A Jolára civilként kerültél, mivel a Consilium jó két éve, a második gyermeked születése után végleg leszereltetett. Pedig te katona voltál ám a javából! Igazi tehetség, a Hadsereg egyik nagy ígérete. Mégis elfogadtad, hogy a családod mellett a helyed. Imádod a gyermekeidet, akárcsak a férjedet, de lássuk be, nem vagy az az otthonülő típus.  A férjed vérbeli lázadó, te magad viszont mindig tudtad, mikor kell lehajtani a fejed és dolgozni, és mikor van lehetőség a szabályok meghajlítására. A jola lázadásának tervezésekor egy pillanatig sem volt kérdés, a szerelmeddel tartasz-e a szabadságba, vagy maradsz az állomáson és továbbra is pelenkát cserélsz, legót gyűjtögetsz főállásban, egyedül.  Crash kapitány vezetése alatt lehetőséget kaptál, hogy újra magadra öltsd az egyenruhát, amit késlekedés nélkül meg is tettél. Beletelt némi időbe, míg visszanyerted a kondid és visszarázódtál a rendszerbe, de tudtad, hogy szükséged van erre, jobban, mint amennyire a Jolának van szüksége rád.  Úgy dolgozol, és úgy edzel, mint egy megszállott, és bár vannak kétségeid afelől, hogy az általam vezetett és képzett biztonsági egységek megfelelő kezekben vannak-e, egyelőre szótlanul melózol és teszed, amit mondok.  Vajon meddig lesz ez így? Megbékélsz a helyzettel, vagy előbb-utóbb szembe szállsz velem és megkérdőjelezed a módszereimet?

Azt gondolom, hogy a fenti írásból is látszik, hogy a velem alkotott plot csak egy kis része az életednek. A biztonsági egységnek jelenleg rajtam kívül még egy aktív játékos tagja van, és további kettőt keresek, akikkel további kapcsolatokra, játékokra lesz lehetőséged. Emellett természetesen ott a családod, akik mindennél fontosabbak a karakter életében, de ezt majd magadnak alakítod, hirdeted, ha szeretnéd.  Örülnék, ha megtartanád a felajánlott avatart, de ha csak ezen múlik, akkor alkudhatunk egy hasonló kaliberű arcra. Várlak nagyon!