Ugyan a tisztnek, aki az elemeiben heverő pod egységet hozta nekem a Consilium nevében, azt mondtam, hogy gond nélkül összeszerelem a kommunikációs navigátoromat, nem hazudtam. Képes voltam rá ― a megfelelő szerszámok birtokában. A hatos szektor ugyan a karbantartói részleg volt, de ez nem azt jelentette, hogy csak úgy elvehettem, amire szükségem volt. Ami azt illeti, ha a megfelelő eszközöket a rendelkezésemre bocsátották volna, a Thomas Lynch kém és / vagy dezertőrrel való balszerencsés végkimenetelű ütközet után is gond nélkül összeférceltem volna magam. De a Consiliumnak ez valamiért fontos. Mindennek megvan a helye és a rendje a világuknak, és ez így lesz az Újvilágban is. Lehet, attól tartottak, hogy még egy pod egység alkotóelemeiből is összerakok egy PR-16-ost. Így tehát visszacsomagoltam a védőfelszerelésbe mindent, amit eddig kivettem, és a navigátoromhoz tartozott, felhúztam a kötelező, fekete maszkot, és útra keltem a karbantartói sátrak közt, hogy találjak valakit, akitől szerezhetek szerelésre alkalmas mikroeszközöket.
Olajos kezeim a kantáros farmernadrágomba törlöm. Felnézek a nagy, kétlábú kombájnra. Kicsit gyöngyözik a homlokom az izzadságtól, és hiába van rajtam a baseball sapka, a nap a szemembe vakít, ahogy felfelé bámulok. Van még mit ellenőrizni rajta, de mára úgy érzem, végeztem. - Műszaki napló, következő fejezet. Új bekezdés. Az olajcsövek épek, helyükre rendesen illeszkednek, nincsenek eldugulva pont. - kezdem felmondani a mellkasomon lévő zsebben pihenő podnak a naplót. Még egy-két részletet leíratok, aztán leteszem a lantot, és elindulok, hogy megmosakodjam. A felállított műanyag sátrak, keltetők, és üvegházak között elhaladva meglátok egy idegent. Illetve, nem most látom először, de most már nagyon is érdekel, mit ténfereg erre. Meggyorsítom a lépteim, hogy sietve beérjem. - Helló! Eltévedtél? Segíth...etekk.? - akadok meg a mondandómban egy pillanatra, amikor a felfegyverzett, maszkos idegen mellé toppanok, és rálátok. Kicsit talán el is bizonytalanodok, jobb-e, ha inkább nem zavarom...?
Szokva voltam a jövés-menéshez, elvégre mielőtt elkezdtek aktívan bevetésekre küldeni, volt egy huzamosabb idő, amit a Volentis-en töltöttem. Igaz leginkább a titkos szektorban, de ez nem változtat a tényen, hogy nem kellene kizökkentenie az emberek jelenlétének. Elméletben. Metsző hirtelenséggel végigmértem a mellém libbenő alakot. A magasságából, cipőméretéből és csípőszélességéből következtetve olyan húsz év körüli lehet, az idomait, feminin vonásait, na meg a hajának saccolt hosszát tekintve definitív nő. A ruházatán terpeszkedő, véletlenszerű foltok alapján pedig vagy sertéskondás, vagy tud nekem segíteni. Arra alapozva, hogy némiképp megijeszthettem, úgy döntöttem, nem fogok tisztelegni. Amaz nem tűnik rangos személynek, én pedig nem vagyok szolgálatban. Inkább úgy döntöttem, üdvözlésképp felé fordulva biccentek egyet. ― Üdv. Nem tévedtem el, köszönöm. Egy műszerészt vagy mechanikust keresek. Pontosabban a mikrokészletét. ― emeltem meg jelzésértékkel a kezemben szorongatott csomagot. ― Ezt szeretném összeszerelni. Egy olyan navigációs egység van benne, mint amilyen nálad van. ― gondoltam itt a mellső zsebében pihenő pod-ra. ― Csak nagyobb.