A probléma úgy tűnik, hogy elég nagy, de első ránézésre úgy vélem, hogy a kommunikációs rendszerrel van gond. De tény, bármi mással is lehet. A létfenntartáshoz szükséges felszereléseket a kommunikációs rendszer javítása közben fogom átnézni, ahogy szépen lassan az egész hajót, de mindenhez idő kell, ezt Katrina is tudja.
- Ne aggódj, átnézem az egész hajót! - pillantok felé. De talán ha nem mondom is tudja, hiszen amikor éppen nincs semmi dolgom, akkor is el szoktam végezni némi ellenőrzést, soha se árt ugyanis biztosra menni. Nikolait se hagyom figyelmen kívül, így azért pár szót szólok a férfihez, miközben jelzem neki, hogy bár kárt nem tett semmiben, szeretném, ha nem piszkálná az Arkanon azokat a dolgokat, amik hozzám tartoznak. Nem gépész, úgy sejtem nincs is ilyen végzettsége, így jobb nem belenyúlni, mert akár komoly problémát is előidézhetne. Véleményem szerint megértette a kérésemet, ha pedig ismét hozzáér valamihez, gyanússá fog válni. Ő is tudja, Kat is itt volt, hallotta, amit mondtam neki, így jobb lesz vigyáznia, ha már potyautasként megengedjük neki, hogy szabadon mászkáljon. És ezzel a parancsal még mindig nem értek egyet. Szinte bárhova bemehet, bármihez hozzáférhet... és kárt tehet, ahogy akár ránk is veszélyes lehet. De próbálok nem paranoiás lenni, mégis, ez időnként nehezemre esik. Jobb is, hogy a hadnagy elvonja egy kicsit a figyelmemet a szokásos kérdésével, amit szerintem minden egyes találkozásunkkor lejátszunk.
- Fogok. - zárom le ennyivel a beszélgetésnek ezt a részét. Nem feleselek vele tovább, így talán békén hagy, inkább folytatom a dolgomat, miközben Nikolai tekintetét is elkapom, ahogy a kis robotunkat vizsgálja. F8T csodálatos kis segéd, bár néha az agyunkra megy, azért olykor képes feldobni az ember napját.
- Ha megismeri még milyen érdekesnek fogja találni! - de egyelőre nem megyek bele ebbe mélyebben, hiszen akad más is, amire kíváncsi vagyok. 16 napja? Az elég korai... Emlékszem, hogy én hogy viseltem az ébredésemet... Nem épp erre számítottam, nem egy ilyen világra, de most már kénytelen vagyok élni benne, nincs túl sok választásom. Fel is lázadhatnék, de vajon megérné? Egyelőre jobb nekem itt.
- Három éve ébresztettek fel az alvó programból, és Wells kapitány elég hamar a hajójára rendelt. Ön miért szökött fel az Arkanra? - őt vajon hová küldték? Mi miatt ébresztették fel? Mi lett volna a feladata? Őszintén érdekelnek a válaszai, így ismét felé tekintek, miközben felteszem a nagy kérdést, és remélem, hogy kapok rá választ is. Meséljen csak bátran, akkor talán én is fogok. Szívesen cseverészek munka közben. F8T viszont tesz róla, hogy ne legyen egyszerű dolgom és még vele is kelljen foglalkoznom, így egy halk "hmm?"-öt hallatok, amikor Kat a nevemen szólít, majd imádott kis robotunkra sandítok. Egy lemondó sóhaj, felkelek és a kis gép elé guggolok.
- Nem kéne itt lábatlankodnia, amikor ennyi zsinór van szabadon. - eltávolítom az útjából mindazt, ami zavarhatja, majd egy gyors tesztet végzek rajta, hogy vajon nem károsodott-e meg, és miközben a teszt fut, válaszolok Kat-nek is, akinek érezhetően nem tetszik az, amit mondok, az ötlete viszont nekem nem. Mégis hogy gondolta?
- Nem robot vagyok, hanem ember, így szükségem van az időre. És emlékeztetnélek rá, hogy amikor az Arkanra kerültem, nekem is meg kellett ismernem ezt a modern technológiát. Mégha Nikolai gépész is lenne, akkor se engedném a rendszer közelébe... ne vegye magára. - pillantok a férfi felé, majd visszatérek a hadnagyhoz. - Én felelek minden elektronikáért a hajón, és nem tartom a hátam egy idegenért, hogy bármit elronthasson. Ahogy eddig mindig, most is a lehető leggyorsabban meg fogom javítani a hajót, de te igazán tudhatnád, hogy miért nem fogadhatok el egy ismeretlentől külső segítséget. - láthatóan nem zavar, hogy Nikolai fültenuja lesz mindennek. Talán meg is érti, hiszen jogos az, amit mondok, ha pedig megsértődne rajta se nagyon tudok mit csinálni. Kat hozott ilyen helyzetbe, hogy előtte tette fel a kérdését, én pedig őszinte ember vagyok. Én lennék lecseszve, hogyha engednék a potyautasunknak és miatta esetleg még tovább tartana majd a javítás. A teszt idő közben elkészült, így egy picit állítok a F8T-n, melynek hála megnyugszik, majd a fejére mért apró ütésemnek hála elviharzik a gépházból. Neki nincs itt most már további keresnivalója.
- Egyébként mihez ért? Mit dolgozott a Földön? - kérdezek rá a potyautasunknál, mert nem ártana tudnom, hogy ő mire képes. Persze hazudhat is, de valamiért úgy érzem, hogy nem fog. Nekem viszont folytatnom kell a dolgomat, így ismét körbekerítem magam az elektromos zsinórokkal, majd hátat fordítva mindkettőnek folytatom a munkát. Ha most nem tenném, akkor még jobban kicsúszna a rendszer helyrehozásának ideje, és akkor már jogosan járna a lebaszás, amire nem fogok okot adni.

Hideg mosollyal az arcomon bólintok a férfira és veszem tudomásul kérsését. Nem vagyok szőrös szívű, nem fogom kitenni akkor hát kísérletnek, bármennyire is vonz eme lehetőség. Habár… Nem, nem szeretné. Először is azt kellene megtudnunk, hogy mik is a valódi szándékai, habár elég őszintének tűnik.
Csakhogy az őszinteség nekem már rég nem elég. Az ösztöneim pedig…
Nem bízhatok meg újra bennük.
Újra csak felvonom a szemöldököm a ne aggódj hallva.
- Az utóbbi időben úgy tűnik, csak aggódásra ad okot az Arkan - felelem nekik kimérten, s talán Samantha tudja, hogy mire (kire) is célzok ezzel pontosan. S honnan is tudhatnám igazából még, hogy ez mind az Ő keze munkája?
Addig is bármi lehetséges. Ismerem a nőt - legalább is a munkáját. Tudom, hogy elvégzi a feladatát, sőt mi több. Jobban ért hozzá, int bárki más. Ez az egyetlen dolog, mely megnyugvással tölt el. Tudom, hogy nála jó kezekben van a hajó.
Egy halk sóhaj csúszik ki a számon, hallva a rövid, záró szavakat. Miért van olyan érzésem, hogy nem fogja ezt megtenni? Mint minden egyes alkalommal? Ha lenne Isten néha imádkoznék hozzá, hogy adjon erőt ehhez a bagázshoz.
- Igazából F8T egy selejt gyártmány - mesélek nekik egy kis érdekességet, hátha ezt még a főgépész sem tudja. - Prototípus kísérletének maradványa, ámbár nem tudták rendesen beprogramozni. Készítőjét felettébb idegesítette, hogy folyamatosan magyaráz és mindenbe beleüti az orrát, akkor is, ha nem kérik ezt meg tőle. Engedetlen masina - ezt mondjuk alátudom írni. Azt már inkább elhallgatom, hogy az aprító elől én oroztam el, hosszadalmas úton kijárva, hogy ugyan már ne lökjék az aprítóba, nálunk jól ellesz. Egy ilyen mindenest sok mindenre fel tudunk használni. És nem tévedtem. Igaz engedetlen sokszor és tényleg az agyamra tud menni, de szürke lenne a hajó nélküle.
Csendben hallgatom a két alvó beszélgetését. Arcom rezzenetlen, de egy pillanat erejéig elmélázok azon, hogy milyen érzés lehet ez számukra. Ugyanoda lyukadok ki, mint mindig: fogalmam sincs.
Aztán jön a végítélet, Samantha újra kitör, én pedig némán, továbbra is nyugodt pillantással hallgatom. Nem szólok közbe, nem lepődök meg, valójában igaza is van, ezt nekem is be kell látnom.
- A Kapitány utasítása azonban az, hogy teljes körű taggá váljon - még ha számomra sem idilli az állapot. - Valahol pedig el kell kezdeni tanulni is. Nyilván nem a bonyolultabb rendszerek mechanikájában segíthetne - akár villanykörtét is csavarhatna. Bármi megtörténhet, még az is, hogy Samantha alá osztják be segítőnek. De még mielőtt újra kirobbanna a földi amazon, folytatom nyugodt, színtelen hangomon a kifejtést. - Azonban az áram megcsapta a kezét, elkísérem a gyengélkedőre - majd ezután félreállok az elviharzó F8T elől. Utána is kitalálhatjuk, hogy mire lehetne alkalmas egy-egy repülés alkalmával. Nem szokásunk a lábunkat lógatni, s ahogy elnézem ő sem az a típus. Valamivel le kell foglalnunk.
Ezért is fordulok én is kérdőn a férfi felé a főgépész kérdése hallatán. Kissé mégis hátrálok, ahogy a nő elkezd dolgozni. Ha válaszol a kérdésre és megelégszünk mindketten a válasszal lassan búcsúzóra fogom.
- A keze nem néz ki jól, jöjjön utánam - nézek a férfira, az szűk helyen így is alig férünk el hárman. - Samantha, megtenné, hogy tájékoztat később a hajó állapotáról? - inkább utasítom, mint kérdem tőle, ám a leheletnyi átmenet alig érezhető.

Sajnálatos módon valóban egyre több a probléma a hajón, de hogyha végeztem a kommunikációs rendszerrel, akkor az egyészet át fogom nézni, nem számít, hogy mennyi időbe telik majd. De addig is, amíg még itt van dolgom, és társaságom van, némi beszélgetést kezdeményezek, ugyanis Nikolairól nem tudok jelenleg még semmit se, azon kívül, hogy fellógott az Arkanra, így szépen lassan próbálok meg információkat gyűjtenni vele kapcsolatban, és nem hittem volna, hogy Katrinatól is hallhatok majd még valami újat. F8T selejt lenne?
- Nekem úgy tűnik, hogy éppen ezért nem selejt. Egyszerűen különleges. - F8T is idegesen pittyeg párat, így jelezve, hogy nem ért egyet Kat szavaival. Senki se örülne annak, hogyha selejtnek titulálnák, még ez a kis robot sem. De Nikolai szavaira halkan hümmögnöm kell. Fogalmam sincs, hogy milyenek akkor a tökéletesen működő darabok. Szerintem nem jobbak a mi kis robotunknál. Na de térjünk vissza egy kis időre a férfire. Szavaival egyet kell értenem, még akkor is, hogyha ezt most nyíltan nem mondhatom ki, így csak egy apró biccentést kap tőlem, jelezve, hogy értem mindazt, amit mond. A hadnagy kérése viszont meglep, így még szép, hogy kifakadok. Mégis hogy gondolja, hogy egy ismeretlent engedek majd a gépek közelébe? Ez majdnem olyan, mintha Őt kérném meg arra, hogy segítsen... Fogalma se lenne róla, hogy mit kell csinálni, szerintem Nikolai-nak se lenne túl sok.
- Teljes körű taggá, de nem azonnal! - pillantok a nőre kissé szúrós szemekkel, továbbra is kitartva az mellett, amit nemrég mondtam. - De majd ha végeztem a hajó átnézésével, akkor megtanítom pár dologra. Hasznos lehet plusz két kéz. - engedek a tiszt akaratának, hiszen úgyse én döntöm el, hogy ki mit csinál a hajón, én csak egy egyszerű közlegény vagyok, hiába egyben a főgépész. De tényleg nem lehet hátrány két erős kéz, néha nekem is jól jönne, így már most tudom, hogy Nikolai-al valamilyen szinten én fogok foglalkozni. Az pozitívan érint, hogy nem sértődik meg szavaimon. Hmm... mi ketten talán még jóban leszünk. F8T idő közben ismét galibát okoz, így gyorsan megoldom a problémát, miközben még valamit kérdezek a férfitől. Nem ártana tudni, hogy mire képes. Amikor viszont hallom a történetét, kicsit tovább időzök el arcán. Több információt szeretnék tőle, ez látszik rajtam, mégis, érzem Katrinan, hogy a mostani alkalom nem megfelelő a faggatózásra, és félő, hogy veszéyes vizek felé eveznénk. Én se értek egyet a Consilium tetteivel.
- Persze, menjetek csak! És természetesen tájékoztatni foglak! Viszlát! - nem akarom feltartani őket, és akad nekem is bőven dolgom, így pillantok egy rövid időre utánuk, majd végül visszatérek a dolgomhoz. Egy rövid ideig még elgondolkodom a hallottakon, de ez után agyam már teljesen átáll a szerelésre.