Víz:
A tenger vadul hullámzik, vergődik, habzik, mint egy megveszett állat. Pezseg. Új dolgokról mesél. Veszélyes dolgokról. Titkokról, és félelemről. Nefretite a parton térdel. A halakat figyeli, akik csak vergődnek a halálos hullámok között. Nem haladnak előre, nem haladnak hátra, és ő a saját népét látja ezekben a szánni való állatokban. Mióta az ember nevezetű teremtmény, ki hozzájuk oly’ hasonlatos földet ért az Ocanon a világ pusztulni kezdett. A vizek félnek, haragosak. Lépések süppednek mögötte a homokban, s mellé térdel egy fiú. Egy férfi. Egy magas, szikár alak, tejszőke hajú, jeges szemű.
- Mit bámulsz annyira? - teszi fel a kérdést szenvtelenül, mire az anyja vállon üti. Nem nevet, még csak egy aprócska mosoly sem fut át az arcán, hogy aztán eltűnjön nyomtalanul. Mintha nem is lett volna ott soha.
- Aggódom, Zoron - mondja sötéten, s tekintete a távoli, fekete vízre vándorol. Képzelődik, vagy tényleg vér festi vörösre a habot? A fia az arcát nézi, tekintete aggodalmat tükröz. - Az emberek veszélyt jelentenek ránk, és az Ocanra. A bolygó haldoklik - mondja, s hangja olyan természetes, mintha csak esti mesét regélne.
- Hogy érted ezt, anya?
- Nézz a vízre. Nézd a halakat. Partra sodródnak és nem akarnak visszajutni - Tekintete követi az azúrkék halat ami úgy fekszik a lába előtt, mintha semmi nem történt volna. Nem vergődik, nem kapkod az életéért. Meg sem próbál ismét “levegőhöz” jutni. Csak fekszik a homokban a halálra várva.

Levegő:
A szél sír. Nefretite pontosan kihallja a segély kiáltást a zúgásból. Egy nő sikolya tör fel a csendben, és a világ hirtelen megáll. Nem mozdulnak a fák, nem mozdul a tenger, csak Ő. Gondolkodás nélkül kapja fel a tőrt az asztalról és indul futásnak kifelé. A ház előtt áll csak meg, csupán egy pillanatra, hogy ki logikázhassa honnan jön  hang. Rögtön felismeri benne a testvérét. Szíve vadul kalapál a mellkasában de egyenletesen veszi a levegőt. A pajta irányába tájolja be a sikolyt, és mikor odaér berúgja az ajtót. A szeme villámokat szór, s amikor feldolgozza az elébe táruló jelentet egy pillanatra megszédül. Húga zokogva hajol az egyik gerendára, rugdosódik, és harapni próbál. Egy ember férfi erősen szorítja hátra a két karját, arcán kéjes vigyor ül. Nadrágja a térdére csúsztatva, férfiassága keményen mered felfelé.
Nefretite és Kirra tekintete találkozik. A kék szempárból gyémántkönnycsepp préselődik, és az idősebb nővér lényét hirtelen elborítja a vörös tűz.

Tűz:
Éles ordítás tör elő a torkából, és nekiugrik a férfinak. Az hátratántorodik a hirtelen súlytól, és elereszti Kirra karját. A lány kétségbesetten rángatja le magán a szoknyát, és hátrálni kezd, egészen addig, míg a gerince össze nem koppan a pajta falával. Nefretite a földre löki a férfit, aki még mindig nem szedte össze a gondolatait. A tőrt az arcának nyomja, s egy mély vágást ejt a pattanásos, zsíros bőrön. Vér buggyan a vékony sebből, és lefolyik a barázdákban.
- Segítség! Valaki segítsen, kérem! - Kirra sikolyai áttörik magukat a falon, és felhívják magukra a kint járók figyelmét. Egy férfi rohan be, és meg is dermed, amikor meglátja a történéseket.
- Szállj le rólam, te eszelős nőszemély! - mondja a férfi pedig tisztában van vele, hogy az ocantis nő nem érti amit mond. A férfi Nefretite karjai alá nyúl, és egy gyors mozdulattal rántja le őt áldozatáról.
- Le fogom vágni azt a pici farkadat, te undorító emberféreg! - Nefretite vergődik a szorításban, a véres tőr még mindig ott csillog apró ujjai között, és a béke megtöréséről árulkodik.

Föld:
Haja szoros fonatban igazodik a koponyájához. Szemét vastagon festette feketére. Egy szikla tetején ücsörög, felhúzott lábakkal, és egykori otthonát nézi, ahonnan száműzte a Sceptri. Pedig milyen odaadó harcosa volt. Nem ezt érdemelte. És még csak igazságot sem szolgáltathatott a húgáért. Elküldték. Elszakították a családjától, hetek óta nem látta az egyetlen fiát. Elvesztett mindent, az emberek hibájából. Gyűlöli őket. Az összeset. De hálás is nekik. Legalább is egynek. Jacobnak, aki megszervezte az ellenállást, és befogadta őt.
Ujjai tetején apró lángocskák gyúlnak, s körbe-körbe szállnak a körmei körül. Ennyi maradt neki. A bosszú meg a tűz, és ez a két dolog fel fog égetni mindent, ami rossz.