- Megmondom a tutit: ez az egész rendszer egy nagy hülyeség! De most komolyan, olyan hiper-szuperszónikusan fontos az emberiségnek, hogy gyerekeket nemzünk és erre a nők vannak alávetett helyzetben, adják őket meg a méhüket ide-oda, mint annak idején a tevéket a Földön. Már bocsánat, de akkor a nőknek kellene az istennőknek lenniük, a férfiaknak meg a szolgáiknak, és akkor az egész Consilium-ot úgy kirúgnám, ahogy csak van! Leginkább egy légzsilipen keresztül. A Papa mindig azt mondta, hogy bennem egy szüfrazsett, egy feminista veszett el. Utánanéztem a Digitális Archívumban és a Papa tévedett. Ők egyenjogúságot akartak, én viszont: hatalmat. - Nagy, hosszú sóhajtás követi az egy szuszra elhadart mondandóját a dacos szempárnak, aki őt nézi. Majd némileg nyugodtabban, ugyanakkor csüggedtebben folytatja.
- Milyen hülyeség már, hogy nőként akkor vagyok megbecsült tag, ha szülök gyereket és boldogan mosolygó, üresfejű anyukaként élem életem, akinek más vágya sincs, minthogy pelenkázzon és a lecsöppenő nyálat törölgesse! A Papa elintézte, hogy felkerüljek ilyen fiatalon az Arkan-ra hamarabb befejezve a kiképzést. Gondolom, abban reménykedik, hogy találok valami helyes tisztet, aztán majd megjön a kedvem a gyerekszüléshez is később. De csak egy kicsit később. Ami azt illeti, látom a Kapitány szemében, hogy ilyen fiatalon fel se vett volna, de felsőbb utasításra nem tehetett mást. Mondjuk, valószínűleg ha elég idős vagyok, akkor se vett volna fel. A parancsnok meg... Érzem, hogy annak szurkol, hogy hamar felcsináltassam magam és akkor egy életre megszabadul tőlem. Mikor kiderült, hogy a Kapitány visszatértével én mégsem tűnök el az Arkanról, mert még mindig emberhiány van, a parancsnok nem is próbálta takargatni, hogy egyetlen reménye a gyors kiházasításom maradt. Le merem fogadni, hogy már több kérvényt is benyújtott ez ügyben. Gondolatban biztosan. Kész szerencse, hogy ha már a technológiánk nem olyan fejlett, hogy a "gyerekgyártást" automatizáljuk, legalább az élelem dolga megoldódott, különben mostanra biztos krumplit pucoltatnának velem. - Az Arkan gépi hangja tölti be a teret mindenhol a hajón: "Josephine Allard jelentkezzen a hídon." Meg sem próbál elfojtani még egy sóhajt a mosdókagylóra támaszkodva. Legalább a fejében a gőz nagy része is kijött, így nyugodtabban tud felpillantani saját tükörképére. A vonások most nyugodtak, tovatűnt a dacos szempár is, nem mint az előbb, mikor kis fúriaként csak mondta és mondta a magáét.
- Nah, megyek, hátha ma találnak nekem olyan beosztást, aminél hasznos lehetek. A kiképzésen a vezetés ment a legjobban. Persze csak a szimuláción. A kiképzőm szerint azon sem. Szerintem, sosem engednének a kormány közelébe... - Nem mondja ki, hogy lehet jobb is van ez így, inkább vet egy gyors pillantást a tükör köré biggyesztett közel egy tucatnyi vidám motivációs kis üzeneteire, idézeteire, hogy optimistábban álljon neki ennek a napnak is. És mivel nem késhet, már húzza is fel egyenruhája cipzárját és veszi fel a cipőjét, de azért odasandít még a folyton nyitva levő kommunikációs tankönyvre, hogy melyik gomb-kombinációval is kell az adatokat titkosítottan és melyikkel nyíltan küldeni? Miért hasonlít ez a kettő ennyire egymásra?!