Ha egy ilyen Első Tiszt „kezei közt” van az Arkan, akkor lehet, hogy mégse olyan rossz hely lesz ez. -Megyek, Uram!- bólintok ismét, és hessegetem el a gondolataimat, ahogy rá nézve próbálom kitalálni ami foroghat a fejében rólam. Jót biztosan nem, de talán nem haragszik már annyira.
Egy dolog biztos. Ez a közlegény szórakoztató, és még szemre való is. De azért merem remélni, hogy eme együgyűség el fog maradni, és csak a kezdeti izgulásnak tudható be a sorozatos baklövése. - Helyes, mert most nem került egy életbe sem a figyelmetlensége. Mondtam ki hangosan is, amit gondolok. Nem, fikarcnyit sem érdekel, ha most ettől megijed, vagy megretten. Pont azért mondtam ezt számára, hogy észbe kapjon, és jobban tájékozódjon mindenről. Viszont arról is tenni fogok, hogy talán kicsit pletykáljanak róla, ezzel is arra ösztönözve ,hogy kapja össze magát. Holmiját látva nem is tudom, hogy mire gondoljak. Merem remélni, hogy azért a tudása jóval ennél több, és tényleg csak az izgalom teszi ezt vele. Mondjuk nem tudom hová gondolt ennyi csomaggal , mert kétlem, hogy egy egész kabin csak rá várna. Érdekelne, hogy a Volantisen is ennyire tájékozatlan volt e. Ahogy az is, hogy végezte el az akadémiát. Vajon aláfeküdt valakinek, csak, hogy legyen valaki, és kikerüljön az állomásról? Újra végig néztem rajta, de nem igazán tudtam egyiket sem eldönteni. Majd az idő megmutatja, meg a kialakult helyezetek. De addig sem hagyom unatkozni, ismerje csak meg alaposan a hajót. És örüljön, hogy nem fogkefét nyomok a kezébe, hogy menjen fedélzetet mosni. De még ez is bekövetkezhet, ha hibázik. - Ha van ideje már ma is megteheti. Jegyeztem meg menet közben semlegesem számára. Amennyire tudom minden készen áll, csak nem volt, aki megcsinálja. De ezt is megoldottuk elég gyorsan. Fordult balra, egyensen mentünk, jobbra fordulás, balra, majd jobbra és így tovább. Direkt mentem e kerülőútón? Még szép. A végén megjegyezné itt nekem, hogy jut vissza a kantinhoz egyből. Tanuljon csak meg magától tájékozódni a hajón, mert különben hasznavehetetlen lesz, arra meg nincs ember, hogy kísérgesse. - Meg is érkeztünk. Tettem le a táskáit a kabin előtt. Ahogy elnéztem ő az első. - A szobatársa még nem érkeztek meg. Léptem be, és raktam le a táskát. A kabinban két ágy volt.
-Igen, Uram! Szerencsére nem esett senkinek baja…- mondtam ki halkan, inkább csak magam elé, de teljesen igazat adtam. Nem követhetek el hibát, mert könnyen más életébe is kerülhet. Elég sok folyosón és kanyaron jöttünk át, amíg a kabinomhoz érkeztünk. A férfi hangján éreztem, hogy nincs elragadtatva a bakijaimtól és jogosan is mérges talán. Jóformán alig szólaltam meg, de nem azért mert kuka vagyok, hanem mert nem akarnám tetézni a ballépéseim sorozatát. Így is elég béna voltam, nem kell, hogy még ki is csapjanak miatta. A holnapi raktárosi jelentkezésemet is előbbre hozta, ha már amúgy is ki kell ismernem itt magam. -Igenis, Uram!- bólintottam az utasítására. – Amint kicsomagolok és rendbe szedem magam egy zuhannyal, máris jelentkezem a feladat elvégzésére!- tettem még hozzá, bár ezt nem ellenkezésnek szánom, hanem tényleg rám fér a felfrissülés. Nem mintha nem lennék ápolt, de szerintem egy forró gyors zuhany segítene a koncentrálásba. Aztán indulhatok is a hajó megismerésére. Kis idő múlva a kabinomhoz érkeztünk és beléptem rajta. Az Első Tiszt is követ, majd leteszi a táskámat a kezéből. Kicsit zavarba is hoz, hogy ilyen rendes velem, bár meg kell hagyni udvarias volt eddig is. -Köszönöm szépen a segítségét, Uram!- veszem el a táskát és az egyik ágyat kiválasztom, amelyik szimpatikus, és a mellette lévő szekrénybe pakolni kezdek. A felső polc elég magasan van, de igyekszem megemelve felrakni a bőröndöt. Most nem lenne illendő, ha a ruháimat a szeme láttára csomagolnám ki a fiókokba, bár nincs benne semmi különös, ha kipakolnám a holmimat. Inkább csak egy tiszta egyenruhát és fehérneműt keresgélek ki egy törülközővel egyetemben. De még valahogy fel kellene raknom azt a fránya bőröndöt a polcra. Nem merek kérni tőle segítséget, mert megint azt hinné, hogy béna vagyok, mert ezt se tudom megcsinálni. Kicsit zavarba is hoz a jelenlétével, mert elég jóképű és ráadásul még udvarias is, de mégiscsak egy magas rangú tiszt, én meg egy közlegény vagyok. Csendben próbálkozom tovább, és igyekszem a fejem fölé emelni a poggyászomat, hogy elérjem a tárolót. Az erőnlétemmel nincs baj, de a füle elszakadt amint lendítettem volna magasabbra. Ez aztán az újabb baki! A bőrönd repült a szomszédos ágyra, én meg az ellenkező irányba. Aztán, hogy ez még ne legyen semmi, a nadrágom szárába beleakadt az ágy széle, és jókorát hasított rajta, ahogy beleakadtam az esés közben, mert persze sikeresen a fellépőre álltam, hogy hátha onnan jobban elérem a szekrény polcát. Szinte majdnem a férfi elé estem, de remélem nem ütöttem meg. Én azt hiszem, hogy tényleg elsüllyedek a szégyenemben, bár egyáltalán nem szándékos ez a baklövésem se, ahogy a többi. A nadrágomat nézve elég nagy hasadék keletkezett rajta, de nem sérültem meg. Lehet, lesz rajtam pár kék-zöld foltocska, de talán pár nap múlva látszódik csak. Nem is merek a férfire nézni, inkább gyorsan összeszedni magam és takargatni a fedetlen combomat. - Bocsásson meg!…. Nem estem magára?- kérdeztem félénken, bár ezt nem is tudnám jóvátenni szerintem, ha mérgesen nézne ismét rám és valami újabb büntetést szabna ki a fejemre. Nagyon izgulok, hogy ide kerültem a hajóra, de össze kell szednem magam, ha nem akarom, hogy kicsapjanak. Talán egy zuhany után kicsit jobban tudok koncentrálni, és rendezni a gondolataimat. Nem tudom, hogy segít e nekem felállni, de amint lábon állok, igyekszem felmarkolni a ruhám az ágyról, majd futok a fürdőhelyiségbe. -Azonnal jövök Uram! Kettő perc!- mondom, ahogy sietve távozom, és gyorsan kapkodom le a szakadt ruhámat a zuhany előtt, amint becsukódott az ajtó. A tükörbe bele se merek nézni, mert biztosra veszem, hogy egy vörösen izzó óriáscsillag színe eltörpül az enyém mellett. A zuhanykabinba gyorsan engedem magamra a vizet, és igyekszem betartani a két percet, amit ígértem a Tisztnek. Gondolom, hogy most ezerrel tépi a haját, amiért megint bénáskodtam, ha egyáltalán nem hagy magamra ezek után. Aztán kapok egy szép nagy fegyelmit, amiért nem vagyok alkalmas semmire. Ráadásul még csak pár órája vagyok itt, de több rosszat tettem, mint más egy év alatt. Eléggé elkeseredtem a gondolatra, hogy ezért el is utasíthatnak innen, de talán lesz lehetőségem kijavítani a hibáim. Ahogy elzárom a csapot, indulnék is kifelé, hogy a holmimat magamra vegyem, de a törülközőt elhagytam út közbe ezek szerint, mert nem találom. Pedig ott volt az ágyon az egyenruha mellett. Uram Isten! Most, hogy fogok kimenni érte?- jártak a gondolatok a fejembe, és nem tudom mi tévő legyek. Nem merek szólni neki, nehogy ezt is feljegyezze az amúgy is szép bűnlistámra. Ha jobban belegondolok, akkor azon se csodálkoznék, ha már rég itt hagyott volna és menne jelentést írni rólam. Ezzel a gondolattal teljesen elszomorodtam, és sírásban törtem ki, ahogy a kabin aljához húztam össze magam. Nem vagyok ennyire elesett, de most minden fájdalom és magányosság a felszínre tör belőlem. Nem is merek belegondolni, hogy mi lesz velem, ha eltanácsolnak, és nem lehetek a Hazám szolgálatára. Apa is az emberekért áldozta fel magát, hogy kimentse őket és gondolkodás nélkül megtette, hogy kimenekítsen több százat. Én meg most szégyent hoznék rá, amiért ennyire nem találom önmagam ezen a hajón. Pedig büszke vagyok, hogy Anya is olyan boldog volt, hogy végre tanulhatok, és megmutathatom, mire vagyok képes. Most meg itt kucorgok, és nem tudom, mit tegyek. Lehet, hogy már az Első Tisztnek is feltűnt, rég lejárt a két perc. Most már biztos, hogy egy újabb büntetést ró ki rám. Amit meg is érdemlek…
A végén meg lesz az új mitugrászom, amilyen szerencsétlen ez a nő itt. Vajon másban is ennyire ügyetlen, vagy csak egyszerűen nem tud tájékozódni. Végül is mindegy, egyelőre szórakoztat kétbalkezessége, a csinos hátsójáról meg ne is beszéljünk. Remélem a kapott feladatot jól fogja ellátni, mert ellenkező esetben újra elém fog kerülni, bár az így is úgy is megfog történni. - Ennyire nem siet a munkáját elvégezni? Hiszen csak most jött, de már is a vizet használná a hajón. De majd én segítek, hogy ne használjon sokat, és felügyelem. Felvont szemöldökkel pillantok le rá, majd egy kicsit sem pofátlan vigyor jelenik meg az arcomon. Nagyon is kíváncsi voltam arra, hogy erre, mit fog reagálni. Vajon azonnal megy akkor a dolgára, vagy engedi, hogy felügyeljem, de ez esetben…. A végén még jó lesz az első napom. A kabinhoz érve lepakolom ama nem kis pakkot, amit magával hozott. Nem tudom, hogy fog itt elférni a kabintársával egyetemben, de reméljük az, nem hoz magával ennyi holmit. Nők, és az ő ruházatuk, meg csecsebecséik, csak hogy otthonosabban érezzék magukat. Luxus, és felesleges. Neki támaszkodtam a falnak, eszem ágában sem volt még távozni, inkább figyeltem, ahogy szenved a bőrönd felrakásával. - Ugye tudja közlegény, hogy a legtöbb esetben a szolgálati ruha lesz magán? Nézek rá kérdőn, és már épp léptem volna, hogy na most már akkor segítek felpakolni azt a vacakot, mert megint csak bénázik egy sort, amikor a táska füle megadja magát. A táska repül, ő dől, én meg elkapom, majd nézem, ahogy felpattan. - Nem semmi gond, nem ütötte meg magát? Végig nézem, és akkor látom, hogy a ruhája felszakadt. - Mínusz egy öltözet ruha. Jegyzem meg neki, és nem tud nem feltűnni az, hogy mennyire takargatja magát szégyenlősen, majd már rohan is a fürdő felé. Elsőre csak jót mosolyogtam, majd morogtam egyet, amikor becsapta az ajtót az orrom előtt. Nem leszünk így jóban. Viszont megvártam, amíg csobogott a víz, az időt mértem. Ügyes kis lány, betartotta, az viszont kezd zavarni, hogy még sehol sincs.Ekkor tűnik fel, hogy a törülközője ott hever a lábam előtt. Egy igen csak bájosnak nem mondható gondolat szállt meg, és vigyorodtam el, kezem pedig már a kilincset nyomta lefelé. Beléptem a fürdőbe, kezembe a törülközővel, majd a nőt összekuporodva találom. - Vigyázz Kadét! Parancsoltam rá, mert vagy most összeszedi magát, vagy ha nem, akkor meg van a játékszerem, és talán egy kellemes órácska is vele.
Amióta a hajón vagyok semmi sem sikerül. Kezdődött a nagy izgalmamban félreolvasott térképpel, ami a kabinom helyét mutatta volna meg, és a bőröndöm fülének a szakadása is, ami persze törvényszerűen pont most kellett bekövetkeznie. Ha még nem lenne ez elég, akkor ráadásnak még az Első Tisztbe is „belebotlok”, akin látom, hogy rosszalló pillantással méregeti a holmim nem éppen kevés létszámát. Abban teljesen igazat adok, hogy nem kevés a csomagom, de ezeket Édesanyám kedvéért hoztam magammal, aki azt akarta, hogy ne szenvedjek semmiből hiányt. Jót akart nekem, és én hallgattam rá. Most viszont tényleg nem áll valami jól a szénám, ahogy arra gondolok, hogy a Hajó második emberét majdnem elsodortam a lendületemmel, ahogy leestem a pakolásban, egyenesen a karjába. Igaz, hogy gyorsan reagálva felpattantam, de így is szégyellem magam, amiért ilyen kétbalkezesnek tarthat engem emiatt. Tényleg igyekszem, hogy az izgulásomat háttérbe szorítsam, de úgy látszik minden ellenem esküdött. Amikor kiejtettem a zuhanyt a számon, már éreztem a férfi hangján, hogy nincs megelégedve a tetteimmel, bár én tényleg csak azért indultam felfrissülni, hogy a gondolataimat és az izgulásomat rendbe tegyem. Arra már nem is merek gondolni, hogy milyen büntetést ad majd nekem ezért, de megérdemlem. Ilyen sok bakit elkövettem, pedig eszem ágában sincs hibákat véteni, de valahogy az izgalom jobban látszik rajtam, mint kellene. A zuhany aljába kucorogva próbálom magam összeszedni, és a könnyeimet letörölni. Biztos, hogy eltelt már az a két perc, amit mondtam neki, de ha nem hagyott már itt – vagy még rosszabb- leadta a jelentését is rólam, akkor nagy bajban vagyok. A szipogásom közepette, meghallom, hogy nyílik az ajtó, és léptek közelednek. Gyorsan letörlöm a könnyeim nyomát és próbálom összeszedni magam, hogy ne lássa rajtam az elkeseredést. Félve merek kinézni a kabinajtó mögül, de ahogy a parancsoló hangja megszólal, megrezzenek. Kis hezitálás után végül felállok vigyázzállásba, de gyorsan magam elé emelem a kezem, ahogy tisztelegtem. -Igenis, Uram!- tisztelgek, de aztán gyorsan hozzáteszem. - Forduljon el, Uram!- ahogy ezt kimondom, már a kezéből ki is akarom rántani a törülközőmet, hogy magam köré tekerjem. Ha zavarba akart hozni, akkor sikerült, bár elég helyes is a Tisztúr, hogy duplán úgy érezzem magam vörös arccal, mint egy pirosra sült rák, a tengerparton.
Egyszer ráfog jönni a kis hölgyike, hogy a zuhanyzás egyfajta luxus tevékenység lesz csak idővel. Lesz neki elég dolga, hogy egyes fürdések kimaradjanak. Nem tudom, hogy eddig milyen életet élt, de kezd nagyon is azaz érzésem támadni, hogy közel se olyan, mint amilyennek a kiképzésen kellett lennie. Vajon, hogy tudta teljesíteni a követelményeket? Hányszor dobta magát hanyadt, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és akkor egy ilyen embert kapunk a hajóra. Tiszta szánalom, ahogy a zuhany sarkában kuporogva szipog. Még a számat is elhúztam. Nem lesz hosszú életű ezen a hajón, azt garantálom. - Szedje már össze magát, és ne parancsolgasson itt nekem! Azaz én tisztem, és jogom. Nem is fordulok el, mert ő nekem nem parancsol. Ahogy a törölközőért nyúl hátra lépek. Személt lennék? Kit is érdekel, mert engem nem. Nekem inkább jól esik. - Na ide figyeljen közlegény. Egy maga azt se tudja hol van, és kicsit sem áll a helyzet magaslatán. Simán bevihettem volna bárhová, arról is azt hitte volna, hogy a kabinja. Frissülni akar, amikor most állt be szolgálatba. Nem tudom milyen kiképzést kapott maga, de az én meglátásom szerint semmilyet. Hozzá vágtam a törölközőt, és még egy utolsót legelt rajta a szemem. - 10 perc múlva teljes felszerelésben jelentkezik a raktárosnál. Teljes felszerelésben végzi el a feladatát. Ha végzett jelentkezik nálam. Megértette? Nem léptem se odább, se semerre tovább is meredten álltam. Ha ezt nem bírja ki a kicsi lelke, akkor nem való hajóra. - Szedje össze magát, mert még egy hiba, és repül a hajóról valami háziasszonynak, annak tökéletes lesz. Azzal sarkon fordultam, és elindultam dolgomra. Egy dologra lesz jó ez a nő. Ugráltatni, kínozni. Másra nem, de ezt se fogja hosszú távon bírni. Ő csak ideig óráig lesz jó nekem játékszernek, mert aztán eltörik. De előtte gerinre vágom valahol. Az lesz az utolsó játékom számára.
/Köszönöm a játékot Kicsiny Játékszerem. Hamarosan újra találkozunk. /
Kedd Jan. 01, 2019 8:55 pm
/
