2 héttel a küldetést megelőzően a Jola legénysége részt vett egy mentőakcióban, mely során 4 katonát sikerült evakuálni a lázadók karmai közül, köztük Raven Moor tizedest, ki lábadozása alatt is az űrszondák felvételeit vizsgálgatta, különösképpen azokat, melyeket a legutóbbi két küldetés során hagyott a Jola legénysége a Rasa Rendszer aszteroida övében.


Munkája során felfedezett egy anomáliát. Egy űrben sodródó, működésképtelen roncsot, mely első látásra egyetlen jelenleg is aktív űrhajóra sem hasonlít.
Az archívummal, és a kapitánnyal egyeztetve végül kiderült, hogy egy rég elveszett kísérő siklóról van szó, az SR-29-es széria feltehetően utolsó egy darabban maradt tagjáról.



A Consilium elrendelte a roncs kivizsgálását, és megmentését.  Az akcióra a kapitány magával együtt 6 embert jelölt ki, s már csak arra vár, hogy mind megjelenjenek az eligazításon.

Ethan mérgesen dobol a PDA-n, bár ezt igyekszik nem kimutatni. Az eligazító nagy kijelzője bármit is tesz, nem hajlandó reagálni, mígnem egy cérnavékony hang a fal mögül azt mondja, "most", és egyszerre lőn világosság, végre megjelenik a célpont tervrajza a képernyőn. Még épp időben, az eligazítás perceken belül kezdődik.
-Köszönöm pajti. Most menj, a felnőtteknek dolga van.
Kisterpeszben állva várja meg, amíg egy ember elhagyja a termet, öt másik pedig megérkezik helyette, és amint az utolsó is megjött, hozzákezd az eligazításhoz.


-Hölgyeim és uraim! A Consilium újabb fontos küldetéssel bízott meg minket! A célpontunk ezúttal egy régi, de némi felújítással abszolút ütőképes fegyver megszerzése.
Pár gombnyomással előhozza a hajóról készült felvételeket, illetve annak alaprajzát is, bár ez utóbbi gyanúsan úgy fest, mintha valaki kézzel rajzolta volna.
-Sajnos pontos alaprajzunk nincs a gépről, szerencsére azonban ez a sikló annak a csapatszállító madárnak a módosított változata, amivel még én is repültem, szóval nagyjából tudom mire számíthatunk. Mint láthatják a rajzon, az üzemanyag tartályok elfoglalják a legtöbb helyet, így belül csak szűk szerviz folyosókon tudunk közlekedni, melyeken 2 ember épphogy elfér egymás mellett. 5 főbb teremre hívnám fel a figyelmet. A reaktor szoba, a vezérlő terem, a hajtómű terem, és a két fegyver kezelő terem.
Beszéd közben felvillan minden szoba amit éppen említ.
-Az előzetes mérések alapján a hajó üzemanyaga rég kifogyott. Legfeljebb egy minimális tartaléka lehet, illetve még a vésztartalék generátorok működhetnek. Automatizált hajó, de biztos ami biztos megnéztük, és nincs élet rajta. Emellett nincs se fűtés, se levegő, se gravitáció, és sugárzás sem, így több mint valószínű, hogy az atomrakéták sincsenek már a fedélzeten. Elméletben nem leselkedik ránk semmilyen veszély, de ha mégis, harcedzett katonák vagyunk mind, megoldjuk.
Újabb képernyő váltás, ezúttal két szobát emel ki, a reaktort vörössel, a vezérlőt pedig arany színnel.
-A szondák megtették a dolguk, a további felderítés már a mi feladatunk. Két küldetésünk van, behatolni a reaktor terembe, és felmérni a károkat, illetve a vezérlőbe, és letölteni a navigációs gép adatait. Emellett azt is meg kell állapítani, repülésképes-e még a gép, minimális javítással, vagy vontatnunk kell. A vörös csapatot én vezetem, Moor tizedes, és Denisov közlegény tart velem, ki egyben a gépészünk is lesz most.
Nem mondja ki, de talán mindenkinek egyértelmű, hogy miért nem a főgépészük, és egyben a  tanácstag menyasszonya tart velük, még akkor is, ha ez a küldetés annyira lehet veszélyes, mint dokkolni az állomással legfeljebb.
-Az arany csapatot Peterson parancsnok vezeti. Hicks közlegény lesz a fegyveres kísérete...illetve Darklighter kadétnak szüksége van terep tapasztalatra, hogy átengedjék az alapképzésen, így most ő is, mint közkatona vesz részt.
Szétnéz az emberein, majd megakad a tekintete, aztán még halkan hozzáteszi:
-Mindkét csapat a gép hasán található egyik rejtett szerelőaknán fog behatolni, két oldalról. A sikló fala blokkolja a rádióadást így a Jola-t nem tudjuk majd elérni, csak egymást. A feladat végrehajtására legfeljebb fél óránk van, aztán vissza kell térnünk a Jola-ra. Van valakinek kérdése?
Szigorúan néz végig a csapaton. Ha sikerül mindent tisztázni, kikapcsolja a kijelzőt, és bólint.
-Gyülekező a hangárban 5 percen belül. Mindenki hozzon magával egy PG-09 pisztolyt. Más fegyverhez úgyis túl szűk lesz a hely. Leléphetnek!

Mint mostanság mindig, ma is nagyon ügyelek rá, hogy sehonnan se késsem, és minden feladatot maradéktalanul elvégezzek. Mondjuk korábban sem ez volt a gyenge pontom, de azért legutóbbi kis kiruccanás óta érzem, hogy bőven van mit jóvá tennem. Épp ezen filózom, míg az eligazító előtt álldogálok, de szerencsére nincs túl sok időm a merengésre. A termet  éppen elhagyó KicsiE futólag megölel, én pedig megborzolom a haját, mielőtt belépek a terembe.

Szerencsére úgy tűnik, senki sem szeret elkésni, így gyakorlatilag rögtön kezdhetünk is. Figyelmesen hallgatom Ethan előadását, és már előre dörzsölgetem a tenyerem. Bár nem hangzik túl izgalmasan a feladat, azért biztos vagyok benne, hogy szórakoztatóbb lesz, mint a Jolát sikálni. A pari utalásán csak elvigyorodom. Mindenki érti az utalást, és hát valljuk be, ő talán az egyetlen, aki megteheti ezt egy elig közepén. Nem úgy az arkanos kiscsaj, akinek az első beszólását csak egy fintorral díjazom. Mégis miből gondolja, hogy bárkit érdekel, megy-e a szeme színéhez vörös? megrázom a fejem és inkább lenyelem, amit élből felelni készültem erre.
Az oszoljt követően, ahogy Peterson  megtalál, összeütöm a bokáimat, és kihúzom magam, úgy hallgatom végig az utasításokat, és tudom, hogy  kizárólag miattam csapja az utasításhoz a helyzethez képest túlságosan is kedves figyelmeztetést. - Igenis, Parancsnok! - szalutálok, és futólépésben elkocogok a felszerelésért, megelőzve Denisovékat is. Ha Jin követ, akkor elsőként érkezünk a hangárba, ahol én le is ülök az egyik szerszámosra és nyugisan betolok egy energiaszeletet, mielőtt a tisztek érkeznek. Ha van idő, akkor átnézem a fegyvert és elpakolom a tartalék tárakat, amiből bőséggel hoztam. Elvileg nem lesz mire lőni, de ezt ugye nem tudhatjuk biztosan.

Mivel a legutóbbi kalandot követően finoman szól sem vágódtam be a feletteseimnél és magammal meg aztán főleg nem voltam kibékülve a küldetés után, úgy döntöttem, hogy most ha törik, ha szakad, de követni fogom a parancsokat, még akkor is, ha ezzel egyáltalán nem értek majd egyet.
Pontosan érkezek az eligazítóba, az ajtóban még találkozok a Kapitány kifelé viharzó kisfiával is, akivel méregetjük két szempillantás erejéig egymást, majd egy-egy katonás biccentést követően mindketten szó nélkül megyünk saját utunkon tovább. Kész katona ez a kis legény.
Nem sokat agyalok azon, hogy mi a feladat, egyébként is mérlegelés nélkül vállaltam el az első percben, mikor üzenet érkezett erre a munkára. Hasznos tagja szeretnék lenni a Jola-nak, ha már befogadtak és ehhez az kell, hogy kompromisszumok nélkül vegyek részt egy-egy kiküldetésen. Vázlatok, alaprajzok, amennyire tudom megjegyzem őket, de képtelenség minden információt a fejembe vésni, ezért szorítkozok a lényegi dolgokra, a többit pedig majd az osztag vezetői kézben tartják. Nem tűnik túl nehéz küldetésnek, bár tény, ami tény, első terepi megbízásom, amolyan gépészsegédként, úgy, hogy eddig csak könyvből tanultam az anyagot, illetve javarészt a múltban, a Földi gépeken végzett munkálatok vannak tapasztalatként tarsolyomban. És ugyebár ez a Consilium megbízása… egy pont, ami némi gyanakvással tölt el, de itt sajnos minden körülöttük forog, mi pedig kiszolgáljuk őket annak rendje és módja szerint. Nem is tehetnénk mást.
A csapatomból Moor tizedes neve nem mond semmit, habár egy kis informálódás és tilosban járós utána olvasást követően megtudhattam volna ezt-azt róla, de az utóbbi időben a folyamatos, sokszor tizennyolc órás tanulást követően már nem maradt szabad percem még ezt is kinyomozni. Viszont várom már a közös munkát. A Kapitányt már úgy, ahogy ismerem, bár nem voltunk még együtt terepen, de nem hiszem, hogy túl nagy meglepetést okozna ottani jelenléte. Érdekes lesz új arcokkal, egy Hicks közlegény nélküli csapatban nekivágni az útnak, de jöjjön, aminek jönnie kell. És már jön is az a valami, vagyis inkább valaki, méghozzá Moor tizedes személyében.
- Azt hiszem jól gondolja Tizedes. – pillantok a nőre, hogy készítsek egy gyors scant az arcáról, mégis tudjam ki az akivel egy csapatban vagyok.
- De könnyen lehet, hogy van kisebb fegyver is a hajón… - fejezem be végül a mondatomat, mert nem igazán osztották meg velem a Jola erre vonatkozó adatbázisát, a jogosultságom pedig kis túlzással a takarítószertár és társai helyiségek eléréséhez elegendő.
A nőies hátbavágást nem tudom hová tenni, egy pillanatra megtorpanok és figyelem az elhaladó nőt. Lehet, hogy én vagyok túl jeges, de sosem szerettem a bratyizás ilyesféle módját.
- Ha megbocsát Moor tizedes, előbb hozom a technikai felszerelésemet és utána megyek a fegyvertárba. – az eligazítóból kilépve, azonnal a már gondosan összekészített gépészeti eszközökért indulok, végül pedig kérvényezem a nevezett fegyvert és a hangárba sietek.

Mint a mérgezett egér futok végig a folyóson, néha neki menve egy, egy embernek, akitől sűrű bocsánatot kérek. Pár perce még a kabinomban olvastam, most pedig futok egy eligazításra, mert lesz valami küldetés féle, amin én is részt veszek, s naná persze, hogy pont akkor mikor épp egy könyv segítségével egy messzi, messzi galaxisban kirándulok. Az egyik fordulóban, majdnem fel lökök egy fiút, aki ismerős a hangárból. A srác lélek jelenlétének köszönhetően nem gázolom el. Azt ugyan még hallom, hogy motyog valamit, de nem értem, s tovább szaladok. Az eligazítás fele már lemegy, mikor betoppanok. Igyekszem csendben szenvedni, míg nem normalizálódik a légzésem, s igyekszem meghúzni magam. A többieket figyelve, van akit fel ismerek, például a kapitányt, Freyát, Pressiet, s lám még Raven is itt van. S egy fickó, akit most látok először. Mint kiderül, két csapatra oszlunk, S megtudom, hogy én az aranyba kerültem, Freya parancsnoksága alá. Freya még poénkodik egyet, s Raven is megjegyez valamit a vörössel kapcsolatban, majd a fickó is mond valamit. Pressiának nincs kérdése, s lássuk be nekem sincs. Pressihez hasonlóan én is szalutálok, illetve tisztelgek.
- Igen is parancsnok. - Mondom, majd Pressit követem a fegyver raktárba, ahol magamhoz veszek egy pisztolyt, s még néhány tárat is a zsebembe teszek, majd irány a hangár.

Jaina késésére kicsit szúrós szemmel néz ugyan a kapitány, de nem szól érte. Egy alkalom jár mindenkinek, amikor megússza ezt, és mivel ez az első éles bevetése, amúgy sem szeretné jobban stresszelni őt, amíg nem muszáj.
-Igen, őskori lelet, mint egy T-rex. És ha rossz napja van egy is kettéharap. - Ezt még szinte játékosan mondja, aztán Raven felé fordul. - Szomorúan hallom, de akkor is szükségem van magára a reaktornál, Vörös egyes.
Távozóban  még pont hallja Niko-t, de nem szól közbe a beszélgetésébe a tizedessel. Freya sosem tett hivatalos jelentést arról, mi történt a Shax-on, de persze ha valakinek, hát neki feltűnik, hogy azóta a legénység néhány tagjának jóval kevesebb a szabadideje. Főleg a 3 fős értekezlet után. Örül, hogy ezek szerint hatott a dolog.

Miután magra öltötte a taktikai páncélozott szkafandert, ő is a hangárba sétál, egyenesen Pressi-hez, és közel hajolva hozzá sok szerencsét kíván neki, illetve megkéri, vigyázzon magára, majd amikor elkezdenek szállingózni a többiek, elengedi a nő kezeit, és ellép tőle. Elsőre Jaina-n akad meg szeme.
-Maga nem alacsony rohamosztagosnak? - Kérdi vigyorogva, és megpaskolja a nő taktikai sisakját. - Fel a fejjel kadét. a képzése csak egy terepküldetést kíván meg. Ma túl lesz rajta, és aztán soha többé nem kell kiszállnia a siklóból.
Megvárja a többiek érkezését. Idő közben az egyik kadét egy nagyobb ládát is elé tol, amit azonnal felnyit. Az első tárgyat belőle Niko kezébe adja. Egy kocka alakú fekete tárgyat.
-STD akkumulátor. Miniatűr változat. az ön dolga lesz a reaktorhoz csatlakoztatni. Ezzel az energiaforrással lesz pár óránk. Ha ütemanyag is van, talán haza is repülhetünk vele.
A következő tárgy egy tiszti PDA. Ezt Moor tizedes kezébe nyomja.
-Ideiglenesen felhatalmazom egy ilyen használatára. Már fel van rá töltve az alaprajz.
-Újra kihangsúlyozom, hogy ezt a tervrajzot én rajzoltam, kézzel, emlékezetből. A folyosóknak stimmelnie kell. Talán a szobáknak is, de nem tudom milyen átalakításokon esett át ez a hajó. Mindenki legyen résen.
Freya-nak van sajátja, így az a csapat nem kap. Az utolsó tárgy egy nagyobb szerszám, ami kicsit egy futurisztikus ütvefúróra emlékeztet, és többé kevésbé az is. Ezt a kapitány Pressia kezébe adja.
-A te dolgod az arany osztagban felnyitni a gépet.
Beszéd közben megérkezik a pilóta is, így nincs más hátra, Ethan kiadja a parancsot az indulásra.


A siklóból a hosszú, köldökzsinórnak keresztelt cső lóg ki, mely egyenesen az aszteroidatörőhöz csatlakozik. Ezek az átlátszó, műanyagfóliából álló összehajtható folyosók segítenek az embereknek közlekedni két űrhajó körül.  Nagyjából minden 2 méteren egy fémgyűrű tagolja, ami épp elég nagy ahhoz, hogy valaki beleállva utánozza Da Vinci Vitruvius-tanulmányát, közlekedni benne viszont valóságos rémálom, ha valaki tengeri beteg. Kapitány sisakjáról visszatükrözi szikrák elhalnak, amint kikapcsolja a gépét, és belöki a fémlemezt.
-Rendben, az enyém kész. Vörös 1, vörös 2, jöhetnek!
Ezzel bemászik a lyukon, és nyomban egy számára ismeretlen szobában találja magát. A szoba két falán két nagy dokkoló foglal helyet. Nyilván valami újratöltésére szolgálnak, de, hogy miére az nem derül ki.

Percekkel az után, hogy a csapat minden tagja útnak indul, egy nagyobb kődarab repül el a két sikló felett. Bár földi mértékben irtó messze volt tőlük, viszonyítási alap híján úgy festett, mintha egy "mindössze"  ember méretű rög szállt volna el, nagyon közel. Mielőtt azonban tovább állhatna, szembe találja magát egy másik, valamivel kisebb égitesttel, az eredmény pedig magáért beszél:
Aszteroida szilánkok ezrei indulnak meg a kis csapat felé.
-Mozgás,mozgás,mozgás!!!
A köldökzsinórt számos találat éri. Mivel eleve atmoszféra nélkül használták, a kis lyukak miatt nincs gond eleinte, ám a sok találat végül összeadódik, és a két köldökzsinór végül elszakad. Ethan karon ragadja mindkét csapattársát, aki elér hozzá, és berántja őket a szobába. Így pont látja, ahogy az egyik nagyobb kő pont eltalálja a siklót.
-Powell. Powell!? Rendben van?
A sok statikus zörej után felcsendül a pilóta hangja is, de nem lehet érteni amit mond. a kapitány végül kiadja a parancsot, hogy térjen vissza a Jola-ra. Csak ez után néz szét újra a szobában a zseblámpával, fél méterre lebegve a földtől. Két ajtó vezet ki innen. Jobbra a hajtómű szoba felé, előre pedig a folyosókhoz.

Ami az arany csapatot illeti, a köldökzsinór másik végén rájuk is egy hasonló szoba vár, ám Ethan csapatával ellentétben itt a dokkolókon kívül lebeg is valami a padlótól egy méterre.
A gépezet nem tűnik aktívnak jelenleg. A feje mérete megegyezik egy ember fejével, és karjai teleszkóposak. Jelenleg csak pár méteresek. Senki sem látott még ehhez hasonlót a csapatból, legfeljebb a filmekben.