Az űr veszélyes hely. Főleg ha a két füled között van.
Az alapok
Becenév: Lita Faj: ember Születési hely, idő: Volentis, 2605. 06. 09. Kor: 22 Csoport: flotta Foglalkozás: Biztonsági személyzeti tag Család: Apa: Charles A. Harper (orvos), Anya: Lauren C. Harper(ápolónő, később mintaanya) Ők nem a biológiai szülők. Családi állapot: Házas(?) Szexuális beállítottság: Hetero Karakter arca: Ariana Grande
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy megbízható vagyok, olyan aki sosem kérdőjelezi meg feletteseit, legalábbis nem nyíltan. A munkámat komolyan veszem, de a pletykákkal ellentétben igenis kihasználom a pihenőidőt és van hobbim is. Az hogy a hátam mögött munkagüzünek hívnak és azt terjesztik, hogy a mosoly fájdalmat okoz, ezért ritkán teszem -nos már nem zavar annyira - Kezdem megszokni, elvégre mimózákat és hisztis libákat nem vesznek fel a Jolára. Máshova sem. Furamód olyasmiket tartok gyenge pontoknak, amikről nemigen hallottam, hogy beszélnének. Az alacsonyságom és a valódi szüleim. Úgy érzem, az előbbi miatt páran nem vesznek komolyan. Egy alig 160 centis nő, nagy barna szemekkel, mint azokban a régi rajzfilmekben az állatkák és most épp ezüstös-fehér hajjal és egy vén admirális komolyságával. Kész röhej lehet. Az utóbbi meg..Tudom, hogy a valódi szüleim valami nagyon súlyos bűnt követtek el, bár a teljes igazságot ma sem tudom. Képük lassan halványul emlékezetemben és csak néha bújnak elő. Igyekszem tőlük szabadulni, hiszen a Harper házaspárt tekintem valódi szüleimnek, akiket a mai napig szeretek és tisztelek. Mégis néha megpiszkálnak. Arctalan emlékfoszlányok csupán amik ellen keményen küzdök. Nincs helyük az életemben.
A valódi szüleim nagyot hibáztak, és ezért megkapták méltó büntetésüket. Nem tudom tragédiaként megélni az elvesztésüket, hiszen alig voltam öt éves. Már a külsejüket sem tudnám felidézni. Lehet, hogy "rásegítettek" erre, de végül is mindegy. A Harper házaspár sajátjaként nevelt és mindent megadott nekem ahhoz hogy boldog és elégedett legyek. Az iskolában jól tanultam, csak éppen az "előbb üt aztán kérdez" volt rám jellemző. Nem hagytam, hogy szórakozzanak velem, vagy gúnyoljanak. Az mindenesetre hamar eldőlt, hogy nem követem szüleim pályáját. Az idő múlásával a dühkitöréseimet edzéssel kezeltem és azt hiszem ez csak a javamra vált. Szabadidőmben szívesen nézegettem a régi időkről szóló dolgokat. Apám ilyenkor azt mondta, "elmentem időutazni". A kétezres évek eleje elég sok meglepetést tartogatott, de később kiderült, hogy annál régebben még cifrább dolgok estek meg a Földön. Voltak olyan időszakok és helyek ahova a valóságban is visszatértem volna. Mondjuk egy olyan helyre ahol én dönthetem el, hogy mikor és kivel házasodom össze, vagy ha úgy gondolom független maradok. Nem is tudom, mit gondoltam akkor amikor beadtam a kérvényt a Consiliumnak a házasságkötéstől való eltekintéssel kapcsolatban. Persze, nem jött össze és hozzámentem egy olyan férfihoz aki iránt sem szerelmet sem tiszteletet nem éreztem...De még egy kis baráti szeretetet sem. De legalább nem kell gyereket szülnöm a szolgálat miatt. De egyszer úgyis észbe kap a Consilium és ahogy ismerem őket nem fognak beleegyezni, hogy várjunk a dologgal 25 éves koromig. Ráadásul a férjem minden valószínűség szerint éjjel-nappal zaklatja a szüleimet a Volentisen, hogy győzzenek meg róla, hogy nekem jobban állna az anyaság, meg a háziasszonykodás mint a mostani munkám. Szóval szép kilátásaim vannak.
A Consilium észbe kapott. De nem azért mert az orruk elé került az aktám, miszerint még gyermektelen vagyok. Óh nem...A jelenlegi helyzetben úgyis annak örülnének, ha még azelőtt meghalnék, hogy akár egy gyereket is a világra hoztam. A Jolán ugyanis lázadás van én pedig anno ide jelentkeztem és elfogadták. Hmmm...avagy lázadók gyermeke nem küzdhet a "családi hagyaték" ellen? Lehet, hogy nekem is lázadóként kell meghalnom ahogy a szüleimnek? Majd meglátjuk.
Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
örömmel olvastam minden sorodat, mert már a legelején, a jellem leírásánál is kitűnt, amit a csevegőn már tapasztaltam élőben is: remek humorral áldott meg a sors, és ezt nagyon jól használod. Finoman, mértékkel adagolod, de mégis áthatja az egész történet hangulatát egyfajta egészséges, bizsergető irónia, ami miatt már előre sajnáltam, hogy a történeted nem lett hosszabb. Pedig benne van minden, amit feltétlenül tudnunk kell, csak épp olvastalak volna még hosszabban is. De majd a játéktéren! Foglald le a csini-mini arcod, és jelentkezz nálam szolgálatra! Jól fogunk szórakozni!
Vas. Szept. 22, 2019 9:19 pm
A valódi szüleim nagyot hibáztak, és ezért megkapták méltó büntetésüket. Nem tudom tragédiaként megélni az elvesztésüket, hiszen alig voltam öt éves. Már a külsejüket sem tudnám felidézni. Lehet, hogy "rásegítettek" erre, de végül is mindegy. A Harper házaspár sajátjaként nevelt és mindent megadott nekem ahhoz hogy boldog és elégedett legyek.
