Azok számára fenntartva, akik csak ideiglenesen tartózkodnak az űrhajón. Ha épp üresen áll, havonta megnyeri egy kadét, vagy közlegény, hogy jó szolgálataiért ideiglenesen szobatársak nélkül élhessen.
Sokat nem gondolkodtam azon, hogy milyen hátrányaim származhatnak abból, ha nem úgy sül el a tervem, ahogyan azt előzetesen elképzeltem. Túl vagyok már azon, hogy egy esetleges besúgót vizionáljak a fedélzetre, egyszerűen nem izgat a téma, ha valaki fel akar dobni, a nélkül is megteheti, hogy elkövetek valami olyasmit, amit nem szívlel túlzottan a Consilium, hiszen már a puszta itt létem is kivágná a biztosítékot, ha tudnának róla. Bár, lehet így is tudnak róla, csak én nem sejtek semmit. Mindegy is, Moor tizedest nem úgy ismertem meg a legutóbbi küldetés során, hogy nagy rajongója lenne a szabályok követésének és ebből fakadóan merem úgy vélni, hogy van annyira öntörvényű, hogy magasról tesz a Mindenhatókra is. Főleg, ha szakmai tudását és rátermettségét is bevetheti a feladatom megoldása során, mert érkezésem nem csupán baráti közeledés, hanem egy igen komoly szívesség kérés, vagyis inkább hosszú távú kooperációs „szerződés”. Fogalmazzunk úgy, hogy inkább üzleti a látogatásom, mint haveri alapú, ebből egyenesen következik, hogy nem ingyen kérném szakmaiságának javát, én is nyújtanék cserébe valamit, amit, ha elfogad már meg is köttetik az együttműködésünk, amit kigondoltam. Persze ettől még elég messze vagyunk, egyelőre a hálókabinját szeretném megtalálni, hogy elmondhassam mi is lenne az a valami, amit kérni szeretnék. Kopogással kezdek, meglátjuk, hogy nyitnak-e ajtót előre meg nem beszélt látogatásomra.
*A Consilium alaposan ássa alá a gyerek projektemet, nem mintha nagyon számítana Bruce mellett, de hát ők ezt nem tudják. A Kapitány valószínűleg szem előtt akar tartani, másrészt a Jola jelenleg nem rendelkezik tudományos tiszttel, ezért elfoglalhattam a vendégkabint egy időre. Annyi munkám van, hogy nem győzöm, de a mostani megbízásom legalább alkalmat nyújt arra, hogy a Jolát is „alaposan szemügyre” vegyem. Ez azt jelenti, hogy az összes fali panelt rejtő sötét sarkot meg fogom látogatni az út során, és előttem nem lesz titok. Már rendszereztem az összes műszeremet, helyet csináltam a mintáknak, már csak az maradt hátra, hogy memorizáljam a Jola alaprajzát, hogy ha rajtakapnak, ki tudjam magam dumálni, mi a frászt keresek én pont ott ahol nem kellene lennem. Korábban már rátöltöttem a tabletemre, és éppen a parancsnoki híd környékén jártam, amikor valaki a látogatási szándékát jelezte az ajtómon. A kijelzővel lefelé dobtam le az ágyra, s felálltam, hogy beengedjem a váratlan látogatót. Nem volt sok időm azon merengeni és fogadást kötni magammal, hogy ki állhat az ajtó túloldalán, az ágytól az ajtóig csekély hely volt, lévén ez csak egy kis kabin, egy személyes. Meg sem próbáltam hát találgatni, amúgy is imádom a meglepetéseket. Ééés, meg is kaptam. Bárkire előbb fogadtam volna Denisov előtt. *-Nahát! Az Ezermester! Mi szél hozta erre? Eltűnt a harapófogója? Nem én voltam! Beccsszó! *Egyelőre nem invitáltam be, de nem is küldtem el, hátha a kantinba hív iszogatni, vagy bemutatni a legénység többi tagjának, esetleg buli van és pont én hiányzom onnan. Az ajtófélfának támaszkodtam, ami helytelen kifejezés, hiszen nem fából van és nem is fél hanem egész, de eddig még senki nem talált ki más megnevezést. Ajtókeret? Mindegy, az egyik vállamat a valaminek nyomtam, a másik oldali kezem a csípőmön nyugodott, a szám meg felfelé kunkorodott. Denisov talán az egyetlen aki hasonló szinten állt mint én a tisztek előtt, csak ő nem a nagy szájával vívta ki e díjat. *
Szerencsémre itt találom a tizedest és nem kell végigvadásznom a Jola minden szegletét utána, hogy beszélni tudjak vele néhány mondatot. - Moor Tizedes! – köszöntöm rezzenéstelen arccal felettesemet - A harapófogó biztonságban van, ellenben volna rám néhány perce? – csak remélni tudom az igenlő választ és a kabinba invitálást, hogy mielőbb kibökhessem miért kerestem fel - Egy hosszú távú együttműködés reményében érkeztem önhöz. Szeretném igénybe venni szakmai tudását, már ami a telekommunikációval kapcsolatos – régies kifejezést használok, elvégre ötven éve a Földön még ismerték ezt a szót és körülbelül le is fedte azt, amiért most itt vagyok - Információra lenne szükségem egy illetővel kapcsolatban, persze nem az életrajza érdekel, hanem attól sokkal komplexebb, veszélyesebb és titkosabb ügyről van szó. – röviden ennyi, aztán belekavarok még valami a mondókámba - Úgy vélem Consiliumi magasságokig nyúlik a történet, ezért tudnom kell, hogy számíthatok-e a teljes diszkréciójára. – gyakorlatilag már ezért a mondatért elővehetnének, kihallgathatnának és a többi, de nem gondolom, hogy Moor tizedes ilyen forrón enné. - Mivel egy potyautasból lett közlegény vagyok, így nem tudok fizetséggel szolgálni, csupán, hogy úgy mondjam, hardveres segítséget tudok nyújtani a szoftvereihez. Legyen szó bármiről a jövőben, rám és a képességeimre számíthat. – merész húzás, de Raven szakmaisága kimagasló volt az Aszteroidatörőn is, amit amúgy csak véletlenül talált meg a nagy semmi közepén… Hát persze… Meg kell nyernem magamnak, ha fel akarom göngyölíteni a szálat, melybe Hicks tizedes is nyakig benne van, csak, hogy kerek legyen a történet. Óvatosan kell eljárnom, főleg a szövetségemet illetően, nem szeretném bajba sodorni egy esetleges mellényúlással.
*Miután túltettem magam az első meglepetésen, és tisztáztuk Denisov harapófogóját, elálltam az útból és kezemmel a kicsiny kabin belseje felé mutatva beinvitáltam. Sosem voltam még ennyire udvarias azt hiszem. Aztán jött a második meglepi. A hosszútávú együttműködéssel még nincs gond, talán a szakmai tudásom kiaknázásával sem, na de ha az a tudás nem a planetológiával foglalkozik, akkor már érdekes a helyzet. Az ajtó úgy csukódott be abban a pillanatban, mintha egy forgószél csapta volna be. Lehet, hogy csak beképzeltem, de mintha a hangja is nagyobbat döndült volna.* -Ó! *Egyelőre erre futotta reagálásra, és már forgott az agyam, hogy Denisov vajon mit akar ebből kihozni. Lefogadtam volna, hogy magamtól nem jönnék rá…és lám! Igazam lett.* -Veszélyesebb és titkosabb. *Ismételtem a számomra leginkább fontos szavakat, és még csak eljátszanom sem kellett, hogy le vagyok döbbenve. Egyrészt azon, hogy Denisov ilyesmire kér, másrészt azon, hogy ennyire bízik bennem. Honnan ez a nagyfokú bizalom és magabiztosság a tudásomat és a hajlandóságomat illetően? Hogy kezdjek magammal valamit, elvettem a laptopot az ágyról és az egyetlen ülőhelyet kínáltam fel neki, én meg elhelyeztem fenséges fenekemet az ágy melletti szekrény keskeny pultjára. A Consilium emlegetésénél csak hümmögtem, és Denisov szemeit fixíroztam, hátha észreveszek valamit ami nem odavaló. Tudomisén…csapdára utaló jeleket, vagy éppenséggel az ellenkezőjét, azt, hogy hülyéskedik velem. Ám Denisov potyautasközlegény nem úgy nézett ki mint aki szórakozott hangulatban van. Viszont a helyzetéből adódóan rávehető akár a patkánykodásra. Hagytam, hogy végigmondja, és nagy szerencsém volt, hogy nem kortyoltam bele a félretett italomba, mert a hardveres szövegnél tutira félrenyeltem volna. Viszont Jainánál már megtanultam, hogy ha akármilyen csekély esélyét is érzem annak, hogy ütős szöveg fog érkezni, nem szabad innom. Egyébként sem lett volna szerencsés, ha pont Denisov előtt jön ki a juice az orromon. Amikor érezhetően hosszabbra nyúlt a csend mint amennyi két lélegzetvételhez kell, úgy gondoltam egyelőre befejezte, felemeltem a kezem és a mutatóujjamat kiegyenesítettem. Időt kértem, hogy összeszedjem a gondolataimat.* -Lássuk csak….pontosítsuk mit is jelent magának a hardver és a szoftver. Ja és azt is tisztázzuk, hogy miből gondolja azt, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre a….titkos feladatra. Van a Jolán kommunikációs tiszt. Én planetológus vagyok, tudja a bolygókkal foglalkozom, nem a kábelekkel. Az csak…hobbi. *Sikerült többet elárulni magamról? Visszaidéztem a siklós küldetés legtöbb mozzanatát. Persze kötöttem ide-oda mindenfélét, de jobbára engem kellett megmenteni. Azt hittem egy ilyen denisovféle pasiban csak a sikítás marad meg belőlem emlékként. És mit akar jelenteni a hardver és a szoftver? Nem kellett volna a nyakába csimpaszkodnom?*
Örülök, hogy nem lettem kapásból elutasítva, az ülőhelykínálásból pedig arra következtetek, hogy talán hosszabb, tartalmasabb, de mindenekelőtt pozitívabb kicsengésű lehet ez a beszélgetés, mint azt a legrosszabb forgatókönyvek ígérték a kopogtatásom előtt. Mondandóm végén, a magasba emelt mutatóujjat látva, pillantásom a tizedesét keresi. - A Jola kommunikációs tisztjei nem érdekelnek, már ott kezdve, hogy tisztek. Ha a nagykönyv szerint vizsgáljuk a helyzetet, ők kimondatlanul is lojalitást vállalnak a Consilium iránt, van egy tervszerű feladatuk, melyet az alájuk osztott legénységi tagokkal el kell végeztetniük és a legtöbbjükben dúl az ambíció. – megrázom a fejemet, majd olyat teszek, amit nem szoktam. Elmosolyodom. - Hobbi… - ahogy Raven kiejti a száján ezt a szót, önkéntelenül ismétlem meg. - Nekem többnek tűnik, mint egy hobbi, de rendben, nevezzük így. – visszavarázsolom magamra a komoly ábrázatot és folytatom. - Aki hivatásból megtalál egy rég elfeledett Aszteroidatörőt, és hobbiból így nyúl a szerszámokhoz, lát át dolgokat, mint ön, akkor azt hiszem a titkos feladatok is érdekelhetik. – bólogatok párat, végül pedig rátérek annak a résznek a magyarázatára, melyet kis híján egy nagy korty juice bánt. - Szükségünk van egy digitális szemre, aki nincs velünk fizikai jelenében, de belát a színfalak mögé, megoldja azokat a feladatokat, melyeket mi a terepi munka során nem tudunk. Cserébe én védelmet ajánlok, egy biztos pontot a terveihez, mindezt azokkal a különleges képességekkel, melynek birtokában vagyok. - hagyok időt gondolkozni a monológom után, de mielőtt még bárhogyan is döntene felettesem, az alábbiakat fűzöm hozzá az előbb elmondottakhoz - Ne feledje Moor tizedes, óriási bajba kerülhetünk, ha mindez kitudódik. – nekem nincs veszítenivalóm, a tizedesnek nem tudom, hogy van-e, de jó, ha tisztában van a beláthatatlan következményekkel
*Kezemben az ágyról elmarkolt laptoppal, amit a térdemen támasztottam meg, úgy ültem a szekrény pultján mint egy ugrásra kész ragadozó….vagy inkább préda, a bokorban. Jelenleg fogalmam sem volt melyiket gondoljam magamra, nem a veszélyhelyzet miatt, olyan nem volt, inkább arra vártam mikor esek pofára. Mégis, valamiért nem gondoltam Denisovról, hogy csőbe akar húzni, pedig akár arra is rávehették, csak épp nem volt rá ok. A pasi mondandójában azért akadt egy s más amit helyre kellett tennem.* -Én is tiszt vagyok, és szeretem ugráltatni a közlegényeket…már ha pasik. De igaz, bennem nem dúl az ambíció. *A Consilium iránti lojalitásra nem tértem rá, azon agyaltam, honnan vette, hogy én nem vagyok maximálisan lojális. S ezért is próbáltam még terelni egy kicsit. Úgy tűnt ez tetszik neki, mert vigyorgott és rohadtul jól állt neki. Az tagadhatatlan, hogy jó pasi.* -Tényleg csak hobbi, egyébként többet kellene mosolyognia. Jól áll. *Az aszteroidatörőt nem hivatásból találtam meg, a jelentésemben is az áll, hogy a puszta véletlen műve volt, ami egyébként igaz is, mivel egészen mást kerestem. Az már más lapra tartozik, hogy amit kerestem sem kellett volna keresnem, és elvileg még véletlenül sem juthattam volna a nyomára annak az átkozott hajónak. De ha az informatikusok és a nagykutyák egy kicsit is értenének a dolgukhoz, erre már rájöttek volna. Denisov rájött….valamire, neki is jó rálátása van bizonyos dolgokra. *-Hát, maga sem panaszkodhat ha a dolgok átlátásáról van szó. *Húztam el a számat és éreztem, hogy lassan de biztosan meg kell adnom magam. Denisov nekiállt ecsetelni, miről is lenne szó, engem meg elkapott a deja vu és úgy terített le mint Élő Szikla a közelharc kiképzésen. A nagy darab muksó gyakorlatilag belegyógyított a szőnyegbe. *-Nekem mondja? Egyébként milyen terveimre gondolt amihez biztos pont lenne? Na és kik a többiek? Mert többes számban beszélt. Szükségünk, velünk…hmmm? *Denisov nincs egyedül. Na persze ezt sejthettem volna, az ő előéletével nem ajánlatos szövetségesek nélkül bármibe is belekezdeni. Vajon kiket nyerhetett meg még magának? Ültömben előrehajoltam, közel hozzá, a mosoly nem maradt el. A hardveres kérdésemre még nem válaszolt.* -Milyen különleges képességei vannak Denisov? *Búgtam galambhangon, de egyre csak azon az ismerős érzésem járt az agyam. Kellemetlenül viszketett. Úgy éreztem belecsöppentem valaminek a közepébe, viszont ez még jól is jöhet, csak jól kell keverni a lapokat. A kérdés az, hogy - minden szentnek maga felé hajlik a keze, én viszont nem voltam szent - egyszer, valamikor, beszámoljak-e Denisovnak a deja vumről.*
Úgy érzem egyáltalán nem vagyok abban a tárgyalási pozícióban, hogy a tisztes és a tiszt rendfokozatok közötti szakadék elméleti és gyakorlati jellemzőit a Tizedes elé tárjam, így inkább egy rezzenéstelen ábrázatú, csöndes biccentéssel veszem tudomásul, hogy mely dolgok derítik jobb kedvre felettesemet, már, ami a közlegényi állomány férfitagjainak ugráltatását illeti. Mindemellett, egészen biztos vagyok abban, még, ha nem is érti, de érzi ott belül, hogy miért is gondoltam rá. Nekem a sikoltozva csetlő-botló planetológus mögött rejtőző kibertechnikai zsenire van szükségem, amit megvillanni láttam nem is egy alkalommal az utóbbi időben. - Elég jó úton halad Moor Tizedes, hogy több mosolyt csaljon ki belőlem. – válaszolok őszintén, de úgy, hogy eközben fel sem tűnik, újból fapofával fejeztem be a mondatomat - Ha ezt bóknak szánta, akkor köszönöm. – apró, „köszönöm” biccentés – Úgy látom, hogy mindketten észrevettünk valamit, amivel a jövőben együttműködve talán kölcsönösen segíthetjük majd egyéni terveink megvalósulását. – direkt ködösen fogalmazva várok arra, hogy most ő lépjen valamit, ami előremozdíthatja a beszélgetésünket, ám erre nem is kell olyan sokat várnom - Mindenkinek vannak tervei, kinek kedélyesebbek, kinek veszélyesebbek, kinek pedig totálisan agyamentek. Én mindhárommal tudok azonosulni, de ezt Önnek kell vezényelnie Tizedes, én csak a támogatója vagyok. – benne vagyok a játékban, így közelebb húzódok én is és ha már az előbb több mosolygásra buzdított, hát most megkapja. - Szemfüles, ahogyan azt eddig is tudtam, de kérem, ne vegye zokon, ha biztosíték nélkül nem árulok el a csapatról semmit. – szívesen beszélek, ha Ravent a csapat tagjaként köszönthetem, de addig, amíg nem biztosít arról, hogy velünk tart, nem sodorhatok senkit sem veszélybe - Csodálkozom, hogy nem olvasta még a titkosított aktámat… - hitetlenkedve pillantok a lányra, mint akinek csak nagyon nehezen fér a fejébe, hogy egy többszörösen levédett aktába még nem kukkantott bele egy olyasvalaki, mint Moor tizedes - …a Consilium egy olyan katona prototípusát hozta létre a személyemben, kinek fizikai képességei, tűréshatárai, szervezetének regenerálódási és öngyógyulási folyamatai, illetve a még rejtve lévő kvalitásai, mind-mind csúcsra vannak járatva. – nem részletezem tovább mondandómat, valószínűsítem, hogy valamelyest képbe került velem és a hozzám tartozó hardveres koncepcióval
*A kényszerű tisztség alig nagyobb rang a közkatonákénál, de mégis ad jogot arra, hogy bárkit ugráltathassak. Ám ez nem szokott olyan gyakran előfordulni mint a szavaimból következhetne. Alapjában véve nem bízom a munkám másra, és nem azért mert annyira munkamániás vagyok. Persze ha a mérésekhez szükséges műszereket kell cipelni, már sokkal lelkesebb vagyok ugráltatásban. Tapasztalataim szerint ha egy férfi nehéz súlyokat cipel, feszesebb a feneke, ezért igyekszem mindig hátul menni, kivéve ha van pár céltudatos katona akik az én fenekem őrzésére vesznek részt a kíséretben. Ezt a kis női titkot azonban nem osztom meg Denisovval, higgyen csak rólam ami neki jólesik. A mosolytalan arcból nem túl fantáziadús gondolatokra következtetek. Pedig az előbb már megcsillogtatta azt a mosolyt. -Tudom! *S tényleg tisztában vagyok kiválóságommal, hiszen nap mint nap mosolyt csalok a közlegények arcára, csupán azért mert rangban közelebb állunk egymáshoz, másrészt, mert a többi tiszttel ellentétben sokkal közvetlenebb vagyok és mivel alapjában véve nem veszek részt a hivatalos katonai feladatokban, velem lehet hülyülni. A hierarchia mint olyan másodlagos szempont az életemben. *-Hmmm….inkább motivációnak szántam, de tulajdonképpen a bók is egyfajta motiváció. *A terveimmel kapcsolatosan nem hinném, hogy nagy rálátással bírna, néha még magam sem tudom mit tervezek, ezért vagyok kíváncsi mit válaszol, de Denisov pályát tévesztett, vagy régen a Földön politikus volt. Széles, mindentudó mosollyal jutalmazom.*-Vezényelni fogom, abban biztos lehet.*Ez pedig nem fenyegetés hanem ígéret. Ami a csapatát illeti, nem kapok kielégítő választ a furfangosan közbeszúrt kérdésemre, azt hiszem Denisovval ha nem is születtünk egy korban, most mindenképp elmondható, hogy egy tőről fakadunk. nem mintha ki akarnám játszani, de eléggé motivál az, hogy nem találok rajta fogást. Igaz, eddig még nem nagyon erőltettem meg magam. Bólogatok mint a mélyvízbe dobott zöldfülű katona a küldetés elején, mikor a felettese megkérdezi tőle, hogy minden feladatát elvégezte-e. Oké, azt már tudom, hogy igent mondok Denisovnak, és ezzel a válaszommal egyfajta kettős ügynök leszek, de nem a klasszikus értelemben véve. Mindkét csapatnak dolgozom majd, de az egyik, és nem kell mondanom melyik, nem fog sokat aratni. Mielőtt még kimondanám az áment, Denisov különleges képességeiről kérdezek. Inkább csak poénból, de a választól köpni-nyelni nem tudok és az elmúlt héten ez már a harmadik alkalom és ezt már mondhatom rendszernek. Tócsányira kerekedett szemekkel és elnyílt ajkakkal nézek a pasira mint újszülött kismajom az anyjára. Felmerül bennem a kérdés, hogy MIÉRT NEM TUDOK ÉN ERRŐL??? Hol dugdossák azt az aktát Denisovról, hogy még csak a nyomát sem leltem? Na persze, nem ástam olyan mélyre, mert nem is gondoltam még csak hasonlóra sem. Csupán azt tudom mivel foglalkozott a Földön, családi állapot, szexuális beállítottság, stb.....és azt, hogy nem volt rajta a jegeltek listáján. De ez az emberkísérleti szarság valahogy kimaradt a sejtéseim közül. Joggal merülhet fel a kérdés - egy újabb, esküszöm ez a pasi kész rejtély - hogy ha ilyen csúcs ember, egy "tökéletes katona" akkor miért nem rakták fel az első hajóra? Mikor magamhoz térek, veszek egy nagy levegőt, nézem denisovot és önkéntelenül is meglengetem előtte a mutatóujjam.*-Sajnálatos, hogy ennyire le vagyok maradva. Igyekszem pótolni a hiányosságaimat még ma este. *S aztán eszembe is jut némi ellenszolgáltatás az én tudásomért cserébe, kissé önző leszek de teljesíthető.*-Oké Szuperkatona, benne vagyok de vannak feltételeim. *Felállok, de csak azért, hogy féloldalasan az ágyra ülhessek, vele szemben, közelebb. Attól nem kell félnem, hogy valaki hallja azt amiről beszélünk, amikor becuccoltam, az első dolgom az volt, hogy az esetleges kártékony bogarakat megkeressem és hatástalanítsam. Csupán a kettőnk közötti bizalom alapjait szeretném letenni.*-A kis szutykok jól eldugták magáról az anyagot, de mentségemre legyen mondva, ilyesmire nem is gondoltam, ezért nem is ástam nagyon mélyre, de behozom a lemaradásomat. Viszont biztos lesznek kérdéseim és azokra választ szeretnék majd kapni, azon kívül mesél nekem a Földről, az ottani életről. Oké? Az adatbázis sajnálatos módon nem rendelkezik emberi szemlélettel, gondolatvilággal, véleménnyel és érzelemmel. Nekem több kell a száraz adatoknál. Áll az alku Superman? *Nyújtom a kezem vigyorral kísérve. Kezet rá ha ő is benne van. S azután már csak arra leszek kíváncsi mit szeretne elsőként kideríteni a Consiliumról és ki az akiről több információra van szüksége az életrajzánál.*
Az előbbiekben hiányolt mosolyt a „vezényelni fogom” nagyon is határozott kijelentéskezdet után meg is kapja a Tizedes, mert ezt valahogy azonnal éreztem, ha már lehetőséget adok erre. Majdnem meghosszabbítom az előbb útjára indított mosolyomat, mikor meghallom, hogy benne van ebben a rendkívül rizikós vállalkozásban, melynek vége könnyen lehet, hogy az űr egy jéghideg zuga lesz sokad magunkkal együtt, de aztán mégsem tudom olyan könnyen adni azt a Denisov féle, alig látható hosszú mosolyt, mert hamarosan feltételek következnek. - Ugye nem mondja komolyan Raven? – hitetlenkedve húzom el a számat és még egy kis hunyorgást is láttatok, hátha ábrázata valódisága mögé látok, ugyanis elég nagy összegben mertem volna fogadni arra, hogy jobban tudja mi történt velem utolsó Földi napjaimban, mint én magam - Pontosan ilyen és még ennél is magasabb titkosítással ellátott iratok információira lesz szükségem a közeljövőben, mint a saját aktám. – bólogatok határozottan, miután elkönyvelem, hogy tényleg nem tudott rólam és volentis-i kísérleti létemről az égvilágon semmit se - Ezen nem fog múlni Moor Tizedes, áll az alku! – elfogadom a felém nyújtott kezet, hogy is tennék másképpen és a következő pillanatban már meg is van pecsételve az együttműködésünk. - Mondja, mit szeretne tudni és ha kell, még illusztrálom is. – vigyorodok el, mert bár rajz készségekkel hadilábon állok, ám ilyen könnyen, vagy legalábbis ennyire könnyűnek tűnő módon még sosem alkudtam meg senkivel. Még annak idején, a Földön sem. - Nem tudom, hogy hallott-e a ZETA II-n történt incidensről. Néhány héttel ezelőtt jött ki a hivatalos álláspont a kutatóközpont teljes megsemmisülésével kapcsolatban, ami higgye el, köszönőviszonyban sincs a valósággal. Egy név és egy titulus. A név: Jörg Svennson, a titulus: Kutatórészleg-vezető. – felállok és a teszek néhány lépést, miközben elmerülök visszaemlékezésemben. - Ez az illető, a kutatóközpont alagsorában lombikban szörnyneveldét tartott. – Raven-re pillantok – Nem viccelek, ott voltam és nem csak én, hanem Hicks Tizedes is velem volt. – amit az előbb még nem, most már elárulom társam nevét. - Gyilkolásra kiképzett dögöket tenyésztett ki és az ott dolgozókon hajtatta végre első marcangoló fogpróbálgatásaikat. – megrázom a fejemet mikor visszagondolok arra az egy órányi tömény horrorra, ami a kutatóbázison volt - Végül ő is, ahogyan mi is el tudtunk menekülni, de magával vitt egy biztonsági lemezt a dokumentációval és három embrióformában lévő szörnycsemetét, melyet minden bizonnyal megpróbál valahol jó pénzért, információért vagy védelemért elsütni vagy elcserélni. - Félre ne értsen Tizedes, nem akarok a hős megmentő szerepében tetszelegni, de ha ezek a lények elszabadulnának valahol, mondjuk egészen véletlenül az Ocan-on, annak beláthatatlan következményei lennének. Mihamarabb a nyomára kell bukkannunk, ebben kérném a segítségét Raven. – íme az első feladat, mely aprócska tű az óriási szénakazalban, de pontosan azért kerestem meg a partneremmé avanzsált nőt, mert tudom, hogy jobb helyre nem is fordulhattam volna.
Szer. Okt. 31, 2018 1:15 am
