*Eddig is az életemmel játszottam, valahányszor beleástam magam valamilyen titkos aktába, persze csak ha tudtam mit akarok megkeresni. Miért lenne más az amire Denisov próbál rábeszélni? Bármit is akar, előbb vagy utóbb eljutunk oda, hogy kicsináljuk a Consiliumot, az pedig bármit megér. A mosolyt a sajátommal üdvözlöm, ha Denisov minden szava annyit mint amennyit beváltott az ígéretéből, hogy gyakrabban tudom megmosolyogtatni mint ahányszor alsóneműt váltok, akkor nyugodtan rábízhatom az életemet. Ám az ő titkos aktája miatti érzelmeim kissé aláássák a képességeimbe vetett hitemet.* -De, szégyellem is magam miatta. Ez nagyon gáz! * Húzom el a számat egy pillanatra. Ez a gáz viszont csak ma estig fog tartani.* -Ha tudom mit keressek, akkor nem probléma megszerezni. *És ezt is komolyan mondom. Minek titkolózzak előtte? Éppen eleget látott…az a baj, hogy a Kapitány is. Csak remélni tudom, hogy képes leszek elbagatellizálni az egészet, amennyiben kérdőre von. Bár ha eddig nem hívatott és vont kérdőre, akkor már nem is fog. Nem húzom tovább az időt, kezet nyújtok a szövetségünk megpecsételésére és a feltételeim sem szenvednek csorbát további alkudozás híján. Viszont mint minden hirtelen jött ötlet, ez is hagy némi gondolkodást maga után. Bár hellyel-közzel tudom mit szeretnék megtudni a Földről, azért nem olyan egyszerű és túl sok ahhoz, hogy itt és most letárgyaljuk.* -Nyugalom Denisov! Majd egy kellemes este, pár pohárka társaságában megejtjük a témát. Legalább lesz okunk találkozni ha információ cserére van szükségünk. *Bár kétlem, hogy ő csak úgy hanyagul és nyugodtan sétálgatna a Volentisen, vagy beülne a Töltöállomásba vagy a Bárba, de ha ránk kérdeznek, nem kell nagyon magyarázkodnunk. A többire csak bólintok egyelőre és próbálom felidézni magamban az egész történetet. Azt is ami a hivatalos és azt is amit később találtam itt-ott, viszont a szavai szerint korántsem találtam meg mindent. Ez botrányos! A lombik szörnyecskékre már elkerekednek a szemeim, aztán merőn nézek rá, mivel önmagát is egy ilyen gén – és ki tudja mi más módosított kreálmánynak tartja. Pedig ahogy látom, egész jól néz ki, nem egy tipikus szörny. Embrió és szörnycsemete….a hideg is kiráz ezektől a kifejezésektől. Felemelem a mutatóujjam, hogy szót kérjek.* -Lehetne, hogy a későbbiekben valami más kódnevet használjunk? Ez a _szörnycsemete_ *láthatóan megborzongok és lefogadom, hogy az arcom is felvett egyfajta savanyú vonást.* - még a nyakamon lévő pihéket is égnek mereszti. Egyébként maga nem néz ki szörnynek. És ez a Jörg Izé, mégis hol akarja eladni azokat a….a végtelen űrben vagyunk, és feltételezem az ocantisiak sem kapnak két kézzel értük. Van a Volantisen fekete piaca ennek? Ja, persze, ezt kell megtalálnom. *Világos, a nyomára kell bukkanjak akárhol is van. Na és ki az aki ezért bármit is adna? Hmmm….A Consilium. Persze úgy sem kapna semmit sem cserébe, legfeljebb kilőnék az űrbe, vagy érné egy „szerencsétlen baleset” véletlenül lenyelne egy Fekete Pirulát. *-Oké. Hozzálátok, de ahhoz máshol kell lennem. A Volentisen konkrétan. *Szóval amíg a Jolán vagyok, nem sok mindenhez férek hozzá és ez nem az én nem hozzáértésem.*
Valamiért úgy érzem, hogy Raven-re is, akárcsak Hicks-re, feltétel nélkül rábízhatom az életemet, igaz két külön szemszögből vizsgálva az adott szituációt, mert egyazon oldalról nem biztos, hogy kifizetődő lenne. Viszont, ha összegyúrom Moor Tizedes varázslói képességeit az informatika világából Hicks Tizedes akcióra termett tettrekészségét és saját képességeimet, akkor azt hiszem létre jöhet egy olyan ötvözet, mely képes lehet a consiliumi gépezet egyes elemeit megállítani és esetlegesen tönkretenni. - Nem bánom, keressen bármikor, amikor úgy gondolja, hogy segítségre van szüksége. – mondom ezt úgy, hogy akár éjszaka is beronthat, mert nem valószínű, hogy az elmondottak tükrében aludni fogok. A történetmesélésem közben szinte másodpercről másodpercre változnak Raven arcának vonásai, egyes szavaknál erősen kisimulva, máskor pedig hidegrázósan remegve, melynek végén szót kér és leszögez pár dolgot. - Köszönöm, ha így lát, valóban, ha minden igaz én nem kaptam azokból a génekből, így talán egy fokkal szimpatikusabb lehetek az emberek javarészének. – mosolyodok el, mert egy pillanatra belegondoltam, ha még a ZETA II összekotyvasztott lény-génjeiből is jutott volna belém, milyen szörnyen festenék. - Az Ocanon sajnos volt szerencsém megtapasztalnom egy velejéig romlott, embergyűlölő anarchista csoport "vendégszeretetét" és azt kell mondjam, nem vagyok benne biztos, hogy ne kapnának ezért a biológiai fegyverért két kézzel, ha tudomást szereznek róla. – nincsenek túl kellemes emlékeim az ott töltött órákról, nem is nagyon szeretnék belemenni, így inkább folytatom - Előbb vagy utóbb valaki egészen biztos, hogy megveszi, vagy az Ocanon valaki, vagy a Volentis-en, de gazdára fog találni és akkor nem csak mi, hanem mindenki nyakig fog ülni a szószban. Ez lenne az első feladat, hogy a nyomára bukkanjunk és levadásszuk, aztán, hogy embriókkal… bocsánat, a nem éppen csábos küllemű apróságokkal mit kezdünk, még nem tudom, de ez legyen majd annak az időnek a gondja, mikor már nálunk lesz a termék. – bízom Moor Tizedes képességeiben, sőt, igazából csak most bízom igazán, az első komoly feladat, amiben segíthet nekem, nekünk, a csapatunknak - Pár napon belül dokkolni fogunk, igaz megvonták a kimenőmet, de az legyen az én dolgom, remélem elegendő lesz az idő egy kis szaglászáshoz, talán találunk valami használhatót. – a magam részéről egyelőre végeztem a mondandómmal, persze, ha van kérdés szívesen válaszolok, elvégre már egy csapat vagyunk és jobb, ha nincsenek homályos foltok. - Keressen bátran Raven és gondolkozzon valami ütős csapatnévben, én is azt fogom tenni. – ha már a mosolyt hiányolta az előbbiekben, akkor most egy újabb érkezik, majd, ha nincsen más hátra, akkor távozok a vendégkabinból
*Szerencsére az első döbbenetemen, amit a hiányosságaimra ejtek meg, nem akad ki. Szép is lett volna a szövetségkötés elején blamálni magam, de mentségemre legyen mondva, egyrészt álmomban sem gondoltam volna, hogy mi után kellene leginkább kutakodnom, másrészt könnyedén pótolni tudom a kihagyott infókat. A másik dolog, a régi Földről szerezhető információk megszerzése már sokkal kellemesebb lesz és nem lennék Raven Moor, ha nem szó szerint érteném a „bármikor”-t. Egyébként is barátok között egy izgalmas álomból való felverés semmiség. A további történet amibe beavat, hátborzongató és van egy olyan sejtésem, hogy sok részletet kihagyott, leginkább a szaftos, véres részleteket. Arra vagyok kíváncsi, hogy mindennek találom-e nyomát a titkos aktákban és ha igen, mennyit. Dokumentálták-e az esetet, vagy csak a fejekben van meg valahol a történet? A lényeg megmarad, sok apró részlet azonban elsikkad és észrevétlenül ágyazza be magát az elmémbe, ahonnan majd egyszer előkerülnek. Tapasztalatból tudom, hogy a legváratlanabb pillanatban. *-Szerencse. Egy fokkal? Csak egy fokkal? *Csak szépíti, tutira. Egy fok még nem a világ, attól nem szartak volna be. Az viszont szöget üt a fejemben, hogy ennek az izének lenne kereslete. Ha kísérleteztek is, maguknak csinálták. A kérdés a kik és a minek? Arra viszont választ kapok, hogy kinek kellenének még ezek a….valamik.* -Ja, hát az Ocanon csak úgy szaladgálnak ezek az anarchista csoportok. Eszementek. Nem is fogják fel mekkora adu van a kezükben. *Mindig is úgy gondoltam, hogy idióták, amikor azonban Gardel hadnaggyal találkoztunk velük, már biztosan tudtam, hogy amikor az észt osztogatták, ők lemaradtak és még mindig nem találták meg a sor végét. Ahogy a Consilium sem…na jó, ők azért okosak, csak nem jó irányba fordultak. Egyelőre nem értem miért keltettek egyáltalán életre ilyen szörnyeket, sem azt, hogy mit akarnak elérni velük. Amúgy is kevesen vagyunk, még irtanák is a fajtánkat? Vagy először csak véletlen volt, ahogy játszottak a mesterséges megtermékenyítéssel? Hogy mit ne mondjak, én már a nőkből kioperált méhek felhasználásától is fázom. *-Nem csábos küllemű apróságok…hhmmmm…egy fokkal jobb. Termék…..hát meg kell semmisíteni mind. A feljegyzéseket is. Az összes naplófájlt. *Igen, ott fogom kezdeni a keresést. Addig is írnom kell egy programot ami segít felkutatni az egészet, viszont rohadt sok infót kell majd átbogarászni, másrészt, kell a programba egy vészjelző is, hogy legyen időm eltüntetni a nyomokat ha utánunk erednek a kibertérben. *-Pár nap. Írnom kell egy programot. Ha megtudja oldani a figyelemelterelést, kellene egy kis segítség, hogy a megfelelő helyre juttassam az egységet. Ezt nem fogom tudni megoldani helyben. *S már jár is az agyam a megoldáson, hogy mi kell majd hozzá, és hol tudom beszerezni itt a Jolán a hozzávalókat. Hát persze, hogy a raktárban, csak oda nem tudok bejutni….dehogynem! Denisov utolsó mondata befurakszik a fejembe és megnyit egy ajtót. Talán úgy nézhetek rá mint hülye gyerek az anyjára amikor azt kérte tőle, hogy építsen fel egy atomsilót.* -Miért akar mindenki nevet adni a csapatnak? *Eszembe jut Jaina, akivel elkezdtem szervezni az _én_ csapatomat. Talán még jól jöhet egy siklópilóta, de ezen még gondolkodom. Ő is azt találta a legfontosabbnak, hogy legyen neve a mozgalmunknak. Szóval a Horgolóegyletet már kilőhetem. Sorra veszem – nem hosszú a lista – Denisov embereit és akkor üt be a villám. Eltátom a számat mielőtt megszólalnék.* -Várjon csak! Mit mondott az előbb a másik emberről? Hicks? Komolyan Hicks? SZENT SZAR! Na menjen! Sok dolgom van. *Na igen, a fáziskésés. Ez nálam szinte menetrendszerű a szelektív hallásom miatt. Jobban érdekelt a történet mint a szereplők. Jainával is előfordult, most viszont éppen nem ittam, ezért nem is köpöm szembe Denisovot. Felállok és noszogatom az ajtó felé.* -Ez egy igazi Szupercsapat lesz és ez most irónia volt a részemről….vagy szarkazmus? Maga komolyan nem normális, de én sem, úgyhogy jók leszünk. Na menjen. *Azzal ki is nyitom az ajtót és kitessékelem, majd végszóra becsapom az orra előtt hacsak nem sietett el előbb, mikor felvillantak az őrület szikrái a szemeimben. Ez nálam már az alkotói fázis.*
Vas. Nov. 18, 2018 12:51 pm
//
