Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: Volentis ûrállomás :: Legénységi szárny Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Oktatói részleg
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#1Szer. Dec. 27, 2017 11:21 pm
***
Vissza az elejére Go down
Felicia Watson
Karakterlap : Oktatói részleg Feli
Titulus : tizedes; kommunikációs tiszt
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 43
Felicia Watson
Az URS Jola tisztje



#2Vas. Feb. 04, 2018 10:09 pm
Kristofer &Felicia

Pardon mr..

Remek! Az állomás olyan, mintha ismét haza érnék. Bár a többiek szét széledtek, én a hajón maradtam. Először is próbálok még az emlékekkel küzdeni, bár már több hónapa volt és valószínűleg már el is felejtette, hogy lelkileg mennyire kicsinált. Én azért még engedélyezek magamnak pár pillanatot, hogy elgyengüljek. A lábaim elzsibbadtak és a fejem is hasogatni kezdett így úgy véltem megkeresem a dokit, hátha van valami gyógyszere számomra, hogy ne kínozzon már tovább a fájdalom. De persze őt sem találtam meg. Hát nincs menekvés. Lekell mennem.
Kicsit elveszettnek éreztem magam így egyedül. Hiszen leginkább másokkal szoktam neki vágni a rengetegnek. A szemüvegemet tisztogatva lépek el az emberek között. Mintha észre sem vennének, aztán mire úgy vélem a lencse ennél jobban már nem csilloghat és elkezdem visszahelyezni a fejemre az hirtelen, kicsúszik az ujjaim közül, mikor egy erős váll az enyémnek ütközik. Mind hiába a reflexek és a sok éves edzés, nem tudok elég gyorsan utána kapni és csak morgolódva térdelek le az emberek között. Akik csak vakon kerülgetnek, és nem is figyelik, hogy hova lépnek. Persze megértem, nem vagy egy óriás, de attól még csak észre vehető vagyok. Viszont mire észbe kapok nem csak azon kapom magam, hogy térdelek, de azt sem tudom merre keveredtem el.
- Elnézést!-kezemmel próbálom a lábak között kitapogatni, hogy merre is lehet az az átkozott szemüveg, ami eddig olyan sok problémát okozott. Kicsit sem kellemes hangsúllyal. Bár leginkább azt bánom, hogy tuslás után nem raktam vissza a kontaktlencsémet. Persze késő bánat, de már megtörtént.
Mikor végre megéreztem a fémes keretet, hirtelen egy roppanás töri meg a zsongást és érzem, hogy most már biztosan vakon tapogatódzom tovább.
- Az istenit, hát nem tud figyelni senki? Ennyi balf*szt. – nyögőm, ahogy a darabokat összepróbálom szedni persze az egyik szilánk a tenyerembe, fúródik és ezzel újabb problémát okozva nekem, vérző tenyérrel pattanok fel és az első embernek esek neki.
- Egy bocsánatot sem bírsz kimondani? Nem tanítottak meg a jó modorra? Komolyan mondom, agyam eldobom, tudod te, hogy jelenleg ez volt minden menedékem? – teljes mértékbe felfújom magam és a földre hajítom a szemüvegem darabjait, már amennyit összebírtam szedni a padlóról és a tenyeremet kezdem vizslatni.
- Látod mit tettél? Szerinted nem fáj? De ne is mondj semmit. Jobban jársz ha befogod a … -  már épp szakadt volna el az a bizonyos cérna, mikor közelebb lépve meglátom, hogy rohadtul nem hozzánk tartozik és a legrosszabb, hogy a Arkan Parancsnoka állt velem szembe és hátra tántorodva lehajtom a fejem.
- El..el..elnézést. Parancsnok. – nagyot nyelve dugom hátra a praclimat és körbe forgatom a fejem, hogy valami menekülő utat keressek magamnak. Mert most aztán végem van nekem. Mert ok, hogy megszokták a Jolán a dühkitöréseimet, de ő azt se tudja valószínűleg, hogy ki vagyok. Ami azt hiszem ez az egyetlen szerencsém.
[/color][/i]
Vissza az elejére Go down
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#3Kedd Jún. 12, 2018 1:35 pm
szabad játéktér
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#4Szer. Márc. 20, 2019 6:42 pm

Holland  & Malinor  

Ismét egy új nap és új kihívás. Szinte már kezdek „hazajárni” a Volára. Emlékszem az első érkezésem, mikor azt se tudtam merre menjek. Most meg lazán veszem be a folyosón a kanyarokat és az ajtókat, hogy elérjek a kiszemelt helyiséghez. Gondolom, hogy most is tömeg fog várni, de már sokkal magabiztosabban közlekedem, mint az első napomon. Amiért most itt vagyok, az inkább szórakozásnak számít, mint véres küzdelemnek, de jobban is szeretem, ha a saját szemmel győződöm meg az újonnan érkező fizikai és harci tudásáról. Nem mintha gyengének tartanék senkit, de ha a parancs szerint képezni vagy edzeni kell a katonákat, akkor inkább tartom jónak az ismeretlen környezetben tartott „felmérésnek”, mint éles helyzetbe bedobva az Ocanra. Az iménti transzporttal érkezett meg, akire várok. Holland zászlós. Hamarosan ide is érkezik, ha minden igaz. Remélem, nem riasztom el a külsőmmel, bár ha jobban belegondolok, akkor nem is ez számít. Gondolom, hogy találkozott már hozzám hasonló emberrel, de azért igyekszem nem az első percben elrettenteni. A megadott helyen várom, hogy ideérjen, de nem veszem le a fejét, ha késik valamennyit. Én sem találtam meg elsőre a szintet, és tudom milyen, mikor valahová először teszed be a lábad. Igaz, hogy szeretem a pontosságot, de erre majd később rátérünk.



   


Vissza az elejére Go down
Patrick Holland
Hozzászólás száma : 10
Patrick Holland
Az URS Jola tisztje



#5Szer. Márc. 20, 2019 7:47 pm
Holland & Malinor

Sok minden megváltozhatott, mióta elhagytam a Földet, de a hadsereg ugyanolyan maradt. Ha parancsot kapsz, belebújsz a kényelmetlen gyakorlóruhába, eltévedsz háromszor ha kell, és akkor is, ha nem, és mész harci gyakorlatra. Ahogy a folyosókat róttam, néhányan köszöntek vagy bólintottak, és háromszor is meg kellett állnom tisztelegni egy-egy magasabb rangú tiszt előtt. Úgy tűnt, őket ez még kevésbé érdekli, mint régen. Érthetően kevés volt az ismerős arc, majdnem mindenki, akit egykoron a barátomnak neveztem, mostanra halott, odaveszett a bolygónkkal együtt.
Az utolsó sarkon megtorpantam, és igyekeztem rendbe tenni a gyakorlóruhámat, ami természetesen felesleges próbálkozás volt, mivel ezek a ronda szürke kezeslábasok még soha senkin nem álltak jól. Már bántam, hogy nem borotváékoztam meg. Még ha a hitem meg is ingott a seregben, ennek nem lenne szabad meglátszania rajtam. Semmit nem tudtam a hadnagyról, akihez gyakorlatra rendeltek, de amennyire már ismertem az új rendszert, nem tartottam kizártnak, hogy egyfajta kém, aki az újra besorozottak hűségét teszteli. Tökéletesen kell hát játszanom a szerepem.
Nagy levegőt vettem, kihúztam magam és hosszú léptekel befordultam a sarkon. Megálltam a tiszt előtt, vigyázzba vágtam magam, és feszesen tisztelegtem.
- Patrick Holland zászlós a parancs szerint gyakorlatra jelentkezik, uram! - mondtam csak egy kicsit túl hangosan és túl pattogósan, hogy kellően agymosott és lelkes kis katonának tűnjek.

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#6Szer. Márc. 20, 2019 8:09 pm

Holland  & Malinor  


A zászlós javára kell írnom, hogy csak pár percet késett. Amúgy, ez nem is jelentős, és elsőre nem rossz.
-Üdv Holland zászlós! Pihenj!- fogadtam és viszonoztam a tisztelgését. Azt már levágtam, hogy elég katonásan és mereven áll előttem, de majd kiderül, hogy ez csak a kezdeti nála, vagy pedig amúgy is így van.
- Remek! Akkor kezdhetjük is. - léptem be a terembe az engedélyemmel, és remélem követ a zászlós. Ha az ajtó bezárul mögöttük, csak akkor folytatom a mondandómat.
-A nevem Edgar Malinor hadnagy. A Jola taktikai tisztje és egyben, a Deszantos Elit kommandó parancsnoka vagyok. Tudja, hogy miért vagyunk most itt, zászlós?- nézek rá kérdőn, bár az aktáját elolvastam, de most nem arra vagyok kíváncsi.
-Kapott valamilyen különleges harci kiképzést a Földön? – lépek el mellette, és érdeklődve várom a válaszát.
-Fegyverhasználat? – kérdezem, de nem vallatási szinten, csak érdeklődöm. Kíváncsi vagyok, hogy a lelkesedése is ugyanolyan, mint a felkészültsége. Hamarosan kiderül.




   


Vissza az elejére Go down
Patrick Holland
Hozzászólás száma : 10
Patrick Holland
Az URS Jola tisztje



#7Szer. Márc. 20, 2019 10:24 pm
Malinor & Holland

Kényelmesebb pózt vettem fel, amit dísz-pihenjnek hívunk, kis terpesz, a hát mögött összekulcsolt kéz. A hadnagy hamar a tárgyra tért, amit értékeltem. Sosem volt türelmem az üres fecsegéshez.
Ahogy belépett a gyakorlóterembe, követtem. Nem tudtam, mire számítsak, ahogy az ajtó bezárult mögöttünk. Máris lelepleződtek volna áruló gondolataim? Azért küldték a hadnagyot, hogy megöljön? Őt és milyen hadsereget? Paranoiás vagyok? Igen, az vagyok. Mély levegőt vettem és rendeztem az arcvonásaimat.
- Elsősörben lőfegyveres harcban jeleskedem, uram - feleltem a kérdésére, ahogy szálegyenesen álltam a terem közepén.- Alap mesterlövészi kiképzést is kaptam, de ezt nem nevezném erősségemnek. - taktikailag jó döntés lett volna elhallgatni néhány dolgot, amire képes vagyok, de sejtettem, hogy valahol még megvan a régi aktám, így ez túl kockázatos lett volna.
Felmértem a termet. Egyetlen kijárat, nincs lehetséges rejtekhely, nincs ablak. Miért lenne ablak, ez egy istenverte űrhajó, te idióta! Még egy mély levegő, rezzenetlen arc. Akárki is döntött úgy, hogy szolgálatra alkalms vagyok, nyilvánvalóan valami feketepiacon vette a diplomáját.
- Alapvető közelharci kiképzést kaptam, uram, a szokásos: tudok kést és egyéb kézifegyvert használni, van némi tapasztalatom a puszta kezes harcban is.
Az utolsó kérdése fenyegetően hangzott. Miért is vagyunk itt? Beszélgetni, gyakorlatozni? Párbajozni életre-halálra? Nos, hamarosan kiderül.
- Úgy gondolom, a fizikai alkalmasságomat akarja felmérni, uram. Készen állok. Igyekszem nem kárt tenni önben, hadnagy - egy pimasz félmosollyal toldottam meg, hogy értse, ez csak amolyan katonás felvágás, nem igazi fenyegetés.
Elengedtem hátul összekulcsolt kezeimet, felkészültem egy esetleges hirtelen támadásra.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#8Csüt. Márc. 21, 2019 5:12 pm

Holland  & Malinor  


Amint a terembe lépünk, nem teketóriázom, egyből belevágok a közepébe. A zászlóst tesztelem, mert szeretek a saját szememmel meggyőződni a hozzám beosztott emberekről. Azt már látom, hogy tisztában van a katonai vezényszavakkal, és a testtartása sem erőltetett. Azt persze nem tettem hozzá a bemutatkozásomhoz, hogy a földi különleges egység századosa voltam, de ez nem is tartozik most szorosan az ittlétünkhöz. Bár, ha említést tettem volna róla, akkor már tudná, hogy miféle teszten akarnám őt kipróbálni.
-Remek. Látom, hogy az alapokon kívül, van némi tapasztalata a közelharcban és a fegyverekben. –bólintottam felé, de közben a reakcióit figyeltem, és a testbeszédét. Látom rajta, hogy van benne feszültség és várakozás, de még valami más is. Arra számít, hogy most megküzdünk egymással, izom az izom ellen feszül majd, de ennél érdekesebbre vagyok kíváncsi. Az aktájában olvastam az elszántságáról és a kitartásáról, de valahogy többet érzek a felszíne alatt, mint amit eddig mutatott magából. Lassú léptekkel megyek el mellette és nem mutatom jelét, hogy támadni készülök, vagy éppen fenyegető mozdulatot teszek. Valami olyasmire készülök, amit nem hinném, hogy várni fog a teszttől.
- Gondolja, hogy van másik ajtó is, mint amelyiken bejöttünk? – nézek rá egy fél mosollyal, ahogy látom a tekintetést körbejárni a teremben. - Vagy talán nem véletlen, hogy erre a hajóra érkezett? – kezdtem el a tesztet, de ez nem olyan, amilyenre számított, ha jól sejtem. A karom még mindig a testem mellett pihen, és nem mutatom jelét a támadásnak, amire számít. Egyelőre nem mozdulok felé, csak lassan járom körbe és figyelem.





   


Vissza az elejére Go down
Patrick Holland
Hozzászólás száma : 10
Patrick Holland
Az URS Jola tisztje



#9Pént. Márc. 22, 2019 8:27 pm
A várakozásaimmal ellentétben a hadnagy nem támadt rám. Úgy tűnt inkább a pszichológiai hadviselést választja, nevesül, megpróbál felidegesíteni. mi tagadás, ez egészen jól ment neki. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi történne, ha én támadnék őrá. Aztán elvetettem a gondolatot, úgy döntöttem, régi földi szófordulattal élve, inkább kivárásra játszom.
- Azt hiszem nevezhetjük szakmai ártalomnak, uram - feleltem - A jó katona mindig felméri a környezetét.
A második kérdése aggasztó volt. Nem véletlen? Mit ért az alatt, hogy nem véletlen? Zavaró volt, ahogy elsétált mögöttem, de ellenálltam a kísértésnek, hogy akár csak a fejem is felé fordítsam. Ha hátulról akar rám rámadni, nos, nem sok minden változik. Én kevesebbre fogom tartani őt, neki pedig egy hangyányit több esélye lesz a győzelemre. Erről jut eszembe, vannak vajon hangyák odalent a bolygón? Nem valószínű.
Végül úgy döntöttem, az információszerzés legegyszerűbb formáját választom, és kérdezek. Tiszta vizet öntök a pohárba, ahogy régen a Földön mondtuk.
- Mit ért az alatt, hogy nem véletlenül, hadnagy? Őszinte leszek: eddig kevés ajtó és kevés ellenfél akadt az életemben, ami megakadályozott volna, hogy kimenjek egy szobából, ha úgy tartotta kedvem. Ahogy azt nyilván tudja is aktámból. Ön lesz a következő, aki megpróbálja ezt... uram?
Úgy találtam, hogy manapság kevesebb türelmem van a katonaélethez, mint régen. A parancsok és bürokrácia erdejében oly könnyű eltévedni... De a fákat mindig ki lehet vágni.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#10Pént. Márc. 22, 2019 9:50 pm

Holland & Malinor

Azt meg kell hagyni, hogy van benne fegyelem, de az arcizmai elárulják, hogy feszült. Talán arra számított, hogy majd erővel küzdünk meg egymással, és egy birkózással vagy egy bokszmeccsel, lezavarjuk az erőviszonyokat.
-A katonának mindig készültségben kell lennie. Ez így van. Jól mondja zászlós. Ahogy tudnia kell azt is, hogyan oldja meg a kialakult helyzetét. – bólintottam felé, majd tovább köröztem körülötte, hogy nem hagyjam abba a megfigyelésemet.
Lehet, jól érzem a feszültséget benne, de inkább akkor tudatosult, mikor megemlítettem az utolsó kérdésemet. Néztem rá, de direkt nem provokálóan. – Miért gondolja, hogy én lennék a következő? Esetleg, valami gondja van velem?- nézek rá, de most már a szemébe nézek. Nem teszek semmiféle hirtelen mozdulatot. Meg akarok tudni róla valamit, amit az elején is éreztem, mikor találkoztunk a bejáratnál, de úgy látszik, hogy valamire rátapintottam, ha most a „menekülési „stratégiát hozza fel, mint akinek nincs akadálya, hogy kijusson innen, ha akarna. Egyre érdekesebb ez a teszt. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő lépése. Megtámad? Vagy éppen ellenkezőleg? Vagy tényleg van valami takargatni valója?





   


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Ugrás:
^
ˇ