Rokonszenvezek földi származása miatt hajóorvosunkkal, így mikor ő is feleleveníti a számunkra nagyon is eleven régmúltat, megjelenik arcomon egy apró mosolyféleség, ami különböző emlékképek felbukkanását is jelenti.
- A Consiliumnak erről más a véleménye Alhadnagy… - zárom rövidre a vadállatságomra vonatkozó választ, mert úgy érzem ingoványos talajra érkezett beszélgetésünk folyama.
- Nem tudom pontosan, nagyjából egy hónapja vagyok ébren, de most érzem először úgy, hogy nyugodtan tudok pihenni, persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez csak egy adott ideig tehetem. – kimondom a tényeket, de kívülállónak, aki nem ismer, vagy nem olvasta az aktámat, úgy tűnhet és valószínűleg tűnik is, hogy nagyon rejtélyesen fogalmazok.
- Egy hónappal ez előtt a Volentisen ébresztettek fel, ott kaptam különböző oltásokat, de fogalmam sincsen, hogy mi került a szervezetembe. – rázom meg a fejemet, mert bár sokan sürögtek körülöttem és szúrtak is mindenfélével, nem tudhatom, hogy vitaminkoktélokat, vagy valami egészen mást juttattak az ereimbe.
- A Volentisen, közvetlenül az ébredésem után már el is indítottak egy folyamatot, aminek én voltam a főszereplője, naphosszat teszteltek és figyelték minden mozzanatomat… - mesélem, majd kissé kizökkenve a beszélgetésből Elli-re pillantok.
- Talán terhelési próbának fogsz alávetni? – nem tudom miért, de egy kicsit felébreszti bennem a gyanút a lány utolsó kérdése. Lehet csupán csak kíváncsi, vagy amolyan kötelező kör a kérdések között, de kezd nem tetszeni a sok-sok kérdés, mintha csak a volentisi mímelt mosolyú orvosok egy újabb kérdését hallanám a Doktornőtől.
Próbálom nem megijeszteni beszélgetőpartneremet, ezért nem mozdulok, még csak csúnyán sem nézek, inkább csak finoman szeretném kiugrasztani azt a bizonyos nyulat a bokorból.
- Te mióta vagy ébren? – szimpla érdeklődő hangnemben folytatom, ha már csevegünk a vizsgálat alatt egy ilyen kérdést remélem nem vesz tolakodónak.

Érdekes. Eddig olyan…merev, távolságtartó, de leginkább katonás volt. Valahogy csak most láttam meg rajta egy kis emberibb, érzelmes megnyilvánulást, már ha egy mosolyt lehet annak tekinteni. Viszont megállapítható, hogy jól áll neki. Épp nyitottam is a számat, hogy közöljem ezt vele, de a Consilium szó hallatán, valahogy benn megakadt a hangom. De talán jobb is, mert a végén esetlegesen túl merész kijelentésnek, vagy nem is tudom minek vélhetné A végén még elővennének zaklatás miatt, vagy még rosszabb…Nem arra nem is gondolunk véletlenül sem, eddig is szépen megúsztam, ez után is megfogom, amíg nem dönthetek magam a sorsomról.
Igen csak nagyokat pislogok rá, amikor kijelenti, hogy a Cosilium nem azon a vélemény van. De miért tartanák vadállatnak? Most már egyre jobban érdekel, és a kíváncsiságom is csak nő. Viszont inkább nem reagálok rá, legalább is nem a mondandójával kapcsolatban.
- Csak óvatosan a kijelentésekkel közlegény, sem tudni, hogy hol van a falnak füle – kacsintottam rá. Nem mindegy , hogy beszél az ember mások előtt a nagy vezetőségünkről. Tőlem aztán nem megy semmi hír, csak amit már tényleg muszáj jelentenem, de minden sarkon állhat valaki, aki jelentéseket ad le ide, vagy oda.
- Hogy érted azt, hogy adott ideg? – nézek rá kíváncsian.
- A pihenés tudom, hogy nem egy könnyű megszokni. Nekem is furcsa volt. Egy űrhajjón pedig nem igen lehet megállapítani, hogy épp melyik napszakban járunk. Hiányoznak a napnyugták – jelentettem ki egyszerűen miközben pakolásztam.
- Napi rutin nem lett kialakítva az ébredésed után? – jött a következő kérdés egyből, hiszen a pihenés a szervezet számára fontos. Ébredés után nekem első dolgom volt egy fajta rutint beiktatnom, hogy stabilan tudjam tartani azt, amit a Földön megoldottak a nappalok és éjszakák váltakozásai.
- Szóval kaptál valamiket, de nem tudod mit, az aktádhoz sem férek hozzá, ez így remek – sóhajtottam fel, és közben már mentem is keresni egy fecskendőt, vagy mi is lenne ez, bár én akkor is így nevezem.
- Azt hiszem előbb , akkor vennék vért tőled, hogy kiderítsük mi a helyzet, és ha meg vannak az eredmények már tudni fogom, hogy miket kell neked beadnom. De addig is kapsz majd egy adag vitamint és egyebet – közben már készítettem is elő a dolgokat a vérvételhez, a tálcát, a tartályt. Lehet, hogy egy nem is lesz elég….gondolkodtam el, hogy hirtelen mennyi mindent irjak is elő a labor számára, meg a magaméra.
- Mi?...- néztem fel.
- Igen, azt hiszem ebben az esetben az is kelleni fog. Szóval keresnünk kellene egyelőre egy alkalmas időpontot, vagy ha most még belefér megejthetjük esetleg most is még – néztem rá kérdőn újfent, hogy vajon ráér e még vagy sem.
- A karodat, ha kérhetem – néztem fel rá, és fordultam oda a kis tálcámmal, meg a két kis tartállyal,vagy fiolával. Megtanultam én ezeknek az új dolgoknak a neveit, de valahogy a régieket jobb szeretem.
- 2 vagy 3 hónapja lassan? – tettem fel költői kérdésemet, mint egy választ. Valahogy nem tartom számon már.
- Ébredés , kiképzés, tanulás, és gyors elhelyezkedés – foglaltam összegyorsan az eddigi életemet. Közben, ha engedte, akkor levettem az első adag vért tőle.

Apró, hitetlenkedő fejrázásom mellé még legyintenék is egyet könnyedén, ha nem lenne épp mindkét karom lefoglalva. A balos vérnyomás mérés címszóval van foglalkoztatva, a jobbosra pedig éppen valamilyen furcsa digitális ketyere került fel az előbbiekben, ami néha fel-felvillan és számomra értelmezhetetlen rövidítéseken és számsorozatokon keresztül látja el információval a Doktornőt.
- Ha a Consilium besúgót tartana a Jola-n, már rég nem lennék itt. Így vagy úgy, de eltüntettek volna a fedélzetről. – kacsintok vissza, ha már ilyen kacsintgatóssá vált a beszélgetés jelenlegi folyama.
- Előbb, vagy utóbb, de valakinek fel fog tűnni az itt létem és akkor egészen biztos vagyok abban, hogy eljönnek értem, bár jobb szeretnék én kopogtatni az ő ajtajukon. – nem lenne szívem tönkrevágni a Jola-t, túl sokat köszönhetek a Kapitánynak és a Legénységnek, plusz, életem végéig moshatnám a padlót, amekkora kupi lenne az előadás vége.
- A napnyugták nekem is hiányoznak, ahogyan az eső és a Földön megszokott napfény is. – magam elé merengve válaszolgatok és tűnődök el azon, hogy szinte már felidézni sem tudom a Földön mindennapos, akkor fel nem tűnt aprónak ható, ám mégis milyen óriási dolgokat.
- Azt hiszem hamarabb szöktem meg, minthogy kialakították volna. – válaszolok teljes komolysággal és őszinteséggel az Alhadnagynak, kíváncsi vagyok a reakcióira és arra, hogy korábbi gyanakvásom mélyül-e a következő percekben személyével kapcsolatban.
- Én ráérek. – felelem, mert valójában tanulnom és takarítanom kellene a kantinban, de szívesen időzök itt is, legalább így kicsit jobban körbevizslathatok az asztalon, értékes információhalmazok után kutatva, melyből kimerhetek ezt-azt a jövőt illetően.
- Ha nem tartalak fel, elvégezhetünk minden vizsgálatot egyszerre is, hogy ne kelljen visszajönnöm. – talán ez lenne a legoptimálisabb, mert így, hogy hosszabb időt töltünk együtt, talán a figyelem is jobban lankad majd, én pedig elemelhetek valamit.
A kérdésemre adott válaszokból egyértelmű számomra, hogy ne kérdezősködjek ez irányba, ha lehet. A felületes, teljes értékű, ámde rendkívül rövidke válaszok után csak csöndesen tartom a karomat és várom, hogy a kellő mennyiségű vér távozzon belőlem a vizsgálathoz.

Mintha kicsit végre kiengedne. Talán így közelebb jutok a megismeréséhez, vagy is a kortörténetéhez, amihez ugye nem férek hozzá. Vajon megnyílik annyira, hogy el is áruljon valamit, vagy majd magamnak kell rájönnöm? A biztonság kedvéért kellő mennyiségű vért veszek le tőlé, hogy jusson mindenhová.
Aztán én húzom fel a szemöldökömet a nyílt válasz hallatán. Valahogy erre nem számítottam viszont az jól érezhető, hogy nem szívleli a Consiliumot.
- Css- tettem majd nem még a kezemet is a szájára meglepettségembe, de aztán sikerült visszafognom magamat.
- Ne ennyire nyíltan, és sosem tudhatod. Alvóügynökökről nem hallottál még? Akik csak figyelnek, jelentenek, de nem avatkoznak közbe és ha már itt tartunk miért lenne egy egyszerű közlegény ennyire fontos a számukra? – néztem rá kérdőn miközben azért még is csak suttogok. Tudom ,hogy zárva a rendelő ajtaja, hogy nem hallatszódik ki semmi, ahogy be sem.
A következő mondata csak még jobban megerősített, hogy valami nem teljesen oké vele , és hogy a Consilium elől bujkál vagy menekül, bár a kettő majd nem egy és ugyan az. De vajon mit követett el, hogy vadászhatnak rá?
- Miért jönnének érted? – kérdezek rá megint , mert nagyon nem értem csak azt érzem, és látom is, hogy a vérnyomása is kissé megemelkedett ettől a beszélgetéstől.
Aztán kicsit nyugodtabb vizekre evezünk, a múltra, ami eltűnt.
- Azt hiszem lehetne még mit sorolni, amit itt nem kaphatunk meg – mondom kicsit felsóhajtva, mert nekem is több minden hiányzik. Bár azt mondják, hogy az itteni életnek is meg vannak a maga szépségei, de egyelőre nem sokat láttam belőle.
- Megszöktél? – nézek rá majd nem tátott szájjal. Meg kell hagyni, hogy mostanság ennyire érdemleges páciensem nem volt. Talán pont lesz az egyik szépség, amit itt érdekesnek fogok találni? És megint ott tartok ,hogy méregetem őt. Nem kellene.
- Ennyire rossz orvos vagyok, hogy nem jönnél inkább ide? – oldom kicsit a dolgot, ami itt már belekerült a légkörbe, és még kicsit nevetgélek is, mert nem egy komoly kérdésnek szántam.
- Én teljesen ráérek, szóval, akkor túl esünk mindenen gyorsan, és akkor max akkor kell jönnöd, ha valamit esetlegesen találok és persze a kötelező oltások, amik esetlegesen kiderülnek, hogy hiányoznak nálad. Így megfelel neked? – így nem kell újabb kikérőt kérnie, na nem mintha orvosi vizsgálatoktól visszatartanák az embereket, mert nem, de sosem lehet tudni. Közben szépen elpakoltam a vért a fiolákkal, majd később veszem őket nagyító alá, de akkor aztán rendesen. Valahogy nagyon is érdekel, hogy mit titkolnak ennyire körülötte.
- Akkor az alapokkal meg is volnánk- közlöm vele is ezen tényeket.
- Akkor kezdjünk egy erőléti felméréssel – álltam fel , és a kezemmel mutattam, hogy hová is megyünk.
- Ide állj fel, amíg felhelyezem rád a tappancsokat – kértem mosolyogva, és ha megtette, akkor szépen neki fogtam az alaposan kidolgozott……….igen a tappancsok felhelyezésére.

Nem figyelem, de még, ha figyelném sem tudnám megállapítani, mennyi vér szükséges az előírt vizsgálatokhoz, így kedve szerint, egész nyugodtan addig csapolhat Minnick Doktornő, amíg le nem fordulok a székről, hiszen nem jut el az agyamhoz semmiféle visszajelzés a szervezetem részéről.
- Kitől kellene itt tartanom Alhadnagy? – érdekes visszakérdezés ez a részemről a tettetett naivság minden szépségével, miközben felettesem arcát fürkészem, valami olyan rezdülés után kutatva, ami elárulhatja, kapcsolatban áll-e a Consiliummal.
- Hogy miért lennék ilyen fontos? – keresem, de hiába minden, egyszerűen nem találok semmi olyat az elmúlt másodpercekben, ami meggyőzne arról, hogy egy előbb emlegetett Alvóügynökhöz van szerencsém. Ettől függetlenül még kiváló színész lehet, de gyanúm minden egyes szempillantással sokkal inkább kioltódni látszik mint megerősödni.
- Ne haragudj, de erről nem beszélhetek. Már így is többet mondtam, mint amennyi ne lenne veszélyes. – arról talán lassan meggyőződök, hogy nincsen köze a felsőbb hatalmakhoz, viszont még nem tudok egyelőre partnerként sem tekinteni rá.
Egy kis derültséggel szerencsére sikerül elhessegetni ezt a kényes témát napirendről, de a pillanatnyi merengés után hirtelen visszaérkezünk a kiindulópontra, köszönhetően annak, hogy túlontúl sokat fecsegek, a húzd meg, engedd meg módszer pedig egy ilyen statikus helyzetben nagyon nem jó.
- Megszöktem és úgy látszik sokat is beszélek… - vigyorodok el, hogy valahogy elejét vegyem ennek a kellemetlen szituációnak és akkor beugrik valami, aminek hangot is adok
- Mit szólnál hozzá, ha információt cserélnénk? – teszem fel immáron komolyan az egyoldalú kérdésnek látszó mondatot, egyenesen a lány szemeibe nézve, majd rögtön folytatom.
- Van hozzáférésed a volentisi tesztbázis anyagaihoz? A kutatási részlegbe való bejutáshoz több mint valószínű, hogy bennfentesnek kell lenni, de talán a teszt akták megnyitására van valamilyen megoldásod. Ha ott körbenézel egy-két hónapra visszamenően, talán választ kapsz a kérdéseidre és akkor eldöntheted, mit kezdesz az információval és velem… Én viszont tudni szeretném, hogy pontosan mi történt velem a fagyasztásom előtt, illetve közvetlen utána, de ami a legfontosabb, hogy milyen kísérleteken estem át és, hogy milyen kilátásaim vannak. – remélem ez egy járható út és nem zsákutca, de szükségem van Ellie orvosi elemzésére az állapotomat illetően.
Részemről rendben van a mai vizsgálati nap kibővítése, teszem, amit az Alhadnagy kér, közben türelmesen várom, hogy fontolóra vegye az ajánlatomat, felhelyezze a tappancsokat és nekikezdjünk a felmérésnek, ami minden bizonnyal nagyon érdekes lesz, pláne az előbbi beszélgetés tükrében.

Kicsit döbbenten nézek rá, amikor visszakérdez, hogy kitől is kellene tartania. Tőlem aztán biztosan, hogy nem, de azt, hogy kitől kellene azt én is szeretném tudni. Jól jönne, hogy ki előtt tartsam a számat. Talán előtte is kellene? Ezért lenne ennyire nyílt, mert azt szeretné, hogy én is így reagáljak, és elszóljam magamat? A következő pillanatban pedig már kattan a bilincs a kezem és visznek jobb esetben vissza a fagyasztóba?
Mert az már biztos, hogy amilyen nehezen kezdtünk bele a beszélgetésbe, most annyira nyílt, hogy hát valahogy hihetetlen ,vagy nem hihető, vagy tudom is én mi. De most , hogy reagáljak erre? Mit mondjak?
- Nem tudom. Tőled? – kérdezek vissza, és elnevetem magamat, hogy oldjam a feszültséget. ÉS mindig azt mondják, hogy legjobb védekezés a támadás, de hát majd úgy is kiderül.
- Igen, mert valahogy nekem fontosnak tűnsz, ha már ennyire titokzatos vagy, és az aktádat sem lehet, csak úgy olvasgatni – azokról a dolgokról meg ne is beszéljünk, amiket is elejteget, mintha csak kenyérmorzsákat szórogatna, én meg szedem összeutána.
- De nem eleget -vigyorodom el, és közben befejezem az értékes nedűnek mondható vérvétel, és a mintákat gyorsan biztonságba is helyezem, hiszen még nem végeztünk. Pedig most azok a kis fiolák jobban érdekelnek, mint egy félmeztelen izomkolosszus, akitől beindultak a jelzőkészülékeim, hogy valami hiányzik az élet vele járó dolgaiból nálam.
- Annyira nem, hidd el, tényleg nem. Van olyan , aki bejön az ajtón és onnantól kezdve szóhoz sem jutok. Komolyan megérteném, ha az lenne az ajtómon, hogy pszichológus, de nem az van- vonom meg a vállamat.
- Információt?- nézek rá döbbenten, még a kezem is megállt a mozdulat közben, és nyeltem egy nagyot is, de hogy félre nézzek? Na az nem ment, miután egy totális szemkontaktust felvételt hajtottak rajtam végre. Az agyam egyik zugába csak hajtogattam, hogy néz férle, mozdulj meg. A másikban, meg hogy ez most mi a fenét akar tőlem?
- Veled? – megint csak kérdőn nézek rá, és most már sikerül elszakadni a tekintetétől, de helyette csak végig nézek rajta.
- Na várj egy kicsit. Ezzel most azt akarod mondani nekem, hogy csináltak veled valamit, ami benne van a aktádban ,de még te sem láthatod? Nem tudod mi áll benne, vagy mit csináltak veled? – eléggé döbbenten teszem fel a kérdésemet, mert valahogy erre a következtetésre kellett jutnom. De ,ha ez tényleg így van, akkor nem igen fogok én semmi lényegre törőt találni. Hol ránéztem, hol a fiolákra, mert most már nagyon is érdekel, hogy mi a fene van a vérébben.
- Mi az amit tudsz egyáltalán? – böktem ki a következő kérdésemet, hátha jutunk egyről a kettőre vagy legalább is kapok kiinduló pontot ahhoz, hogy merre felé keresgéljek majd.

Az Alhadnagy döbbent pillantása és jobb híján egy esetlen visszakérdezése után arra megállapításra jutok, hogy nyugodtan túllendülhetek azon a gyanakváson, hogy ő bizony egy besúgó. Persze nem zárhatom ki, viszont akkor nagyon jó színészi vénával van megáldva, mert ilyen rácsodálkozást nem igazán lehet tanítani.
- Pedig elhiheted, magamhoz képest rengeteget beszéltem és olyan témákat is érintettem, melyekről még csak beszélgetni sem lenne szabad. – mosolyodok el újfent, majd egy kérdést is megengedek magamnak.
- Biztos, hogy nem adtál be nekem valamit, amitől így beindult a beszélőkém? – az arcomon látott mosoly egyre csak szélesedik, kérdésemet persze nem gondolom komolyan, de aztán ki tudja, lehet fején találtam a szöget és a következő másodpercekben én fogok hüledezni.
A Doktornővel felvett szemkontaktussal egy időben veszem száz százalék biztosra, hogy a lány nem dolgozik fő, de még mellékállásban sem a Consilium hírszerző részlegének.
- A Földön kísérleteket végeztek rajtam és rengeteg bajtársamon, viszont úgy tudom, hogy csak én voltam az, akinél ezek a szerek hatottak és túl is éltem a tortúrát. Minden egyes napnak örülnöm kell, amit itt tölthetek, mert a szervezetemben végbement változások egyszerűen túlpörgetik a testemet. – mondom félrepillantva, ami eszembe jut, mert a naplóm, melyben leírtam meglátásaimat, tapasztalataimat, sajnos az Arkanon maradt
- Keress génállomány vagy DNS roncsolódás kulcsszavakkal, talán komolyabb titkosítás nélkül is találsz valamit az adatbázisban az utolsó Földi napokra szűrve a mentett jegyzőkönyvek között. Ki akarom deríteni, hogy mégis mi történt és legfőképp mi történhet velem a közeljövőben, milyen képességeim alakulhatnak még ki, melyekről nem tudok. – és igen, elérkeztünk a képességek kérdésköréhez, melyet legszemléletesebben a most soron következő tesztek és a véreredményből fog majd látni felettesem.

Egyik döbbenetből esem a másikba. Amikor belépett az ajtón , akkor azt hittem, hogy egy visszafogott katonával lesz dolgom, akivel megszorítkozva a vizsgálatokra, az esetleges kezelésekre, egyéb időpontokra fogunk szorítkozni, mint beszélgetés. Aztán egyszer csak , mintha megoldotta volna valami a nyelvét. Most valamit vagy nagyon jól csinálok, vagy tényleg ideszavazott nekem egy bizalmi lapot, vagy épp ő akar engem kelepcébe csalni. A gyanú meg lehet, hiszen az aktája zárolva van, nem sok mindent lehet benne elolvasni.
Valami azt súgja, hogy igazat beszél. Nem tudom megmondani, hogy miért. Aztán lehet a későbbiek folyamán a másik gyanúm fog beigazolódni, és gyorsan véget ér az új élet és bekerülök egy tepsibe valamilyen módon.
- Ezt el is hiszem – jegyzem meg egy apró mosoly kíséretében. Viszont annak örülök, hogy ilyen közvetlen lett, de leginkább bizalmas a beszélgetés. Abban biztos lehet, hogy nem szólom el magamat, hiszen amúgy is köt a titoktartás, de eszem ágában sem lenne bárkit is beárulni, hiszen magam is menekülök , ha úgy nézzük a rendszer elől, még ha nem is szó szerint. Leginkább a kiskapukat igyekszem megtalálni, és eddig sikeresnek mondható ez a dolog.
- Hogy mi? – nézek rá megint csak döbbenten. Ezt most komolyan megkérdezte? Aztán csak elmosolyodom.
- Tudja Közlegény, sokkal könnyebb úgy beszélgetni a betegekkel, ha vérvétel közben egy kisebb bevonat van a tűn, ami , ha a szervezetébe jut, akkor mindenkinek minden félét mesél , olyan igazságszérum szerű – mosolyom kiszélesedik, és elnevetem magamat.
- Örülök, hogy így megnyíltál nekem, és biztosíthatlak arról, hogy a titkaid jó helyen vannak, és dupla biztosítást is kötöttél az orvosi titoktartással – azt hiszem ezt jobb ,ha tisztázom vele, hogy tényleg megbízhat bennem, már csak azért is, mert hátha fényderül arra, hogy nekem se kell egy tepsitől tartanom. De aztán ismét döbbenten figyelem azt, amit mesél. Kezdem kapizsgálni, hogy miért is titkosított az aktája.
- Hogy érted azt, hogy túl pörgetik? – közben újra a rektoszkópomért nyúlok, hiszen legutóbb mikor hallgatóztam, akkor semmi különöset nem hallottam, meg hát addig is van valami a kezembe, amivel szórakozhatok, mert valahogy úgy érzem, hogy a vérnyomásom kezd emelkedni.
- Várj…, hogy érted azt, hogy milyen képességeid alakulhatnak ki még? – kérdezem nem kicsit döbbenten tőle. Azzal tisztában voltam már a Földi életben is, hogy a kutató orvosok nem csak engedélyezett kutatásokat végeznek, hanem másokat is. Igazából sosem volt titok az sem, hogy a katonaság fű alatt valamit alkot, hiszen számtalan hír reppent fel annó, ahogy olykor előkerült egy sikertelen gyógyszer kísérlet is. De valahogy még is meglepődőm azon, hogy ilyen messzire elmerészkedtek.
- Várj egy picit…Tehát valami kísérletben vettél részt nem önszántadból, ahol állításod szerint az emberek génállományával játszottak? – kérdezek vissza, mert még nemfogtam fel, vagy inkább nem akartam felfogni, hogy miről is beszél. Az előbbi pedig, hogy képességek? Remélem csak viccelt.
- Szeretnék segíteni, de remélem, hogy ez az egész csak egy vicc, és most a bolondjárt járatod velem, viszont ha nem, akkor az jó fenébe is ...-káramkodtam el magamat, mert nem tudom elhinni, hogy képes volt erre is az emberiség egy része, de nem is tudom, hogy mit lepődök meg ezen igazából, hiszen elég csak megnézni a jelenünket.

Legyen mindegyikből egy kevés, azaz egy csipetnyi a jó időben feltett kérdésekből, egy gondolatnyi a megszavazott bizalmi alapból és egy lehetnyi abból, hogy potenciális információforrást látok az Alhadnagyban és akkor máris teljesebb is a kép arról, miért is eredt meg jobban a nyelvem és tettük első találkozásunkat emlékezetesebbé holmi általános diagnózis felállítástól.
- Jól sejtettem akkor Doktornő. – elmosolyodom a választ hallva, őszintén szólva valami ilyen választ reméltem, hiszen kérdésem sem volt tejességgel komoly.
- Úgy vélem ettől nagyobb biztonságban sehol sem lehetnek a titkaim. – remélem, megtalálom a nem régiben elveszített szemkontaktust, ugyanis azt még nem mondtam Elli-nek, hogy a szemein keresztül a gondolatait is látom. Persze ez nem igaz, de ha már ilyen mélyen belementünk ebbe, akkor az a legjobb, ha teljesen nyílt lapokkal játszok
- Nem tudom pontosan hogyan kell ezt érteni, de attól tartok, hogy minden egyes megélt napom alatt a szervezetem több hetet "használ" el ebben a formájában, mint tenné normál, nyugodt körülmények között. – magam sem igazán értem, mert amilyen információkhoz jutottam az aktámból az több volt, mint zavaros, telis-tele számomra érthetetlen orvosi maszlaggal, ráadásként még sietnem is kellett.
- Azt hiszem úgy kódoltak, hogy hamarabb haljak, mint kellene, de ez alatt az idő alatt hozzam ki magamból mindazt, amit csak ki lehet facsarni egy emberből. – ez már csak az én teóriám az ébren létem óta eltelt időből és tapasztalatból
- Ahogy mondod, hadifogságba kerültem, de csak én maradtam életben a kísérletek után. Legalábbis ezt hallottam, viszont lassan már tényleg nem tudom, hogy mit higgyek erről az egészről. Az biztos, hogy a csapatom összes tagja így vagy úgy, de odaveszett, engem pedig ide ráncigáltak, hogy tovább mossák az agyamat és előhívják az összes képességemet. – kezdek összezavarodni, mert Földi elmémmel nehezen tudom fölfogni a történteket és a lezajlott változásokról is csak keveset tudok. Lényegében annyit, amennyit tapasztaltam.
- Gyorsabb és erősebb vagyok, mint egy átlagos ember, egyáltalán nem érzek fájdalmat és hihetetlen ugyan, de a sérüléseim is sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint másoknak. – hitetlenkedve rázom meg a fejemet, de ez a valóság és ezek a tények
- Segíts Elli! – kapom el a lány kezeit, hogy ha eddig azt gondolta csak bolondozok, egy segítségkéréssel nem szoktam viccelni és ezt az arcomról is leolvashatja.

Nem szokásom a zsákbamacska árulása, és tudom, hogy nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy megnyitottam egy kis kaput, amire ha nem figyelek oda… Igen, megégethet, talán pont annyira, hogy visszategyenek egy tepsibe, csak nem abba, amibe ez előtt feküdtem, hanem valami hidegebbe.
De az ösztöneim azt súgták, hogy megbízhatok a másik félben, és nem fog becsapni, vagy átverni, és remélem, hogy ez így is marad. Mert nyíltságra, nyíltságot kaptam, és talán egy kis magyarázatot arra is, hogy miért titkosított az aktája.
- Az orvosi titoktartásnál tényleg nagyobban nem lehetnének – mondtam egy mosoly kíséretében, bár nem tudom miért mosolygok, hiszen tényleg a tűzzel játszom. Úgy,hogy inkább megint a műszerekre figyelek, az adatokra, és arra, hogyan oldjam meg ezt a rejtélyt anélkül, hogy megégetném magamat, vagy őt, mert még is csak a betegem, akin kötelességem segíteni. Azt viszont nem értem, ha most nálunk van, a hajón van, arról tudnak, hogy hogy nem csaptak még le rá? Hiszen, ha úgy nézzük ki tudja, hogy mi kering az ereibe. Lehet ő lesz a válasz mindenre, vagy épp a semmire.
- Furcsa – gondolkodom el, miközben újra felnézek, de újra le is nézek, mintha próbálnám megfejteni a kifeketített részeket az aktában. A gépen nem akarok kutakodni, megtehetném, de azzal nyomot hagynék az pedig kitudja, hogy mivel lenne egyelő. Biztos vagyok abban, hogy ennek az aktának van egy eredetije, amit ő maga is látott, de azt hét lakat alatt őrizheti az, aki belekezdett ebbe az egész kutatásba.
- Egyszóval katonai kísérlet alá vetették. Ez is valami szuper katonai bigyó lehetett – morogtam az orrom alatt. Azt hinné az ember, hogy ez csak régen filmekben létezett, pedig nem, és itt az élő bizonyíték rá. Akkor talán megrengett volna a világ egy ilyen felfedésétől ,de most? Most nem hiszem.
Igyekszem felfogni, megjegyezni, amiket mond, mert feljegyzést nem akarnék készíteni erről. Megy oda, ahol a többi hasonló érdekességet tartom. a fejembe.
Nem kicsit ijedek meg, amikor elkapja a kezemet, és a segítségemet kéri.
- segítek – hebegek ,és kihúzom a kezemet a kezéből, ha hagyja, ha nem akkor szépen megkérem, hogy tegye meg.
- Ha tippelnem kellene, akkor a génjeidbe nyúltak bele valamilyen módon, és ez akkoriban nem sokat tehették meg. Csak is olyan, aki folyamatosan kutatott, és azon volt, hogy több lehessen ő maga is… Hogy készült talán erre a jövőre …. – ezek csak tippek, de valahogy ez a kép állt össze bennem. Miért akarna bárki is egy ilyen fejlesztésbe belekezdeni a világ vége közeledtével?
- Ki kell derítenünk mi van ebben az aktában valamilyen módon. Addig megvizsgálom a véredet, és meglátjuk mit találok. Viszont akkor vennék még nyál mintát is, meg haj, bőr -sóhajtok fel.
- Nem akarok belőled újabb kísérletinyulat csinálni, de csak így tudunk rájönni mi lehet a gond, mert ahogy mondod, és ahogy gondolom, ha így reagál a szervezeted az vezethet oda is, hogy gyorsan kiég, elhasználódik és …meghalsz- mondom ki talán most a legrosszabb végkifejletet, de számtalan más is lehet, de ez a legrosszabb, ami csak bekövetkezhet.
- Túl sok a ha, és a következtetések száma is. EGyelőre vizsgálódnom kell, és meglátjuk mit találok, de ha közben rájössz valamire, akkor szólj. Az ajtóm mindig nyitva van, bárki bármikor jöhet, maximum azt hiszik megfáztál vagy valami egyéb gond adódott,de ez még mindig jobb, minthogy mindenki tudja az igazságot - idegességembe kicsit oda vissza forgolódtam, mintha csak odavissza jönnék mennék. Egyszer sem néztem rá, amióta visszaszereztem a kezemet, majd megálltam.
- Viszont a többi vizsgálatot is le kell futtatnunk, hogy ne keltsünk gyanút, ahogy az se legyen feltűnő, hogy esetleg sűrűbben jársz, mint más. LEhet valamit be kell írnom, hogy ne legyen túl feltűnő - oda néztem rá, hogy ez így rendben van e neki.