Hát azt el sem tudom képzelni, milyen rossz lehet ez a kiolvasztás, amiről beszél. De biztos vagyok benne, hogy nem lehetett valami érdekes dolog. Inkább bele se akarok gondolni ebe az egészbe. - Oh. Ne haragudj. Nem akartam indiszkrét lenni. - emelem a föld felé a fejemet. Tudtam, hogy mindig rossz kérdést teszek fel. Hogy nem tudom legalább egyszer is befogni a számat. Mindig rosszat mondok a legrosszabb időben. Érzem, hogy szinte teljesen elvörösödöm, olyan zavartnak érzem magam. Tiszta hülyeséget beszélek. Semmi okosabb nem jut eszembe. Mindig csak marhaságot tudok ki ejteni a számon. Miután bocsánatot kértem sem érzem túl jól magamat. Tudom, hogy belekotnyeleskedtem más életébe. Nem az én dolgom. Nem is szabadna kérdeznem semmi ilyesmit senkitől. De valahogy sosem tudom befogni a számat. Mindig baromságokat kérdezek, olyanoktól, akiket nem is ismerek. Mért vagyok mindig ilyen naiv. Sosem tudom feladni önmagamat. Olyan kis hülyének érzem magam. - Ő igen. - válaszolok kérdésére. Kedves, hogy megkérdezi. Legalább ezzel az én gondolataimat is eltereli kissé. Legalább nem érzem zavartnak magamat most már. Már amennyire megtudok nyugodni. - Igen őt vártam. - amint rá gondolok ismét kissé elszomorodom. Hihetetlen, hogy már megint nem találkoztam vele. Pedig már annyira vártam, hogy megölelhessem. Hogy újra egy jót beszélgethessünk. Olyan kíváncsi lettem volna, hogyan érzi magát a hajon. Szomorúan lehajtom a fejem az asztalt bámulva. Megint lesz egy szomorú napom. Ez van. - De azt hiszem megint fontosabb dolga akadt. - teszem hozzá kissé lehangoltan.
Látom a lányon, hogy kellemetlenül érzi magát, amiért rákérdezett a kiolvasztásomra. Pedig, egyáltalán nincs semmi benne, mert csak kíváncsi volt. Nem tudhatta, hogy mi történt velem. -Semmi baj. Ne is beszéljünk róla!- próbálom egy játékos legyintéssel és mosollyal megnyugtatni, talán sikerül. Nem neheztelek rá, mert okom sincs rá. Egyszerűen csak érdekelte a dolog és megkérdezte. A bátyja ezek szerint valahol szolgálhat, ha nem tudott eljönni, bár nem mondta, hogy mivel foglalkozik. Gondolom, hogy nyomós okkal nem jött el, mert egy ilyen csinos és kedves húgot, nem hinném, hogy ne akarná látni. -Biztosan dolga akadt, és ezért nem tudott eljönni. – nézek rá vigasztalón, bár sokat nem tudok tenni. Inkább valami más témát keresek, hogy eltereljem a gondolatait a szomorúságról. -Te mivel foglalkozol, ha meg szabad kérdezni? Még nem ismerek jóformán senkit, és érdekelnek az itt élő emberek. -Ha nem akarsz válaszolni, akkor nem kell, csak kíváncsiskodom. - nézek rá a tea szürcsölése közben és remélem, hogy valamennyire elirányítottam a gondolatait és beszélgethetünk kevésbé szomorú dolgokról.
Kiséé, vagyis hát nagyon kellemetlenül érzem magam. Tudom, hogy nem szabadott volna ilyet kérdeznem tőle. De kíváncsi vagyok és ezt nem tudom leküzdeni bármennyire is szeretném. Ez van. Lesütött fejjel hallgatom, amit mond. Igazából nagyon jól esik, hogy nem haragszik rám. Olyan kedves férfi. Ilyenkor általában leszokták szedni a fejemet. Legfőképpen a szüleim. Ők mindig cserfes és minden lében kotnyeles lánynak mondanak. Ami rosszul esik, mert én nem akarok olyan lenni. -Oké. - válaszolok halkan. Szerintem is jobb ha nem beszélünk erről. Talán igaza van. Én is arra gondoltam, hogy bizonyosan dolga akadt és ezért nem tudott most találkozni velem. Dolga volt és értesíteni is ezért nem tudott. Biztosan. Nyugtatom magamat én is. - Hát.. Igazából.. - elég nehéz erre a kérdésére válaszolnom. Tulajdonképpen én még nem is foglalkozom semmivel. Most tanulok vagy mi. De ha ezt megmondom neki, akkor biztosan kislánynak fog gondolni. De akkor mit mondjak? - Nincs semmi baj ezzel. - mondom a kíváncsiskodásra. Válaszolnék is rá ha tudnék, de nem tudok. Hogy ne kérdezzen többet vagy magam se tudom miért hirtelen felpattanok a székből. A férfira nézek. - Bo...bo..bocsánat most mennem kell. - és azzal a lendülettel ki is rohanok az épületből jó messzire. Hogy miért nem tudom. Csak szaladok egyenesen haza.
Hétf. Jan. 14, 2019 7:43 pm
