Tisztelgek, mikor a tizedes belép a liftbe, de köszönteni nem köszöntöm külön, mert annyira belemerült valamibe láthatóan, hogy lehet csak kizökkenteném vele és még keresztben lenyelne. Egy intés a válasz, de nem veszem zokon, miért is tenném? A liftajtó halk suhanással bezárul és elindulunk, de alig tettünk meg két másodpercnyi időt, önkéntelenül is összerezzenek, mikor Raven hirtelen szólal meg, váratlan indulatossággal. Nem kérdezek vissza, miféle zümmögésről van szó, mert a végén kiderül, hogy a fülem se jó, hogy nem hallok én semmit az égadta világon! Oké, a liftnek van egy nagyon-nagyon minimális alapzaja, de ez lenne olyan zavaró? - Igenis, tizedes! - A kérdést természetesen magamra veszem, így rohamtempóban kapom elő a zsebemből a kártyalap-vékony, áttetsző kézi terminálomat és pár vad pötyögés hatására azonnal felfénylik az napsárga szövegekkel - kedvenc szín, erre állítottam, na - és éppen lázasan agyalok azon, milyen zenei stílus illik vajon a tizedeshez, és vajon mostani divatsláger legyen, vagy a múlt évtizedekből, esetleg évszázadokból valami furcsán régi hangzásút? Halvány mosolyom a férfiakra vonatkozóan odafagy az arcomra, mikor ösztönösen kiteszem oldalra a kezem befejezve a vad görgetés a zeneszámok között és kitámasztom magam a lift oldalánál a rázós fékezés hatására. Persze, hogy felpillantok, így pont látom, hogy Raven ebből sokat nem észlelt. - Asszonyom, az... - Emelem még az ujjamat is figyelmeztetőleg, habár mögötte állok, de késő. Hát, most már biztos valami cseng is a zümmögés mellett a tizedes fejében. Lassan zene sem kell ide, meglesz a zenekar. - ...ajtó. - Fejezem be a mondatot, de már nézek körbe, mert nemhogy megálltunk, de minden sötét lett körülöttünk. - Nem én voltam, esküszöm! - Darálom gyorsan, csak hogy ezt tisztázzuk! Azért lepillantok a kézi terminálomra, biztos, ami biztos, hiszen ezeket úgy alakították ki, hogy megfelelő hozzáférést kapva bizonyos dolgokat irányítani tudjunk a hajón illetve tudjunk egymással kommunikálni. Én például a hídról be tudom indítani a kávéfőzőt a kantinban, hogy készen legyen, mire odaérek, ugyanígy a kabinomban sok mindent elérek, néhány ajtó nyitását vagy lezárását is meg tudom oldani idegenekkel szemben. Természetesen, aki rangban feljebb van, ennél komolyabb dolgokat is tud. Azért nem hinném, hogy vad zeneszám-keresgélés közepette úgy belenyúltam volna a kódolásba - pont én! -, hogy leállítottam volna a liftet teljesen. Meglepetésem viszont akkor ér, mikor a terminálomra pillantok. - A hajó reaktora nem állt le, viszont a terminálom nem él, ez furcsa. - Már éppen felcsillan a remény, hogy csak átmeneti hiba, esetleg Lewis javítja a múltkori kommunikációs hibát okozó nemtudommit és gyors leállással járt a dolog, mert a liftben ismét kigyulladnak a hideg fehér fények és elindulunk... Hogy aztán szinte rögtön megint rázós megállásban legyen részünk. - Az Öné sem működik, asszonyom?
*Tény és való, ha valami nagyon érdekel, függetlenül attól, hogy jelentést kell írnom róla vagy sem, akkor hajlamos vagyok a külvilágot egészen „külnek” tekinteni, vagyis a figyelemhatáraimon túl hagyom. Még a lány tisztelgése sem tudatosul bennem, még jó, hogy annyit azért észreveszek, hogy lány. Elmerülök az Ocan morfológiai elemzésében, melyek között előkelő helyen szerepelnek a vulkanizmus és a tektonizmus során kialakult felszínek mechanizmusai. Ám az idegőrlő zümmögés már korábban befészkelte magát a fejembe, így anélkül, hogy tudatosulna bennem, megint fennhangon tárgyalok magammal, kifakadok. Persze a férfiakra vonatkoztatom ennek a meglétét is, mint ahogy sok minden mást is a rovásukra írok. Akkor eszmélek mikor megszólal mögöttem egy hang. A katonásan pergő szín keveredik egy nagy adag nőies csicsergéssel, amire felkapom a fejem. Nem vagyok egyedül. Nem baj, volt ez még így sem, s mivel nem lesz leszedve a fejem, hogy nem adtam meg a kellő tiszteletet, feltételezhetem, hogy jelenleg én vagyok a magasabb rangú. Ott is hagynám a kis kézi terminálját bőszen simogatót, hogy a lift megállásakor menjek tovább az utamra, de az ajtó megállít. Még sosem csinált ilyet. És még sosem hallottam azt, hogy „asszonyom”. Elméletileg az vagyok, de technikailag korántsem, erről persze nem kell tudnia senkinek, másrészt…a Moor tizedes is megtette volna. Nyűgösen dörzsölöm a homlokomat, megnézem a tabletet amin éppen dolgoztam de a becsapódáskor koppant egyet és kelletlenül a mellkasomhoz nyomódott, a jelentésem eltűnt ugyan de valószínűleg csak véletlenül elnyomtam. Menthető. A sötétség körülölel, a csiripelős hang mintha fél oktávval magasabb lenne.* -Nem is feltételeztem. Miért mentegetőzöl? Gyakran előfordul? *A tabletem még ad némi fényt de nem sokat, azt a keveset is a lány arcába nyomom, hogy lássam kicsoda. Valami rémlik, ám nem jutok sokra az erős gondolkodásban, mert hirtelen megint elönt a hideg műfény és elindulunk. Az egyenruhám nadrágrészén lévő oldalzsebbe nyúlok a saját kis terminálomért, de az sem működik és ki is esik a kezemből mikor megint zöttyenünk. *-Remek. Remeeek! *Nem vagyok túl lelkes, másrészt megint asszonyomnak hívott a….*-Ne hívj asszonyomnak! Megbocsáss, de ki is vagy te? *Nem emlékszem, pedig biztosan láttam már. Sőt! Itt van a nyelvem hegyén a neve, de nagyon odaragadt. Lehajolok a kézi terminálért, körülbelül úgy mint egy tojó tyúk, nehogy orra essek ha megint elindulunk és megállunk. Ki tudja mi következik. *-Valaki azért szólhatott volna, hogy karbantartás lesz. Soha nem szólnak. Megint újraindítják a rendszert? Könyörgöm miért nem lehet elsőre megcsinálni? Csupa analfabéta dolgozik azon amihez nem ért. *Ezt megint magamnak mondom és az sem érdekel ha belegázolok az asszonyomozós lány lelkébe. Próbálok életet lehelni a tenyérnyi kütyübe, de nem sikerül. Az oldaltáskámba süllyesztem a kezem és vezetéket túrok elő belőle, meg egy közönséges csavarhúzót. Azonmód nekiesek a lift irányítópaneljének.*
- Nem, asszonyom, nem gyakran mentegetőzöm. El szoktam ismerni, ha én vagyok a hibás. Ezt egész biztosan nem én okoztam, én csak zenét kerestem a terminálon, ahogy kérte, asszonyom! - Vágom rá rögtön a választ, habár nem lehet erre kérdezett rá, de hirtelen ez jutott eszembe, miközben hunyorgok a laptop éles, hideg fehér fényében. A kezemet nem merem emelni egyelőre, hogy árnyékot vessek szemem elé, nyilván okkal akarja látni ennyire az arcomat. - Igenis, assz... ura... Tizedes! Josephine Allard, közlegény, assz... Tizedes! - Vágom magam az előbbinél is jobban haptákba, mikor a nevemet kérdezi és csak remélem, hogy a megszólítás ezúttal ínyére lesz. Egyébként nem értem, azt hittem, már férjnél van - a szegény! -, habár meglehet pont emiatt nem bírja az asszonyom megszólítást. Én azért gyorsan a nyelvemre harapok, mikor azt a tojó tyúkos lehajolást látom. Oké, tyúkot én még csak archív videókon láttam, meg hozzájuk hasonló madarakról felvételt az Ocanról, de ettől még vicces a mozdulatsor. Ajjaj, nem lesz ez így jó... Oké, Jo, vegyél egy mély lélegzetet, mielőtt elröhögöd magad. Nézd gyorsan inkább a terminálodat, hátha életet tudsz lehelni bele. Áramszünet idején lelkes püfölésre nyilván beidul, hogyne. - A Tizedes ehhez is ért? - Bukik ki a számon a kérdés, mikor a hasztalan terminál-pötyögtetésből felnézek és meglátom, miket vesz elő és miként kezdi az irányítópanel csavarjait megoldani. Hát vagy ért hozzá, vagy a szakértelmet lelkesedéssel kompenzálja, mint én. Remélem előbbi, mert különben még akkor is liftben leszünk, mikor visszajön az áram. Igyekszem hasznossá tenni magamat és briliáns ötletem is támadt: a laptopját felemelve annak fényét használom világításként neki.
*A lány kissé fura, de nem ez a legnagyobb baja. Sokat beszél. Egyetlen kérdésre olyan összetett mondatot kapok, hogy arról kódulok. Nézem az arcát a hideg fényben és próbálom megkeresni a hozzátartozó nevet és emlékeket. Egyelőre nem megy, de van bennem egy olyan érzés, ami ismerős dolgoknál szokott megjelenni. Amikor tudom, hogy mi az a valami, megjelenik a képe is, csak épp nem tudom hová tenni. Csiklandozós, vagy inkább idegesítően viszkető. Ahogy az is amikor asszonyomnak szólít. Könyörgöm, tizennyolc vagyok, itt sem kellene lennem, buliznom kellene egy ereszd el a hajam estén valahol egy eldugott szegletben. Az első újra asszonyom kísérletnél ránézek, önkéntelen a felé fordulás, és milyen jól teszem. Ki nem hagynám azt az arcot és a dadogást, olyan zavarban van mint egy szűzlány a nászéjszakán. Roppant szórakoztató. *-Josephine Allard. Áoúú!*Hát persze. A parancsnok keresztje. Most már tudom és szinte minden ügyetlen megmozdulására emlékszem, már amikor jelen voltam. Hogy hol járt az esze az apjának amikor idezsuppolta…rejtély. Nos, nem rajta fog múlni, hogy innen kikerülünk, úgyhogy neki is látok a mentőakciónak, miután megint sötétben állunk. Némi fényt ki tudok csiholni a saját laptopomból, de a lift nem indul és a rendszerrel kapcsolatban lévő terminálok is meghaltak. Nekiesek a panelnak ami a lift irányítórendszerét rejti, majd csatlakoztatom a saját kis kütyümet.* -A Tizedes ehhez is ért, de ha bárkinek elmondod, meg kell, hogy öljelek. *Szerintem komolyan fogja venni. Rámosolygok, úgy ahogy a parancsnok szokott amikor meglátja. A laptopom amin a jelentést írtam nincs kapcsolatban a hálózattal, viszont orbitálisan nagy ellenőrző program van rajta amit lefuttatok a liftén keresztül, az összes irányító alprogramon. Ha van valami bibi, akkor az fel fog bukkanni. Addig elleszek Allarddal. *
- Köszönöm, hogy emlékszik rám, Tizedes. - Jegyzem meg hangomban népi epés éllel, de ügyesen lavírozva e között és a tiszteletteljes megjegyzés között. Sejtem, hogy a top10 aranyköpéseim és megmozdulásaim peregnek le a lelki szemei előtt. Kíváncsi lennék, nála melyik a top3. Sok a nevező, sajnos... - Miért titkolja a Tizedes annyira ezt a tudását, hogy még a hadbíróságot is kockáztatná? De ne tessék aggódni, aligha hinnék el egy magamfajta közlegénynek. Vagyis inkább pont hogy nekem nem hinnék el. Oda se figyelnének, szóval a titka biztonságban van nálam. Van más titok is? - Én lettem a csacsogó kismadárka, amíg ő dolgozik - és ha nem vigyáz, lyukat beszélek úgy az oldalába, hogy észre sem veszi, mennyit elárul nekem közben -. Hát na, a kezeim is csak annyira vannak lefoglalva, hogy a laptop gyenge fényével világíthassak neki, az agyam nincs leterhelve, így volt lehetőségem végiggondolni az általa mondottakat. Komolyan vettem nagyjából a szavait, de csak a héja-mosoly miatt. Tisztára mint a Parancsnoknál. Ez vajon felvételi követelmény a tiszteknél? Vagy időközben fejlesztik ki? - Mire tippel, milyen eredményt hoz a... a program? - Pislogok bele a laptopba, fejjel lefelé, minthogy magam előtt tartom a szerkezetet. Kíváncsi vagyok, meg tudja-e oldani Raven a problémát, vagy hosszabb távon itt fogunk időzni kettecskén. De hé, nézzük a jó oldalát! Hátha sikerül jobb képet kialakítanom magamról és akkor legközelebb nem mondja hozzá az "áoúú"-t a nevemhez.
-Némi savat vélek kihallani a hangodból. *Nem vagyok dühös, nem haragszom rá, csak ugratom, báááár azért a tény az tény. Allard közle…ány meglehetősen otthon van a vitriolos megjegyzésekben, finoman akár egy nő, noha ennek a fogalomnak is más értelmet adott a Consilium. Manapság inkább a tenyészkanca dívik, minden érzelemtől mentesen. Bábok vagyunk akiket ide-oda rángatnak….hát engem nem fognak. Hosszan elmerengek a válaszon, pont míg Allard befejezi a kis szónoklatát amit most szomorúan humoros öniróniába csomagolt. Mire a végére ér, én is elvetek minden magyarázatot, egyébként meg minek magyarázkodjak ha annyira bizonygatja, hogy tőle nem tudnak meg semmit, ráadásul el sem hinnék ha…*-Csak. Van, de azt nem mondom el. *Szerintem itt helyben lepetézne ha elmondanám neki a Bruce-szal való egyezségemet, nem kockáztatom meg. Más titok nincs. A tabletem fénye, na meg az ő kütyüjének a világítása épp elég ahhoz, hogy ki tudjam szabadítani a lényeget a panel mögül és már rá is csatlakozhatok a rendszerre, azon belül pedig a liftet irányító alprogramra. Allard közleány a monitor fölé hajol, én meg egy boszorkányos vigyorral kísérve takarom el a tenyeremmel. Nem mintha féltenék bármit is, vagy gondot okozna, hogy belelát, csak hülyülök.* -Arra tippelnék, hogy padlót fogsz, utána meg nemet mondasz arra, ha azt kérem, hanyagoljuk a Tizedes megszólítást és a nagyanyós beszélgetést. *Ránézek, a gyenge fény alulról világítja meg az arcát, meg az enyémet is gondolom. Emlékszem arra amikor így ijesztgettük egymást a Volentison az iskolából hazafelé, bebújva minden olyan szűk és sötét helyre amit csak elérhettünk egy nagy vargakanyarral. A vigyorgásom eltűnik amint a képernyő hevesen villogni kezd, én meg olyat látok amit nagyon nem kellene.* -Aztakurvahétszentségit! *nem vagyok tekintettel Allard hablelkére, mert biztos olyan van neki, inkább viharsebesen elkezdem simogatni a kijelzőt, majd lerántom a tabletet a csatlakozásról.* -A második tipp Alllard közleány, hogy valaki titokban, mocsokmód szándékosan belenyúlt a rendszerbe és nem finomkodott. Nem mellesleg…hhhmmmm….ide világíts. *Mutatom a panelt, a kütyümet meg a két térdem közé szorítom. Amint fényt kapok már húzom is ki a kábeleket, a nadrágom sokadik zsebéből pedig egy bicskát. Közönséges, a pengét behajtható bicskát. Hangosan csattan mikor kipattintom.*
- Az biztosan a véletlen műve, Tizedes. - Felelem ugyanazzal az enyhe, savasnak vélt hangnemben, mint az előbb és szép nagy szemeimmel ártatlanul pislogok hozzá, mintha én is elhinném, amit mondok. - Oh.. Öhm, értem. - A létező szupertitok hallatán elnyomok magamban egy nyüsszentést, mely biztosan kijött volna, ha mondjuk ez a beszélgetés a kantinban egy jó ital mellett zajlik. Vagy még inkább a Volentisen vagy az Ocanon szabadnapunkon. Raven akkor biztos lehetne benne, hogy cuki kishúgi módjára izgatottan húznám közelebb a székemet hozzá, és áhítatosan figyelnék... Csak hát ez nem szabadnap és a liftben vagyunk, úgyhogy erre később kell visszatérnünk, amikor már csinos lyuk lesz az oldalamon. - Aaaakkor, miként is szólíthatom? Nagyanyós alatt mit értett? Ó, már tudom! - Még a félig eltakart laptop-fényben is látni, ahogy rájövök a megoldásra és felragyog a tekintetem. - Tegezhetem, igaz? Végülis nem sokkal öregebb nálam, így kevésbé tűnne nagyanyónak mellettem, mint magázás esetén! - Diadalmas mosollyal várom a megerősítést, és csak a laptop pürüttyöl halkan ezalatt, majd csippanása vonzza magára mindkettőnk tekintetét. Én alapból kevésbé láttam bele, miféle algoritmust futtat éppen a Tizedes, pláne fejjel lefele szemlélve félig kitakarva, de a reakciója így is meglep. - Igenis! - Gyorsan reagálok a világítási parancsra, aminek eleget is teszek, aztán emésztem meg az előtte mondottakat. - Akkor van egy áruló a hajón? Vagy kívülről, távolról piszkáltak bele, ezt nem látni? - Érdeklődök tovább, hogy képbe kerüljek. Azért, most először talán előnyét is látom majd szuper tehetségemnek. Ha áruló van a hajón, aki valamiért belenyúlt a rendszerbe, akkor én minden gyanú felett állok. Ühm... vagyis hát csak nem okozott ekkora galibát tegnapelőtt reggel, mikor összevesztem a kávés-teás-italos számítógépes egységgel, mert nem volt hajlandó a teába tejet tenni és vadul pötyörésztem rajta nem is tudom mit, de egyszer csak elindult. - De cuki régi darab! Már nem úgy értve régi, hogy nagyanyós lenne! - Mosolyodom el a klasszikus bicska láttán, majd rögtön javítom is magam, hiszen érzékeltem én az előbb, hogy frusztrálja, hogy ő az idősebb. Pedig ez a bicska tényleg nagyanyós! - Csak arra gondoltam, hogy ebben még nincs STD-jelző, önkioldó, helyzetjelző, lézervágó és kommunikátor-egység, hogy az újabb csúcsfejlesztésekről ne is beszéljünk.
-Ja, biztos. *Nézek rá egy pillanatra, mint aki hiszi is meg nem is amit mondott. Ráhagyom, mindketten tudjuk, hogy penge a szarkazmusban, de nekem tetszik. A tócsányira kerekített, pislogó szemei is, de sejtem, hogy az ártatlan és bájos pofi mögött más is lappang ám, csak el van nyomva hatóságilag. A parancsnoknak már kevésbé tetszene. Mármint Allard közleány bámulatos csipkelődése. Aztán a titkomról beszélek, amit nem mondok el és kétlem, hogy értené. Úgy jó ahogy van, mert nem csak magamat sodornám bajba ha napvilágra kerülne a titok, hanem Bruce-t is, és ez már felelősség. Utálom a felelősségeket, azért nem hajtok magasabb rangért, ezen a téren szisztematikusan kiirtottam magamból minden ambíciót. *-Raven. *Vennék egy mély levegőt, hogy tovább magyarázzam, de nem kell. Mondom én, hogy több esze van ennek a lánynak mint amennyit mutat. Rámosolygok, asszem. Próbálom leutánozni a ragyogó, felismeréssel robbantott tekintetet. *-Ó, de jó, hogy tudod! *A kérdésre rábólintok, de aztán szemeket kell forgatnom, mert tovább magáz. Már csak az hiányzik, hogy azt mondja „tetszik kérni valamit?” De anélkül is képes tovább ragozni. Leöregez. Simán leöregez. Csúnyán nézek rá, de a kütyüm forró hangulatba kerül, a látottaktól én is. Allard közleányra pislantok, megnyugvással és elégedettséggel konstatálom, hogy szeme sem rebben a szitokáradat hallatán. Szerintem barátozni fogok vele. *-Belülről. Tutira. *Közlöm vele a magam gondolatát és előveszem az apámtól kapott értékes és hasznos tárgyat amivel kivívom Allard közleány csodálatát. Nem kívánt mértékben. Ránézek. A gyér fény mellett is látható ahogy villámok csapnak ki a szemeimből, kész kisülés vagyok.* -Nem régi, alig két éves. *Apa készíttette kifejezetten nekem, külön megrendelésre, a sajátja alapján. Azt mondta ezzel többre megyek mint a szuper kütyükkel, és önvédelemre is kiváló. Senki nem számítana rá. Amint a lány elsorolja a szerinte csúcsminőség jellemzőit, rájövök, hogy fárasztóbb mint gondoltam, de nem reménytelen, csak kell neki egy mentor. Az arcába hajolok, hogy jól értsen.* -Ne is beszéljünk. Akkor már nem lenne az ami ez. Ebben nincs semmilyen meghibásodási lehetőség. Csak vágni akarok vele nem diskurálni és tűzijátékot gyújtani. Csendes, mint a _halál_. *Az utolsó szót megnyomom, rekedtesen ejtem ki, majdnem hörögve mint egy nyakavágott, vértől bugyborékoló haldokló. Hogy nyomatékosítsam a szavaimat, vagy mondjuk inkább demonstrálásnak, a nyakához bököm a hegyét. Csak érinti, csak a hidegét érezheti, hacsak nem dől bele ijedtében. *-Az árulóról sem beszélünk senkinek. Csak megkeresem és figyelni fogom.
- Raven, vettem. - Bólintok rá gyorsan. Csak hozzá ne szokjak nagyon ehhez a módihoz, mert mi lesz, ha a Parancsnokot is le-Kris-ezem? Vagy a Kapitányt csak úgy Hesperá-zom? Ugyanakkor kedves ettől a tizedestől, hogy ilyen közvetlen velem. Hm, na jó, egyszerre közvetlen és egyszerre távolságtartó is, nagyon furcsa elegy. - Belülről? Fúúú... Gondolod, hogy az a furcsa új fickó lehet az? Az a zord képű... Denisov? - Végülis nem is ismerjük őt és tud olyan csúnyán nézni, hogy egy világos sikátorban sem futna vele össze az ember. Na meg hirtelen valami furcsaság kezd történni, ami eddig nem volt, logikus gondolat, hogy az új ember az oka. Ki tudja, mihez ért vagy mihez nem. De azért jobb lesz a Tizedest is szemmel tartani, elvégre nagyon titokzatos Raven, és hátha csak csel, hogy ő fedezi fel a "bűnt", amit igazából ő követett el, és így akarja bebiztosítani tanú - szerény személyem - által magát az ártatlanságáról. - Két éves? Ilyent még csinálnak? - Lepődök meg a bicska korán. Le mertem volna fogadni, hogy valamelyik felébresztett Alvótól szerezte Raven. - De vágni akkor is tudnál, ha a többi... - Ha a többi része meghibásodna, de ezt már nem mondom ki, mert megérzem a fém hideg hegyét a nyakamnál. Javamra legyen írva, azon túl, hogy elhallgatok, szemem se rebben rá, és még csak ijedtnek se tűnhetek. A közöny és értetlenség keveréke lehet a tekintetemben. Ez vajon mire volt most jó neki? Mikor elveszi a kést a nyakamtól, akkor se nyúlok oda, hogy megdörzsöljem a hegy nyomát, hanem úgy folytatom, mintha mi sem történt volna. - De nem kellene jelentenünk a Kapitánynak? Lehet így előbb is elkapnánk, mielőtt több kárt tenne az áruló... Tényleg, milyen adatokba piszkált bele? Meg szerinted szabotálni akar vagy kémkedik? És kinek dolgozhat? - Tűnődök el, mert hát elég nagy merészség kell, hogy az egyik hajón történjen ilyesmi. Ha még lent az Ocan-on, a telep egy részén történik, az hagyján. Na de mit akarhatnak ettől a hajótól? Közben felpillantok a lámpára, ami ugye még mindig nem ég, és a szemmel verésre se indul be. - Nem sietnek megoldani ezt az áramszünetet... - Ekkor, mintha csak panaszkodni kellett volna, hogy beinduljon minden, ismét lesz világítás és ismét nekiindulunk a lifttel felfelé, hogy aztán pár másodperc után újra nagyot döccenve álljunk meg és boruljon ránk ismét sötétség. Hát, pár centivel közelebb jutottunk a célunkhoz. - De legalább dolgoznak rajta...
*Végre megegyezünk abban, hogy nem vagyok néni és ráadásul nevem is van ami nem Tizedes. Bár rangban ott vagyok, kifejezetten utálom a hivatalos megszólítást. Sajnos azonban néha el kell viselnem, ha már a flottánál esz a fene. Másként nem tudnám a munkámat művelni, amit viszont a felelősséggel és rangokkal szemben imádok. *-Denisov? Még nem ismerem olyan jól ~tulajdonképpen semennyire~ hogy ilyesmit feltételezzek róla, de mint különös módon előkerült különc mindenképpen gyanús. *Jó lesz szemmel tartani és felkutatni a múltját, mert az is biztosan van neki. Főként a pszichológiai tesztjét, nem szeretnék egy lappangó skizóval csevegni ebéd közben, jobb és egészségesebb ha minden körülményt számításba veszek. Ez a lány, Josephine is különös, meg mókás, ha nem tudnék a hátszeléről, kész rejtély lenne az ittléte. Bár ennyi beszélgetésből is kitűnt, hogy okos ő csak valahol elvesztette a cselekvőképességét. *-Hát nem tömeggyártásban. Megrendelésre készült. *Hiába minden, még mindig nem érti a lényeget, annyira kockán bele van habarodva a technikába, hogy anélkül már nem is tud elképzelni semmit. Nagyot sóhajtok az újabb próbálkozásra, ránézek, tekintetemmel közvetítem a gondolataimat, miszerint; „Ha a többi funkciója nem működik, akkor minek…ha amúgy is csak vágnék vele?” Ismét meg kell állapítanom, hogy a szemeim jól működnek, pillantásommal fojtom belé a szót, amit nagy megelégedettséggel konstatálok. Na meg persze a kivesézett szerszám-fegyver is jócskán hozzátesz a sikeremhez. Kellemes szórakozás, meg is rovom magam érte, bár nagyobb lenne a lelkiismeret furdalásom, ha összepisilte volna magát a nagy ijedtségben, ez azonban nem történt meg. Még csak a szeme sem rebbent, van vér a pucájában. Mondjuk fogalmam sincs mit jelent, csak apámtól hallottam, azóta megfelelően alkalmazom. Nekilátok végre az érdemi dolognak, hogy kiszabadítsam magunkat szorult helyzetünkből, a kés pengéjével leszántom a borítást a drótokról és összekötöm a megfelelőket egymással. Ő meg tovább karattyol.* -Nyugtass meg, hogy azért néha szoktál levegőt is venni. *Nézek fel rá egy röpke pillanatra anélkül, hogy akár egy kérdésre is válaszolnék, pont amikor felvillan a várva várt fény és megindul a lift. Büszkén magamra egyenesedem fel, hogy „no lám, így kell ezt csinálni” de sikerem kérész életű. Morcos vagyok.* -Frászt! Én dolgoztam rajta. *Mondom fújtatva és magamban átkozom azt aki szórakozik velem. Nemes egyszerűséggel belenyúlok a panelba, vigyázva, hogy lecsupaszított drótot ne fogjak meg, és kirántom az egész belét. Néhány másodpercig nem történik semmi, aztán kinyílik az ajtó…két emelet között. *-Le vagy fel? *Kérdezem a lányt, kikukkantva a sötét folyosóra. Csak a biztonsági fények világítanak és feltűnően gyanús csend van. Nem szaladgál senki, nem kiabálnak és a hangosbemondó is néma. Nos, legalább parancsokat nem osztogatnak.*
Vas. Jan. 21, 2018 5:50 pm
