Akár gyerek, akár nem, ki kell jönnie onnan. A kérdés csak az, hogy megteszi magától, vagy nekünk kell kiszedni. semmiképp nem hagyhatjuk, hogy tovább bóklásszon a hajón.
A fegyvert leeresztem, aztán leokézom a Kapitány parancsát. - Nem kellene elijeszteni szerintem... - pillantok Jackre, majd Ethanre. - Nem lehet kikapcsolni a szellőztetést? talán akkor meghallana minket.-

Csúnyán nézek Jackre, amiért nem hajlandó legalább eltenni a fegyverét. Még a könnygáz ötlete sem tetszik nekem, de legyen... Tartsa magánál, bár szerintem teljesen felesleges.
-Ha igaza van akkor ez csak egy gyerek. Nem fog minket bántani. Biztosan meg van rémülve és a jelek szerint iszonyatosan éhes. Ne bántsa Jack!-Mondom határozottan, majd bólintok egyet Pressi szavaira.
-Ez egy okos ötlet. Figyeljétek, addig én kikapcsolom.-Oda is sieteke a vezérlő panelhez és pár másodpercen belül már ki is kapcsol. A zúgás alábbhagy, majd végül teljesen leáll.
-Próbáljuk meg most.-Ismét oda sétálok a réshez és újra próbálkozom.
-Hahó! Hallasz engem? Segítünk kijutni onnan, csak maradj ott! Nem fogunk bántani rendben!? Ne ijedj meg tőlünk. Kapsz még enni, ha kijutsz onnan!-Kicsit hangosabban beszélek most hozzá. Vagy kapunk választ vagy nem, de a Kapitány felé pillantok.
-Hogy vegyük ki? Valaki felmászik? TŐlem akár én is lehetek.-

Egy pillanatra megvetően nézek a parancsnokra. Miközben az afrikai hadszíntér gyerek katonái jutnak az eszembe. A kornak semmi köze ahhoz, hogy ki tud ölni. Bár nem vagyok igazságos. Ők nem látták mire képes ötven megvadult be drogozott gyerek. A türelmem viszont kezd a végére érni.
Leteszem a fegyvert. Majd hirtelen mozdulattal a szellőzőhöz suhanok, felugrok, és miközben az egyik kezemmel megtartom a saját súlyom, a másikkal benyúlok a szellőzőbe és rá markolok a szerencsétlenre, majd ki rántom a padlóra. A következő pillanatban már a űrbakancsom talpa a szerencsétlen hátán.

A gyerek válaszol a parancsnoknak.
-Csak, ha megígéri, hogy nem küld haza. Nem akarok visszamenni, itt akarok maradni a sz...vááááá!
A kis srác nagyon nyekken, ahogy elkapják, és a földre kerül. Ruhái kicsit szakadtak, teste tiszta olaj, haja minden szála mocskos, és égnek áll, de még így is, ennyi maszat alatt láthat benne valami ismerőset.
-Azonnal eressze el! - Parancsolja Ethan, mikor magához tért a sokból, a rémült kisfiú pedig ahogy tud felpattan, és mint egy óriási kolala maci vati rá magát Pressia-ra, és csimpaszkodik rá ahol csak tud, az sem érdekli, ha a fejébe kell kapaszkodnia.
-Anyuuuuu.....

Biccentek Freyának, és várom, vajon hatásos lesz-e a szövege. Már a kölyök hangja is kísértetiesen ismerősnek tűnik, de annyira lehetetlennek tetszik a dolog, hogy az agyam össze sem kapcsolja a megfelelő információkat. Amikor viszont Silver kirántja a szellőzőből a kis koszost, egyszerűen ledermedek. Még annyit is képtelen vagyok kinyögni, amennyit Ethannek sikerül, csak állok ott, mint egy kőszobor. Amikor Kicsi E rám veti magát, kicsit gépiesen átölelem, és úgy szorítom magamhoz, hogy valószínűleg fájdalmasan feljajdul majd, de nem érdekel. Muszáj szorongatnom kicsit, hogy ne kapjak pánikrohamot. - Ethan! jól vagy? semmi bajod? - nyögöm ki nagy nehezen, miután sikerült lefejtenem a kezeit a nyakamról

-Öhm ezt nem tudom megígérni, de majd megbeszéljük, ha...-Nem tudom befejezni a mondatom, mert Jack már intézkedik is és nem valami gyengéden. Ledöbbenek a reakciójától. Hogy lehet így bánni egy gyerekkel? Mikor a lábát a hátára helyezi határozott hangnemben szólok rá.
-JACK!-Közben a Kapitány is kiadja a parancsot hála az égnek, de mikor Pressit anyunak szólítja én is ledöbbenek. Tudtam, hogy van gyerekük, de mi a jó büdös francot keres itt?
-Most már elrakhatj a gránátot. Nincs semmi veszély.-Mondom az al parancsnoknak, majd kissé hátrébb lépek húzva őt magammal. Ez családi ügy.

Nem értem miért akad ki mindenki. Minden esetre le veszem a lábam a kölyökről. Majd végig nézem ahogy a közlegényhez szalad és össze ölelkeznek. Egy pillanatig csak figyelem és mikor a parancsnok húzna el le rázom a kezét. Az én helyem itt van. Ellentétben a kölyökkel. Az írányító panelemhez lépek majd az ujjaim zongorázni kezdenek a kapcsolókon.
- Itt Silver alparancsnok! A riadónak vége mindenki térjen vissza a kijelölt szolgálati helyére. - Mondom a belső komm hálózatba. És kikapcsolom a karantént és a riadót. - Egyes karbantartó egység kárelhárítás a raktárban.

A kapitány vesz pár mély levegőt. Aztán Freya vállára teszi a kezét.
-Minden rendben. Mr.Silver a dolgát tette.
Láthatóan ezt eléggé fáj kimondania a kapitánynak, de a tény az tény. Silver csak azt tette amire parancsot kapott, és azt jól hajtotta végre. Honnan kellett volna tudnia, hogy a kapitány fia van ott, és nem egy terrorista?
-Majd én visszaviszem a fegyvereket.
Ezzel int is Pressia-nak, hogy ideje távozni innen.
-A híd a magáé, Peterson parancsnok!



//Köszönöm mindenkinek! szuperek vagytok! *-*