Még a Földön születtem és nevelkedtem. Gyermekkoromról épp elég, ha annyit tudsz, hogy tökéletes volt, majd ez a tökéletesség összeomlott, amikor a tovább tanulás került szóba. Én nem szerettem volna a hagyományokkal éli, és követni az orvosi tradíciót, megtette már a bátyám, de végül édesapám belekényszerített.
Nagyon sokáig nem értettem, hogy miért. Végül azon a napon derült fény ennek az egész terheljük túl engem dolognak, amikor eljöttek értem, hogy én már pedig egy különleges dologban vehetek részt.
Mielőtt elvittek volna, hogy Csipkerózsika édes álmait aludjam megengedték, hogy apám felvilágosítson. Szinte lesújtó volt számomra az a hír, hogy a Föld elpusztul, hogy ők nem jöhetnek velem, mert már eléggé benne vannak a korban, így minden erejét, pénzét arra tette fel apám , hogy én mindenféle képpen felkerüljek, hogy fenn maradjon a családunk. Nem értettem miért mondja ezt, hiszen itt volt a bátyám is. Fel is tettem a kérdést, hogy ő miért nem jöhet. A válasz egyszerű volt: nemzőképtelen. Én viszont egészséges voltam, jól képzett, és fiatal akkor még. Nehézen indultam el, a sokktól nem is igazán érzékeltem azt, amikor már betuszkoltak a repülőre, utána pedig szerintem a nyugtató tett róla, hogy nyugton maradjak, pedig ordítottam volna szívesen szerte szét a világba, hogy mi vár rájuk. Igazságtalannak tartottam ezt az egészet.

Csipkerózsika álmából nem a herceg ébresztett, hanem a valóság. Távol vagyok, a Föld elpusztult, a családom halott, egyedül vagyok szabályok, és elvárások között, amik elől nem tudok menekülni. Legalább is akkor így éreztem, azóta egyetlen egy dolgot sikerült csak megúsznom, a házasságot. Ébredés után fel kell zárkóznom tudásilag, tanulnom, és képeznem kellett magam, amit élveztem is, mert rengeteg újdonsággal szembesültem. Aztán gyorsan besoroztattam magamat a flottához, ahol újabb kiképzések vártak rám, és amikor ott végeztem már ültem is fel az első hajóra, ahová kellettem, így kerültem a Jolára.

Jolán való élet eleinte furcsa volt, de gyorsan hozzá szoktam, ahogy ébredés után is felvettem a ritmust. Igyekszem helyt állni, és továbbra is képezni magamat, mert mint hajóorvos nagyon sok mindennel kerülök szembe,és technikai csodák ide vagy oda, azért olykor feladja egy- egy eset a leckét, de még boldogulok , és minden rendben.
Hogy mi a helyzet a házassággal? Tartok tőle, hogy hamarosan utolér a végzet, hiszen egészséges, termékeny nő vagyok. Hogy meddig tudom még elodázni a dolgokat fogalmam sincs.