18+ Nincs rá szó, mi most fedné azt, ami bennem van. Kéj talán, vagy csak egyszerűen vágy? Minden érintéssel egyre mohóbbá válunk egymás iránt, bár a józanész vagy éppen az illem mást kívánna. De ezt a gyönyörrel teli pillanatokat, mit ismét egymás karjaiban élvezhetünk, semmi ahhoz képest, amit ezután kapunk meg egymás öléből. Halk sóhajok és forró csókok közt hatolok ismét abba az édenkertbe, mit már jól ismerek, de mégis egyre nagyobb gyönyörrel élvezem apró mozdulatait, ahogy csípője az enyémhez simul. A maradék ruhám, ami csak akadályként lenne rajtam, gyorsan ledobálom, de közben mindvégig Ana arcát nézve feledkezem meg a külvilágról. Nem érdekel semmi, csak az, hogy lüktető vágyunk teljes beteljesüléssel adja meg mindkettőnknek az áhított és vágyott kielégülést. Szorosan magamhoz húzom, hogy mélyre hatolva adjam meg neki is azt, amit eddig teste vágyait oly régen s sanyargatva eltemetni kényszerült. -Az egész éjjel a miénk…- formálják halkan ajkaim a szavakat, de aztán csak a forró lehelet és a csókok érintésére figyelve akarom, hogy a csúcsra érjen, s vele együtt én is. Majd ezt a gyönyört folytatni egész éjen át, míg virrad.
+18 Ahogy felém modul szinte késségesen dőlök hátra az ágyon, és fogadom őt. Mintha csak valami ajtót tárnék ki neki, hogy beljebb fáradjon. Szinte elakad a lélegzetem , amikor magáévá tesz. Talán jobban is, mint múltkor. Pedig, akkor se voltuk épp finomkodok, ténykedők, most se igazán vagyunk. De meglehet, hogy most talán forróbb a hangulat, mint akkor, hiszen tudjuk, hogy a másik mit tud nyújtani. Csípője az enyémre simul, és ringatózni kezdünk, mint tenger a hajón. Valahogy most azt se bántam volna, ha azon a tengeren vihar dúl. És valahol meg is kapom egy mozdulattal, amikor magam is mozdulok, ő is mozdít. Merem remélni, hogy a kabin szigetelése jól működik, mert mintha hangosabb lennék, mint legutóbb. De hát az isten verje meg, ha egyszer ennyire jó, és ennyire élvezem. - Igen – sóhajtottam, és alig bírtam most betelni az ajkával, hát ami még a következő pillanatban csillag robbanást idézett elő bennünk. Szinte megfeszült testem alatta az utolsó lökéseinél és lepedőmet markolva vonaglottam a gyönyörtől. Ha legördült rólam, akkor egyszerűen csak hozzábújtam pihegve. - Ez jobb volt, mint a futás – nevettem el magamat, majd loptam tőle egy csókot, majd még egyet és még egyet, majd vissza rajtam a fejemet a mellkasára. - Tényleg nem lesz gond így köztünk? Én nem szeretném, ezt a dolgot viszont nagyon. Olyan, mintha másodjára vetted volna el a szüzességemet, és nem tudok betelni az új élményekkel – kuncogtam tovább mellette, de aztán komolyan néztem rá, hiszen a kérdésem komoly volt. - Tényleg maradsz egész éjjelre? Én örülnék neki – néztem rá kíváncsian, és kezem csípőjén körözött, játszott az ujjam ide oda cirógatva bőrét, ami még mindig olyan forró volt az előbbi kis felhevülésünktől.
18+ Úgy érzem magam, mint aki még életébe nem érzett ilyen felszabadultságot és gyönyört. A halk sóhajok már nemcsak halkak, hanem hangosan is utat törnek belőlünk. Alig tudom tartani magam, olyan erős ingerek és felfokozottság kerít hatalmába, amit Ana is érez, nagy valószínűség szerint. Ringó csípője és a lepedőt markolászó ujjai is erről árulkodnak, ahogy egyre hatalmasodik el felettünk a beteljesülés. Szinte együtt robban bennünk minden vágy, ahogy a kiteljesedés is tökéletességet ad nekünk. A testünk kapkodva ereszti tüdőnkbe az éltető levegőt, mit eddig alig kapott a sóhajok és nyögések közepette. Ahogy oldalamra, majd mellé fekszem. Minden porcikám remeg, bár ez az érzés talán kölcsönös, ahogy reá nézek. Mellkasomhoz bújik, így közelemben érezhetem megint, és karomba zárhatom. Játékos cirógatásai, mikkel testemen kalandozik, kissé csiklandós, de csak mosollyal felelek mondatára. -Nincsenek gondok, ahogy megbeszéltük. Csupán érzékiség és gyönyör. - viszonzom csókját és a párnára hajtom fejem. Kifáradtam, de ez a fáradtság olyan jóleső és felemelő. -Itt maradok veled, egész éjjel… Ameddig csak akarod. - fonom rá karom ismét és húzom magunkra a takarót, bár hevült a testünk. Egy kis pihenés után folytatódhat az újabb felfedezés a kéj birodalmában, ha az izmaim is engedelmeskednek majd az akaratomnak.
Kellemes? Mámorító? Pihentető? Izgalmas? Gyengéd? Vajon milyen jelzők jutnak még az eszembe. De egy dolog akár, hogy is bizonygatja nem hagy nyugodni, és azaz aggodalom. Vajon tényleg úgy gondolja, ahogy mondja, vagy csak azért tesz így, mert így nem küldöm el? Hogy így talán valahogy megkapja azt, amit szeretne? De valahogy még sem foglalkozom ezzel, csak élvezem az újabb pillanatot. De miért? Miért teszem ezt? Ennyire nem érdekelhetnek csak a saját önös érdekeim… Nem tudok rajta düllőre jutni. - Akkor jó – mondom neki miközben visszabújok hozzá. - Örülök neki- és tényleg örültem, mert ha nem is láthatta, de elmosolyodtam, ahogy magunkra húzta a takarót. Kezem továbbra is ide – oda futkosott a csípőjén, a hasán. Nem tehetek róla, tényleg nem. Most teljesen más szemmel nézek eme férfi testre, mint a rendelőben. Ez most nem munkafelület, hanem valami teljesen más. De tényleg olyan érzés ez az egész, mint mikor egy gyerek beszabadulhat egy játékboltba, és kedvére nézelődhet, kipróbálhat ezt azt. - És ,hogy érzed magad a hajón ezt leszámítva? – kérdeztem kíváncsian, mert kicsit nyomaszott a csend, ami kezdett leülepedni kettőnk közt, akkor is, ha a kezem beszédesebb most , mint én. - Mesélsz még valamit? – néztem fel rá kíváncsian, és megtámasztottam a kezem segítségével az államat a mellkasán, és úgy néztem rá érdeklődve. Még is csak meg kellene ismernünk is egymást azért. Akkor talán nem lesz ennyire furcsa ez a kialakult helyzet kettőnk közt,vagy nekem segít? Mindegy is, a lényeg, hogy ne legyen kínos csend, ismerjük meg jobban egymást, ha már szeretők, vagy nem is tudom mik leszünk. De talán ez a legjobb szó most rá.
Teljesen átadtam magam az érzésnek, amit egyszerre érzek csodának és jóleső fáradtságnak. Ana közelsége megnyugtat, s ezt eddig elég kevésszer mondhattam el, mint érzést, mióta a Hajón vagyok. A kiolvasztásom után sokat gyötörtek rémálmok, de mostanra már megnyugodott bensőm, és ez a lelki béke most kiteljesedni látszik Ana oldalán. Nem hittem, hogy valaha még érzek ilyen nyugalmat vagy elégedettséget, de most igen. Elfogadtam nézeteit és döntését, ahogy beláttam, ez most tökéletes számunkra. Ahogy most itt van hozzám simulva és ujjai könnyedén siklanak testem részein, érzem, hogy rátaláltam arra az „állapotra”, amit sokszor képzeltem el a múltban is. -Jól érzem magam. Sok szokást még nem ismerek, de igyekszem „felzárkózni” ebbe a világba. – nézek rá egy mosollyal, ahogy kíváncsisággal figyeli szavaim. -Mit szeretnél tudni rólam? Mit meséljek?- fordítom felé arcom, hogy egy csókot lophassak édes ajkáról, ha nem ellenkezik. - Nincs semmi érdekes bennem…- teszem hozzá, bár azt tudhatja már, hogy nem vagyok a szavak embere, és magamról sem szoktam beszélni nagyon. -Inkább, Te mesélj magadról. Amit csak szeretnél megosztani velem. – simítom meg arca vonalát és nézek a szemébe. Ha kérdezni akar tőlem, válaszolok, de magamtól nem kezdek bele monológba. Eddig sem beszéltem a múltam bizonyos részeiről, s valami jobb, ha homályban marad. Nem akarok titkolózni előtte, mert nem sötét folt az, amit elhallgatok. De féltem Őt, és jobb, ha keveset tud a Földi életemről.
Figyelem, hallgatom, elmosolyodom. Egyre jobban rájövök arra, hogy nem a szavak embere ő, hanem a tetteké, de az meg úgy nekem fura, hogy csak itt fekszünk, hempergünk aztán megint fekszünk, addig amíg nem kell kiosonnia tőlem. Jut is eszembe, hogy erre még ki kell valamit találnunk, ha esetleg valaki meglátná, hogy nálam járt furcsa időpontban. Ráadásul a kabinomban, és nem a rendelőmben. De erre még ráérünk. - És ,hogy boldogulsz a legénység többi tagjával ? – néztem rá kíváncsian, majd belefolytam abba a lopott csókba, sőt még kicsit nyújtottam is rajta nem engedtem el rögtön. Jól esett,megesett, és kell még belőle. - Nem tudom. Milyen volt ébredés után? Miért választottak be a tervezetbe, és kerültél fagyasztóba – néztem újfent kíváncsian rá, majd még közelebb bújtam hozzá, így kezem most a mellkasán járt kelt, jött, ment. Apró kis köröket írtam le, de végül csak visszatért kockaföldre, hogy ott játszon. - Nincs? – kérdeztem kuncogva, és kicsit lentebb vittem a kezemet, ahol igen csak van érdekességge, és gonosz módon még végig is simítottam rajta. - Szerintem elég érdekesség van benned nekem – kuncogtam és a kezem már vissza is kúszott a csípőjéhez. - Mire vagy kíváncsi? – néztem rá nagy ártatlan szemekkel, mert a kezem ide oda simogatta a bőrét, és olykor talán elkalandozott érzékenyebb részekre is. - Mit is meséljek. Azt már tudod, hogy nem épp úgy gondolom a dolgokat, mint ahogy itt elvárják az ember lányától. A felfedezés is igen rosszul érintett amikor közölték,hogy irány a fagyasztó, viszlát Föld, de az ébredés se volt kellemes, na meg az a sok vizsgálat – fújtam egy nagyot, és közben tovább szemtelenkedett a kezem.
Tudtam valahol, hogy egy nap majd ez a téma is felmerül, ha közelebbi kapcsolatba kerülök valakivel. Most jött el az a nap talán, de nem akarok nagyon beszélni róla. Talán, ha pár dolgot megemlítek, akkor megnyugszik Ana is és egy jó ideig nem kerül „terítékre” ez a téma. -Eddig semmi problémám nem volt. De ezt a többiek tudnák megmondani. – mosolygok a kérdését hallgatva. Aztán a fagyasztásom körülményeiről esik említés, vagyis kérdése. Még hezitálok, hogy elmondjam e neki, de aztán mégis belevágok a válaszba. -Sok mindenre nem emlékszem abból az időből, mert súlyos sérüléssel feküdtem egy kórházi ágyon, valahol az egyik mentősiklóban. Aztán az ébredéskor még sok minden homályos volt, és lassan térnek vissza az emlékeim róla. Az utolsó látvány, amit tudok, hogy az emberek kimenekítésénél az Óvóhelyen voltam az Egységemmel, és egy hatalmas villanást láttam magam mellett. Később mindenem vérben ázott és aztán csak a kiáltások és a tudattalanság. Később meg a Volentison ébredtem. Nehezen beszélek ezekről a dolgokról, és fájdalmas is arra gondolnom, hogy talán az egész egységem odaveszett a Föld megsemmisülésében. - elmondom végül Anának, amire emlékszem. Talán elegendő számára, hogy ennyit mondok. Ez is épp elég sok, ahhoz képest, amit eddig valaha elmondtam magamról. Bizalmat adok neki, és tudom, hogy tapintatos velem. Még nem ismerjük egymást nagyon, de kezdeti lépésnek, hogy megtudjunk egymásról többet a név és rangon kívül. - Nem tartom magam különösnek. Átlagos vagyok. – teszem hozzá, majd megcirógatom az ajkát az ujjbegyemmel. Közben finoman érintik ujjai a testem, és elég huncutul. A takaró alatt indult felfedezésre keze, és sok nem kell hozzá, hogy ismét egymásba gabalyodjunk, és hevüljön testünk, ahogy eggyé válik. Még próbálok koncentrálni, de lassan már minden testrészem érzéki gyönyör után vágyakozik, s nem tudom, meddig vagyok képes az önuralmam megtartani, ha ily szemekkel néz rám. - Én rád vagyok kíváncsi! Azt tudom, hogy mit gondolsz kettőnkről, de azt szeretném, ha az álmaidról mesélnél. – csókolom meg ismét- Mindenkinek vannak álmai, amit nagyon szeretne… erre volnék kíváncsi, ha elmondod nekem. - simítok ki arcából egy hajtincset és érdeklődön figyelem szavait, ha megosztja velem a szíve titkos vágyait.
Tudom, hogy nem egyszerű beszokni, megszokni egy új közeget. Nekem is nehezen mentek az első lépések. Az ébredés utáni karantént sem viseltem jól. Alig vártam, hogy kiszabaduljak. A hajóra érkezve pedig talán a kíváncsiságom volt a legerősebb, de úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet és szeretek itt lenni. Na meg tökéletes búvóhely annak számára, aki el szeretné kerülni a kiházasítást. Erre tessék még is belebonyolódok valamibe. - Szerintem rendesek. Engem is jól fogadtak, és elfogadtak. Nem mondom, hogy egyszerű egy brigád, de tényleg jól ki lehet jönni velük – mondtam mosolyogva, aztán látom rajta, hogy hezitál. Talán valami rosszat kérdeztem? Nem tudnám megmondani, de a válaszából se tudok igazán következtetni, olya…olyan mintha valamit kihagyan,de nem fogom erőltetni. Miért is tenném? - Ez tényleg nem volt könnyű menet , akkor számodra -sóhajtottam. - Értem jött a repülő, és vittek. Apám közölte velem indulás előtt pár perccel az egészet. Nem sok választásom volt – meséltem neki kicsit magam is, de én nekem ez már tényleg mese. Sikerült túl lépnem rajta. - Átlagos vagy sem, jelenleg még is érdekes – kuncogtam el magamat, majd megharaptam finoman az ujját, ha már az ajkamat cirógatta vele. Aztán meg kuncogok, mert tudom, hogy rossz kis lány voltam vele az előbb, de nem tehetek róla. Itt heverünk a takaró alatt meztelenül, az én kezem meg játékboltban érzi magát, és mindenre kíváncsi. - Álmok? Azok nincsenek. Ébredés óta tényleg azon voltam, hogy fejlődjek, hogy utolérjem ezt a világot, a technikáját, és ,hogy elkerüljem a kiházasítást. Mondhatjuk úgy, hogy én mindig is a munkámnak éltem akár itt, vagy akár a Földön- vonom meg a vállamat, mert régen se álmodoztam én semmiről sem.
Figyelemmel hallgatom Ana szavait. Kicsit nehéz, mert közben a keze úgy kalandozik testemen, mintha egy felfedező lenne, aki az útirányt keresi a gyönyör tengerén. Minden érintése olyan érzéssel tölt el, ami még nagyobb vággyal ösztönöz, hogy boldoggá tegyem. Puha, lágy bőrét érintve, s ahogy magamhoz húzom, érzem, hogy a testem még többet kíván. Finoman cirógatom én is, miközben beszél, de aztán ismét eluralkodik rajtam a szenvedély. Nehéz sorsa volt neki is azokban az időkben, és nem lehetett könnyű túlélnie azokat az éveket, amik minden fagyasztott számára maga volt a pokol. Talán én annyiból voltam szerencsés, hogy öntudatlanul kerültem a jégtömbbe, de az ébredés ezzel együtt sem volt kellemes. Sok minden kiesett, vagyis nem tudom mi történt a sebeim miatt, de biztosan okkal kerültem oda, ahová a többiek. Szomorúan hallgatom Ana szavait, amit mondd. Az Apja is kínokat élhetett át, amikor azt a döntést meghozta. Biztosan nagyon szerette a lányát, ahogy én is az enyém. Egy Apának néha kell fájó döntéseket hoznia, bár az lenne a legjobb, ha soha nem kellene. Sajnos abban az időben, sok választás nem volt, vagyis azok, akik túlélők, kiváltságosaknak is nevezhetők. Nem tartom magam különlegesnek, ahogy rajtam kívül sokkal okosabb vagy befolyásosabbak is éltek/élnek, de mégis hálás vagyok, hogy itt lehetek én is köztük. A családom odaveszett, másik fele eltűnt, de mégis a remény megmaradt, hogy egy nap viszontláthatom őket, ha a sors egymás felé sodor. Ana szomorúbb helyzetben van, mert Édesapja nélkül kell élnie tovább, ahogy azt is tudja, hogy nem láthatja viszont soha többé, ha a Bolygón maradt abban a pillanatban… Néha feldereng álmomban az a fájdalom, ami a lelkembe hasított az ébredésnél, és a tudat, hogy nincs többé szülőbolygóm. Talán egy nap enyhül a honvágy, vagyis nem is tudom mi. Emlékeimben még felidézhetek mindent, amit ott átéltem, bár most itt kell megtalálnom azokat az élményeket, amiket a jövő évekre, előre nézve alapként tarthatok. Ahogy rá nézek erre a csodaszép nőre, és minden porcikám kívánalommal teli, egy olyan helyen, ahol sohasem gondoltam, hogy egy nap itt ébredek. -Nehéz döntést kellett hoznia Édesapádnak. Biztos vagyok benne, hogy neki sem lehetett könnyű. - mondom ki halkan, de a hangom elszorul, ahogy én is a lányomra gondolok. Nekem nem adatott meg, hogy megmenthessem, de boldogan adtam volna életem, hogy őt életben tudjam. Még csak 10 éves volt… előtte állt az élet és minden vele járó baki vagy öröm. De mégis… valahol ott fent a csillagok között tudja, hogy nagyon szerettem. Lelkemben tudom, hogy helyen döntöttem, hogy „elengedem” őt és Lilianát, mert ők is ezt akarnák. Csodának éltem meg a kislányom születését és remélem, egy napon majd ismét átélhetem azt a boldogságot, hogy gyermeket tarthatok a karomban, a sajátomét. Ez persze álomkép még, de talán eljő a nap, hogy ismét szeretettel és gondoskodással lehet új családom, akikre vigyázhatok és mindent megadok, hogy boldogok legyenek, mint amilyen én leszek velük. - Teljesen megértelek Ana. Sokat szenvedtél és nélkülöztél, hogy itt lehess és megtaláld a saját utad. Büszke is lehetsz, amiért önmagad erejéből küzdötted fel magad, és nem más hátán felkapaszkodva. Ezt persze bóknak szánom, de ha így csiklandozol, akkor nem állok jót magamért. - nevetem el magam az érintéseire, és elkezdem csiklandozni ahol érem. Komoly gondolatok után, jobb is, ha nem a fájdalmas emlékeket idézzük, hanem a gyönyört adjuk egymásnak, amit eddig mélyre igyekeztünk eltemetni. Most viszont ismét rátaláltunk az öröm forrására, ami teljesen és felszabadultan miénk lehet. -Majd lesznek álmaid is, hidd el nekem…- hajolok fölé, majd finom érintésekkel veszem birtokba kerekded testét, hogy aztán ajkam is megkapja az édes csókot, amit egyre mohóbban kíván, ha nem ellenkezik.
Be kellene zárnom ezt a játék boltot , és nem felfedezni benne minden porcikát jelen esetünkben. Mert , ha még csak plüss figurák lennének, de nagyon nem az, amit itt ott megérintek. Köze sincs hozzá. Viselkednem kellene, meg minden egyéb , a józan észről, gondolatokról meg ne is beszéljünk, amiket fogalmam sincs , hogy hová száműztem, de itt nincsenek. Ez biztos. Az se igazán térít észhez, hogy a múltról beszélek, mesélek. Én ezt már lezártam magamban akkoriban. Volt rá időm ,miután nem az utolsó pillanatban raktak gépre. Ébredés után is , amíg karanténba voltam mindent elrendeztem magamban. Már nem tudnék mit csinálni. Az mér rég elmúlt, megszűnt. De én élek és itt vagyok. Hasznos vagyok, és ezzel állítok emléket a családomnak, illetve tiszteletet is, hiszem, hogy kiérdemeltem a helyemet bárhogyan is történt. - Nem tudom. A sors rendelte azt, hogy én legyek itt, ne pedig a bátyám. Ő sokkalta jobb orvos volt nálam, sokkalta többet tudott, de az élet úgy rendeltetett, hogy terméketlen volt. Így apám rám tette a voksát. Még idő előtt elhoztak otthonról. Apám mesélt el nekem mindent , talán ez is segített a dolgokban. Sok minden akkor nyert igazán értelmet nálam az addigi életemből, a vitákból – mondhatjuk úgy is, hogy megvilágosodtam teljes mértékkel ,még ha fájdalmas is volt az egész. De vége, elmúlt, egy új életem van, ami még ha nem is úgy alakul, ahogy terveztem, még is jó. Jól érzem magamat benne attól a ténytől függetlenül, hogy futok a consiliumtól messzire, amennyire csak lehetséges. - Eleinte az volt, fájt, de amikor értelmet nyert minden, akkor valahogy könnyebb volt elfogadnom, és ezért hálás vagyok apámnak, a szigorának, a sok vitának is – mosolyodtam el, majd nevetni kezdtem, mert elkezdett csiklandozni. - Nem állsz jót? – nevettem vidáman, és próbálok visszatámadni, ami kevésbé megy, vagy akarom, hogy menjen. Legyőzettem, alulra kerültem, de ettől még vigyorgok, mint valami tejbe tök. - Talán – válaszolom egyszerűen, még is sóhajtva, mert a szemtelen kis kezei hasonlóan kalandoznak rajtam, mint az enyémek tették rajta. A csókot sem utasítom vissza, sőt inkább viszonzom azt, és ha ezt így folytatjuk, akkor hamarabb borul ködbe a fejem, mint azt vártuk volna, és hát nem ellenkezem az után, ami még hátra van. Szemtelen módon még ingerelem is a másikat, hogy tegye csak meg, amit akar.
Kedd Jan. 01, 2019 4:52 pm(mh=MO0JJjSkNuKk1kvt)5.jpg)
