- Kiolvasgattad magad? Remek! Akkor visszaadhatod. És most akkor szépen beszélgessünk el arról, hogy kik azok az Ötök?
Egy férfi ült mellettem. Lazaságát reprezentálandó előrehajolva, alkarját a térdein támasztva meg és kissé srégan visszafordulva figyelt engem. Elnevette magát és megrázva a fejét hitetlenkedő hangsúllyal dőlt végre hátra, visszaszolgáltatva a személyi aktámat.
- Az Ötök mi ketten vagyunk, meg ők ott hárman.- mutatott kissé távolabb a helyiségben. Rajtam kívül mindenki férfi volt.Látta rajtam, hogy maga a tény igencsak meglepett, éppen ezért egy ismételt, bár kevésbé harsány nevetéssel adott ennek hangot.
- Na jól van! Figyelj Jégcica….
-Ava. Nem jégcica, nem hókislány és egyéb idétlen jelzők. Nem vagyok hülyegyerek, sem gyenge elméjű. Még ha nem is tudom pontosan ebben a pillanatban, hogy milyen világba érkeztem. Még ha nem is tudom jelenleg pontosan mi célból kerültem ki az Alvó programból. Még ha nem is vagyok azzal tisztában, hogy ti itt kik vagytok...akkor sem- a nyomaték kedvéért közelebb hajoltam hozzá, és mutatóujjam az ég felé lendítettem. Ajkaim egészen vékonnyá préselődtek, majd egy hangos szusszanás kíséretében kifújva folytattam
-....szóval akkor se becézgess! Orvos vagyok. Nem holmi szórakozó helyen felszedhető tudatlan maca.
- Oké!Oké!Oké!- emelte maga elé teátrálisan nyitott tenyerét, mintha védekezni akarna, de kaján vigyora elárulta, hogy remekül szórakozik.
- Tehát Ava. Tegezhetlek azért még ugye? Mármint az előző monológod után…-látva, hogy nem arat a humora túl nagy sikert nálam, folytatta.
- Öten vagyunk akiket kijelöltek a mai nappal olvasztásra. Mind az öten ugyanabban az évben kerültünk a hűtőbe. Ő ott...a falnál, abban az igazán ízléstelen farmerben Clark.Építész. De nem akármilyen építész.Kizárólag olyan talajokra tervez épületeket, amelyeknek szerkezetét vagy nem, vagy részben ismerjük. Mellette a padon Jackson ül kissé mélán. Mondjuk amennyi agypörgetőt szedhetett még annak idején a Földön, csoda, hogy egyben van. Jackson technikai zseni, és elsősorban zárakkal és különféle zsilipelő megoldásokkal foglalkozik. Állítólag azt is meg tudja oldani, hogy odakint a nyílt égen három nagy teherhordó összekapcsolódjon, és simán lehessen benne kórincálni. Távolabb a szekrényeknél van Philip. Nőgyógyász és szülészorvos. Doki mint te. Gondolom nem kell magyarázni, hogy miért van kint. Ahogyan téged sem. Én még egyelőre kakukktojás vagyok.- vállat vont, miközben belebújt a hófehér cipőjébe, és eligazgatta magán a szintén fehér nadrágot, és az ugyanolyan színű trikót. A haja az egészet megkoronázandó obszidián feketén meredezett kócosan az ég felé.
- Miért, te mivel foglalkozol?- valóban érdekelt, és nem csupán az udvariasság mondatta velem. Amilyen szövege volt, nem sűrűn gondoltam volna róla, hogy egy tudományos társaságba beillene, valahogyan kilógott az egész ember közülünk, és nem is jártam nagyon messze az igazságtól. Újra felnevetett, ujjai türelmetlen vidámsággal túrtak bele, és ezzel végérvényesen kezelhetetlenné tették fekete fürtjeit.
- Ha magadtól eddig nem jöttél rá,amiért nem neheztelek rád, színész vagyok, illetve voltam. Pontosan addig, ameddig már nem volt többé szükség a kultúrára a hagyományos formában. A régi, valami ősidőből itt maradt film, meg celluloid szalagok, amikről sokan azt sem tudják eszik vagy isszák...mióta megjelent a digitális gyártás olyanok lettünk mint a némafilm.
-Némafilm? Az meg mi?
-Hagyjuk, ahhoz vissza kéne mennünk a tökéletes őskorba. Amúgy Rick Woodraw vagyok. Vagyis a 852-es hibernált egyed. Vicces nem? Szóval mi vagyunk az Ötök. És azért akartam látni az aktádat, mert hátha valami magyarázatot találok arra, hogy én mi a csudát keresek közöttetek? Elvileg engem is leküldenek veletek. Még kérdéses mit fogok csinálni, mert túl sok dologhoz nem értek. Igaz könnyen tanulok, nagyjából bármit.
Megnevettetett és azt hiszem ez jó jel volt. Mióta felébredtem semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy mennyi időt tölthettem alvó állapotban és vajon mi történt a szeretteimmel. Valahogyan volt egy olyan érzésem, hogy túl sok idő telt el, hogy bármelyikük életben legyen. Agyam azonban nem akarta még tudomásul venni a tényt.Az az idő ellen dolgozott.

Beszélgetés töredék a 4. Kamrában

-Mindegyik felébredt? Rendben halad a szocializáció?
-Igen, Uram!
-Dr Cole és Mr Woodraw megismerkedtek egymással?
-Igen, Uram! Ahogyan kérte.
- Pompás. Kettejük genetikai térképe tökéletes utódokat sejtet. A kijelölés hamarosan megtörténik a telepre költözés után.
-Mennyi idővel uram?
-Irányozzák elő 2026. nyarára. Addigra már jó lesz.
-Igenis, Uram!