- Vegyük át újra. Biztosra akarom venni, hogy eszedbe sem jut majd rögtönzött válaszokkal szolgálni. Mindent pontosan úgy akarok visszahallani tőled, ahogy azt megbeszéltük. Világos?

Hosszúra nyúlik a csend. Szinte látom magam előtt, amint James feszülten préseli egymáshoz az ajkait, pedig neki háttal foglalok helyet az ágyamon. Tekintete valósággal átfúrja a koponyámat, míg a válaszomra vár. Jobb híján magammal kötök fogadásokat, vajon meddig képes kihúzni a tüntető némaságomat, mire elkattan nála valami - újra -, és a fülembe ordítva ismétli meg a kérdést: VILÁGOS?
Annak idején mindig Flintnek ártottak, ha engedetlen voltam, mert tudták, hogy rám nem hat az ilyesmi. Már nincs alternatíva. Üthet, ameddig csak lélegzem, hallgathatja a fájdalmas sikolyaimat és láthatja a könnyeimet, de sosem lesz elég ahhoz, hogy jobb belátásra bírjon. Nem mintha lenne hozzá bátorsága. Hét évnyi házasságunk alatt csupán egyetlenegyszer volt képes rá, hogy megtegye. Büntetésül, amiért megpróbáltam segíteni Flinten és rálőttem - rá, aki becsületes nőt faragott belőlem, akiért minden nap hálát kéne adnom -, elvégre kötelessége, hogy megneveljen.
Aztán kiderült, hogy terhes voltam.
Voltam.
Azóta képtelen a szemembe nézni. Úgy tesz, mintha engem tartana az egyedüli felelősnek a veszteségért, mert túlságosan is gyűlöli magát ahhoz, hogy felvállalja az igazságot. Még mindig a fülemben cseng a saját nevetésem arról a napról, mikor az orvos tájékoztatott minket a kisbabáról, és arra is emlékszem, milyen hirtelen futotta el sápadtság az arcát.
Ha másért nem is, egy dolog miatt megéri életben maradnom. Amíg én létezem ezen a világon, örökké együtt kell élnie a szégyennel.

- Dawn. - Úgy ejti ki a nevem, akár egy szitkot.
Volt idő, mikor azt hittem, szeretem őt, és a nevem is kedvesebben csengett az ajkain. Tudom, hogy ő is emlékszik erre, különben nem kérné, hogy játsszak.
- Azonnal figyelmeztetni akartam őket, mikor megtudtam, mire készül Flint, de rám zárta az ajtót. Tehetetlen voltam.
Félig igaz. Tudta, hogy ha módomban állt volna, bármi áron megakadályozom az öngyilkos küldetését, ezért elkülönített a többiektől. Épp csak azzal nem számolt, hogy valaki rám talál majd ezen rövid idő alatt.
- És miért támadtad meg a saját férjedet, miután kiszabadított?
- Azt hittem, Flint tért vissza valamiért. Meg akartam akadályozni, hogy végrehajtsa a merényletet.
Olyan sokáig hallgat, hogy azt hiszem, a beszélgetésünknek ezzel vége, míg újra meg nem szólal.
- Miért nem céloztál a szívére?
Nagyot nyelek, ahogy megcsikordul mögöttem a szék, és távolodó léptek zaja üti meg a fülemet. Tudom, hogy erre a kérdésre nem vár feleletet, ettől támad igazán kedvem hozzá.
- Még mindig megtehetem.