Én kis kertész leány vagyok, rózsa vízzel locsolgatok, vagy locsolgatnék, ha a Földön lennénk. De én nem ismerem a Földet, nem ott születtem. Egy állomáson születtem, ami az űrben van. Hihetetlen igaz ? Mint nekem az, hogy valaha volt olyan, hogy Föld.
Nem ismerem, és még is úgy vágyom rá. Annyi mindent láttam már belőle …képeken, felvételeken. Ez pedig magával ragadott oly annyira, hogy célommá tűztem ki. Édesanyám ennek pedig roppantul örült, és hála neki sikerült is egy jó programba bekerülnöm már elég korán. Azt már hozzá sem teszem, hogy ami másoknak csak álom volt az számomra általa valóssá vált. Beléphettem az elzárt kertekbe, ahol a növényeket szaporították, ahol kisebb kísérleteket végeztek.
Aztán jött a második szerelem, a pillangók. Egyszerűen magukkal ragadtak szépségükkel, és szabadságukkal, még ha számukra csak egy nagy üvegház is volt a világ, de azaz egész az övék volt, és kedvükre szállhattak virágról virágra, levélről levélre.
Szerintem nálam többet senki sem járt az archívumban kutakodni, olvasni, felvételeket nézni. Végül még is anyám döntött felettem, hogy hagyjam a zoológiát, maximum hobbinak jó lesz. Az én jövőm a botanika. Ebbe van jövő még akkor is, ha nem találunk bolygót, amit lehet kutatni, tesztelni. Hogy mennyire voltam elégedet ezzel az Ő döntésével? Egyáltalán nem, és talán ez volt az a pont az életünkben, amikor elkezdtem lázadozni. Lehet, hogy magamtól is erre a döntésre jutottam volna, de azt a magam döntésének tudhattam volna.
Viszont nem ez az egy volt szüleim részéről az életembe szólás. Hamarabb került gyűrű az ujjamra, mint az gondoltam volna. Vagy mondjam úgy, hogy az első gyűrű?

Valahol azt reméltem, hogy mivel elég magas szinten vagyunk nekem nem kell azért 16 évesen férjhez mennem, de tévedtem. Az ártatlanság , mint olyan megszünt létezni. Nem tudom, hogy fogom e valaha azt érezni, mint amiket másoktól hallok, hogy tud jó is lenni az a szex, egy kapcsolat.
Ma már magam mögött tudhatom eme szörnyőséget, és azt, ami utána volt a vége felé. Meghurdoltak, hogy röviden és tömören fogalmazzak. Az ok pedig, hogy nem estem teherbe...
Eleinte engem hibáztatott mindenki, amíg orvosi vizsgálatokra nem került a sor. Én teljesen rendben voltam, a tesztek kimutatták, hogy szedni sem szedek semmit sem, hogy meggátoljam a gyermek áldást. Ekkor vették elő az én jó tét uramat, és derült rá fény, hogy a gond nála van.

A válás ezután gyors volt. Azt hittem megszabadultam, fellélegezhetek, talán kicsit élhetek is, de tévedtem. A szüleim megint csak gyorsan intézkedtek.

Odaígértek egy másik neves családnak, akiknek a fia egy befolyásos tiszt, mert apám ragaszkodott ahhoz, hogy ezek után csak is a katonaság sorai közül kerülhet ki a jövendőbelim. És, hogy ki ő? Fogalmam sincs. Még soha nem találkoztunk, nem láttam őt, nem beszéltünk. Csak a gyűrűt kaptam meg eljegyzésként minek után küldetésre indult pont akkor…
Mondhatnánk, hogy ilyen az én szerencsém, de a szerencse mindig forgandó, és végre az én oldalamra állt, amikor rátaláltunk az Ocanra. Titokban jelentkeztem, írtam fel a nevemet a telepesek közé, és már későn jutott el ez apámhoz, és nem volt mit tennie, de szerintem még nem végeztünk egymással ezen a téren.