Végül is egyetért, hogy nincs annyi különbség közöttünk, mire elmosolyodom. Hát nem megmondtam én? De! Na ugye. És a szabályokkal is nagyjából ugyan olyan kapcsolatban vagyunk. Nekem valószínűleg több kihágásom volt, illetve van, mint neki, de súlyos eseteim soha nem voltak, csak ilyen kis apróak, mint az, amit éppen elkövetni készülünk. - Akkor jó. Ez az én nyugihelyem, szóval nem venném jó néven, ha valaki felforgatná, mert megtudta. - mosolygok rá, de azért bízom benne. Végül is.. úgy tűnik, egyelőre én vagyok az egyetlen, aki barátkozik vele, végül is miért rontaná el az egyetlen emberi kapcsolatát? Hát ezért is bízok benne. Végül a lift megáll és kinyílik az ajtó, de még mielőtt megindulna, megfogom a karját, hogy maradjon itt. Megnyomok egy gombot, mire az ajtó becsukódik, majd beütök 4 számot, egy kódot. Ettől pedig a lift le visz minket egy raktárként használt részhez. Legalább is fegyvereket tuti láttam itt. De mi nem is pontosan oda megyünk. Mikor kinyílik az ajtó a szürke, sötétebb folyosóra, előre lépek, kikukkantok a liftből. Egy lélek se. Akkor jó! Nagyobb, sietős léptekkel kimegyek a liftből. Ilyenkor mindig izgulok egy kicsit, hogy egy járőr erre jön, de most is szerencsénk van. A folyosón csak pár lépést sétálok, utána megállok a falnál és leveszek egy panelt, amely a szervizalagutat takarja. Olyan kicsi, hogy csak négykézláb lehet benne haladni. - Ön után uram. - mutatok le mosolyogva. Nem tudja majd eltéveszteni az irányt. Körülbelül négy métert megy egyenesen előre a járat, aztán lefelé fordul, egy beépített, sárga létrán tud majd lemászni. Ha lemászik, az a hely már egy zsákutca, mert ez a járat vezet ki a Jola felületére. Egy amolyan minilégzsilip van itt, ám van rajta egy apró, kerek üveg, hogy azért lehessen látni, hogy oda kint minden rendben van-e. Ezen az üvegen át lehet rá látni egyenesen az Ocanra, amely hasonlóan a Földhöz, egy kék-zöld, felhős gömbként csillog alattunk. Mert hát miután Ed bemászott, bemásztam én is, és óvatosan visszahelyeztem a panelt a helyére. Szerencsére a szervizjárat világítása működött, így azért lehet látni. - Na, üdvözöld az Ocant. Avagy az Új-Földet. - másztam le a létrán, majd mutattam az üvegre.
-Emiatt nem kell tartanod. Nincs szándékomban elárulni senkinek. - néztem rá egy mosollyal, de szerintem Azt hiszem, nem gondoltam ilyen titokzatos helyszínre, bár bevallom nagyjából elképzeltem egy hatalmas raktárt vagy egy tágas tánctermet, de amikor kiléptünk a liftből, elég meglepő volt látni egy szűk folyosót, ami még gyéren is volt világítva. -Érdekes hely.—néztem körbe, amint átléptem a folyosóra. – Ez valami szerelő járat?- ejtem ki félhangosan, inkább csak magamnak, de lehet, nem tévedtem benne. Aztán a lány leemel egy panelt a falról és egy még kisebb és szűkebb járatot mutat, ahová be kellene másznunk. Lehet, meglepett arcot vághatok, mikor közli is, hogy arra megyünk tovább. Végül is kíváncsi vagyok már arra, amit mutatni akar, és bemászok vele, magamat összehúzva, hogy elférjek az alacsony helyen. - Nem mondanám, hogy kényelmes, így négykézláb haladva. - mosolyodom el, miközben haladok előre. Angi sokkal kisebb termetű tőlem és neki nem olyan nehéz bebújni erre a helyre, de nekem kissé nehézkes a járás. Előre mentem, mert átadta nekem ezt a lehetőséget, bár halvány gőzöm sincs, hol vagyunk. A létrán lemászva a végén már látom, hogy mi olyan különleges ebben a helyben. Tényleg lélegzetelállító látni az Ocant, bár még most látom először. Tényleg különleges látvány így látni, még az apró ablakokon keresztül is. -Tényleg szép! Megértelek, hogy szeretsz itt lenni. - bólintok Angi felé. -Úgy néz ki, mintha a Föld lenne, de mégsem az! Gyönyörű. - elismeréssel nézek ismét a lányra, és pár percig csak bámulom a látványt a messzeségben. - Sokszor jössz ide, erre a helyre? –ülök le a padlóra a lány mellett. Igazából sok emléket idéz fel bennem, hogy azokat a kékséget és a gomolygó légkört nézem. Tudom, hogy ez nem a szülőbolygóm, de valahogy honvágy fogott el, de igyekszem palástolni. Új életet kell kezdenem most ezen a helyen, s túl kell lépnem sok gondolaton. Remélem, hogy sikerül, mert azon vagyok. - Miért mondtad, hogy szabálysértést is elkövethetünk, ha ide jövünk?- teszem fel a kérdésem, ami eddig foglalkoztatta a gondolataimat. Miért olyan nagy baj, ha itt tartózkodunk? Szerintem ezzel nem árt senkinek Angi, ha egy kicsit magában szeretne lenni egy csodaszép látvány mellett. Tőlem nem kell tartania, mert nem mondom el senkinek ezt a rejteket. Szerintem mindenkinek jár egy kis magány, ha el akar bújni a tömeg elöl, s azzal nem csinál bajt, ha nézi a csillagokat. Gondolom őt is emlékezteti a régi, fagyasztás előtti életére. Bár fogalmam sincs ki ő, de örülök, hogy megosztotta velem a titkát. Tényleg szép ez a látvány, és a csend is megnyugtató. -Köszönöm, hogy elhoztál ide, Angi. Tényleg különleges ez a hely. – nézek rá, majd kicsit csendben maradok, bár ilyenkor a szavak csak „megzavarják” az érzéseket, amit ez a csodaszép kilátás kivált az emberből.
Ha a folyosóra azt hiszi, hogy az szerelőjárat, hát oké, akkor mit fog gondolni a tényleges szerelőjáratról? Elkuncogom magam, mikor szembesül a dolgokkal, és nem túl kényelmesen, de elindul befelé. - Csak halkan, nehogy észre vegyenek! - mondom halkan és utána mászok oda lent láthatóan gyönyörködteti a látvány, mire elmosolyodom, és miután lemásztam, leülök a földre. - Igen, olyan. Típusra teljesen, azért is jó nekünk. Nem gyakran egyébként, mostanában sok dolgom volt. A kiképzés, a tanulás, a vizsga... De ha már nyugalmat akarok magamnak, akkor vagy itt vagyok, vagy a kabinomba. Csak ott ugye megtalálnak a felettesek is, szóval inkább itt szoktam lenni. - mondom kis mosollyal válaszolva. A másik kérdésére elmosolyodom. - Azért, mert ez közvetlenül kivezet a bázis felszínére, illetve ezen a szinten van egy raktár, plusz felettünk van valamerre a reaktor, szóval biztonságosnak se nagyon mondható. - mondom kis mosollyal. - Igazán nincs mit. Tudom, hogy ébredés után jó, ha van egy nyugodt pillanata, helye az embernek. Túl sok az inger, a zaj, az idegen. Ha akarod, megadom a kódot a lifthez és akkor magadtól is letudsz ide jönni. De csak is saját felelősségre. - azt, hogy én kitől és honnan kaptam meg, azt már nem fogom neki elmondani. Anyámat nem fogom bajba keverni.
-Igyekszem csendes lenni… - motyogom magam elé egy vigyorral, ahogy a szűk járaton átpréseltem magam, és most éppen nyújtóztatnám a tagjaimat, de ez a hely sem sokkal szélesebb, mint a folyosó volt. A látvány tényleg szép és csak gyönyörködök benne. Belegondolva, nem is sokban különbözik a Földtől. -Megértelek. Néha kell egy kis egyedüllét. - bólintok, és arra is, hogy a tanuláshoz, tényleg jobb, ha nem egy nyüzsgő fedélzet mellett veti bele magát a vizsgákra készülve. Amint kezdi sorolni, hogy mi minden van felettünk egyre világosabb számomra, hogy ez egy köztes szervizjárat lehetett ezelőtt, csak valamiért nem használja senki. Ami persze jó is, mert a lánynak van egy csöppnyi nyugodalma a felkészüléshez. Nem firtatom, hogy honnan tudja, mert szerintem úgysem árulná el. De felajánlja, hogy megmondja a kódot és lejöhetek majd ide, ha szükségét érzem. -Köszönöm.- mondom neki egy kedves mosollyal. Nem hinném, hogy sok időm lesz a napokban, de majd lehetséges, hogy ellátogatok erre a helyre. Míg bámulok kifelé az üvegen, már nem érzem magam olyan hontalannak, mert van már új lakóhelyem és ismét szolgálhatok. A kiolvasztás után azt hittem, hogy soha többé nem lelek békét a fájdalmas felismerés után, de itt minden nappal, egyre jobban költözik a szívembe a remény, hogy higgyek a Sorsomban. -Nem kellene visszaindulni? Kereshetnek minket…- nézek Angira, de meg tudom azt is érteni, ha még pár percig maradni akar, ahogy én is ezt tenném. De nem szeretném, ha miattam kerülne bajba.
Alig pár percet üldögélünk és nézelődünk, mikor Ed felhozza, hogy ideje lenne talán visszaindulni. Noha az indok kicsit meglepő. - Engem nincs, aki keressen, most még nem vagyok szolgálatban, időm még van a saját műszakomig. Téged kereshetnek..? Bár... ha most ébredtél, akkor a tovább képzés és az orvosi vizsgálatok miatt előfordulhat. Azokon túl kell esni. Visszaindulhatunk, ha akarod. - mondom és már fel is kelek, hogy elinduljak felfelé a létrán, majd a csőben négykézláb. - A te családod is be van fagyasztva egyébként? Az én apámat nem hajlandóak valamiért felkelteni. - kíváncsiskodom út közben, lépés lépést követve. Nem tudom, mit kérdezhetnék még tőle, kissé kifogytam a témákból, a csendes visszavonulás pedig olyan... meh! Ha nem akar magányos lenni, akkor többet kell beszélgetnie. Nekem is.
Igazából szívesen maradnék még, de jelentkeznem kell hamarosan az Orvosi részlegnél és nem szeretnék lemaradni róla. A Parancsot még nem kaptam kézhez, de nem is szokták az orromra kötni, hogy mikor is esedékes kézhez kapnom. -Az Orvosi vizsgálat az még hátra van. Csak nem tudom a pontos időpontot. - magyarázom neki, bár ő is nagyon jól tudja, mert említi is. -Igazából, még maradnék, de inkább majd máskor…- bólintok felé, majd elindulok visszafelé mászva a járaton. Még mindig olyan szűkös a hely, így össze kell húznom magam ismét. Úgy festhetek, mint egy üregbe szorult Tigris, bár még nem hallottam ilyenről. De a hasonlat majdnem fedi a látványt. -Sajnos, a szüleimről és a testvéremről nem tudok. A többiek maghaltak. - válaszolok a lánynak, bár valójában nem tudom, hogy az Apámék hol lehetnek. Hivatalosan eltűntnek nyilvánították őket, de bízom abban, hogy ez csak formaság, és mégis élnek valahol. - Nem hajlandóak felkelteni? De miért?- nézek rá kérdőn. Nem régen „keltettek fel” engem is, de eddig ilyesmiről nem hallottam. Végül kikászálódok a szerviz-járatból, amiben jól elgémberedtek az izmaim, ami eléggé viccesnek is látszhat, ahogy nyújtózkodom. - És most merre?- pillantok szét tanácstalanul, de a gondolataimban még mindig ott motoszkál az a kérdés, hogy vajon miért nem találkozhat az Apjával? Valami különleges dolgot tett, hogy visszatartják? - Kérdezted már, hogy miért nem keltik fel?- teszem fel a bugyuta mondatom, de már csak akkor esik le, hogy nagy baromságot ejtettem ki a számon, amikor már késő. De mindegy. Akkor is foglalkoztat a dolog. Tuti, hogy benne is felmerült már ez a kérdés.
Szomb. Nov. 24, 2018 12:44 pm
