A keretbe marva fehérednek el az ujjak, sápadt férfi ül fel a székben, noha fejében dübörög a lüktető verőér. Oly sok év után levegő tölti meg a tüdejét, az orrlyukai tágra nyílnak, csak úgy kapkodja a levegőt. Minden tagja sajog. Hirtelenjében megrémült, pedig egyáltalán nem szokása az ijedezés. A teremben több száz másik hozzá hasonló várja az ébredés pillanatát, ám most ő volt a soros, vagy mégsem?

Hogy én ébren vagyok, az valójában egy hatalmas nagy tévedés.

- Csicsika van, Smirnov.
- De...
- Most!
- Értettem.
- Nagyon helyes - mosolygok rá. Egyébiránt rendes kölyök, még ha néha értetlen is.
Egy darabig még ellavírozok, zenét ezúttal nem kapcsolhatok. Persze ráunok a dologra, addigra Smirnov az igazak álmát alussza a vezérlőben.
- Robotpilóta bekapcsolva - tájékoztat a gép. Aztán előhívom az egyéb szolgáltatásokat, a kapcsolattartást.
- Kérem azonosítsa magát!
- A számom 620211AL - közben az érzékelőre helyezem a tenyerem, a retinaszkennert gyűlölöm, inkább ez.
- Belépés elfogadva! Miben segíthetek? Kérem válasszon a...
- Jó-jó-jó, hívja Hercules Lessinget!
- Hercules Lessing - a monitoron megjelenik a neve és az igazolványképe. - A híváshoz kérem érintse meg a tárcsázó gombot! - utasít a gépies hang, én meg teszem, amit mond.
Néha megdöbbenek azon, hogy a tárcsáz szót még használják, nagyanyánk szerint ezt még az ő gyerekkorában is ritkán mondták így. Viszont már nem furcsa egy robottal beszélgetni, valahova mégis fejlődünk.
- Na szevaaaasz! - vigyorgok, mintha láthatna belőlem valamit. Amilyen sötét van itt, erősen kétlem.
- Szeva, öcskös! - hallom a választ a vonal másik végéről. - Mi van már megint?
- Mindenki alszik, gondoltam boldogítalak. Rosszkor hívlak?
- Nemleges válaszon kívül elfogadsz mást? - kérdezi a hangjában fáradtsággal, tudom, hogy az arcát dörzsölgeti.
- Tulajdonképpen nem.
- Akkor meg? Téged sem az az eszedért szeretnek.
- És mi van ha mégis?
- Na ne legyél nevetséges! Az, hogy odahaza elkaptál néhány pitiáner tolvajt és dealert, nem jelenti azt, hogy te vagy a modern Sherlock Holmes. Nem megfontolt vagy, hanem őrült. A múltadból adódóan, meg tudtad, hogy hova mennek, kivel beszélnek, a fejükkel gondolkodtál.
- Aztán jófiú lettem - lépek tovább büszkén az elhangzottakon.
- Mert úgy nem csuktak be gyorshajtásért.
- Az részletkérdés.
Újabb fáradt sóhaj.
- Nejed?
- Alszik. Mint minden normális ember ilyenkor.
- Gyerek?
- Nagyon kérlek ne faggass! A végén kiderül, hogy benned öröklődött, vagy beléd szállt anyánk szelleme.
- Az miért akkora baj?
- Mert az öcsém vagy. Az öcsém. Nem a húgom, az öcsém.
- Oké, felfogtam.
- Nagyszerű.
- Ugye nem leszel mindig ilyen zsörtölődő?
- Ha emberi órában hívsz, elképzelhető, hogy nem. Egyébként te a tettek mezejére léptél már, hogy ennyire érdeklődsz?
- Megőrültél? Nem fogok teherbe ejteni egy tinilányt! A Consilium minden kincséért sem... Alig több, mint amennyi Artemis.
- Volt, amikor elaltatták. Még mindig alszik.
- Amilyen harcias, talán jobb is. Nem tudod valahogy elintézni, hogy lemehessen hozzátok?
- Nőket termékenységi mutató alapján válogatnak. Ahhoz kéne legalább egy gyerek.
- Ó bazdmeg, az ördögi kör!
- Van ez így.
- Seggfej vagy tesó, méretes ülep.
- Meg így is.
- Vajon meddig nézik ezt el?
- Egy darabig. Talán. Amíg jól végzed a dolgod.
- És az meddig lesz? Mikor találják ki, hogy öreg vagyok én már ide?
- Ha ügyes kisfiú vagy, még neked is van 10, talán 15-20 jó éved.
- Addig úgyis elpatkolok valami nyavalyában.
- Ebben reménykedsz?
- Miért, miben?
- Azt hittem abban, hogy Wells megtart és örökbe fogad.
- Wells már így is megmentette a seggemet. Többször is.
- Te meg az övét, kvittek vagytok.
- Azért ez nem teljesen így volt.
- Akkor többen mentettétek meg a seggét, ne akadj fent ezen.
- Valakinek fent kell.
Fáradt sóhaj.
- Tudod, hogy téged akartak felkelteni, de elbaszták. Ha nem mondja azt, hogy képezzenek ki neki, akkor visszaaltatnak. Ki tudja, hogyan reagált volna a szervezetem. A tesztelésnél volt, aki instant belehalt a másodikba.
- Jól mondod, a tesztelésnél.
- Mindenki tudja, hogy te vagy az okostojás, úgyhogy pofa be!
- Nem is értem, akkor miért te jelentkeztél consiliumi tagnak. Mi jutott eszedbe?
- Gondoltam változtatok!
- És elszórakoztatod őket a poénjaiddal? Ha nincs néhány épeszű, aki nem rád szavaz, akkor be is kerülsz. Nem vagy te való oda.
- Erre én is rájöttem.
- Még időben. El sem akarom képzelni mi lett volna!
- Akkor Jonsson tütüben szaladbálna, te meg a pohárnokom lennél.
- Mert bármelyikünk elvállalta volna, csak mert te kéred? Arra céloztam, hogy kinyírtak volna, ha rosszat lépsz, amit Jonsson valami különös oknál fogva még mindig nem tett meg...
- Most le kell raknom! - szólalok meg, ahogy meghallom a lépteket odakint.
- Végre - örvendezik. Tényleg az én tesóm a legjobb arc a világon. Roppant tapintatos is.
- A hívás véget ért - szólal meg a robot, pont, amikor Jonsson belép. Ó csessze meg! Nyilván hallotta. Smirnov meg alszik. Marha jó! Végünk. Aztán mehetünk suvickolni.
- Mi ez a nihil?
- Na de Jonsson, ki beszél ma így?
- Parancsnok.
- Akkor parancsnok. Megtennéd, hogy nem magázol?
Nem felel.
- Egyébként nem úgy volt, hogy Allard felszívódik?
- Nem akarok róla beszélni - sóhajt fájdalmasan.
- Megtanítsam vezetni? - ugratom vigyorogva, mire ő az orrnyergén keresztül nyugtatja magát.
- Ha jót akar magának, Lessing, a kormány közelébe sem engedi - mondja szigorúan.
- Gardel megint egyedül gubbaszt valahol, vagy még békésen alszik?
- Remélem utóbbi. Inkább legyen kipihent, mint filozofikusan búskomor.
- Connor viselte meg ennyire?
- Meglehet.
- Ahjjj, az embereink úgy hullanak ki, mint a legyek, előbb McDonnagh, most ő, ki megy még?
- Reggelt! - nyílik a fedélzeti kabin Sam előtt. Nagyot ásít, aztán a nyakát mozgatja. Amíg nem figyelek, talán még néhány kört is leír velük.
- Neked is! Na, sikerült befejezni?
- Mit?
- A henger... szivattyú... nem emlékszem mit mondtál.
- Ja a gyertyákat? Ezt a kérdést ugye csak viccnek szántad?
- Egész éjjel azt csináltad, mi? Olajos a kezed - leplezem le, a fő bizonyítékot.
- Igen, és nem jön le.
- Semmit nem aludtál, mi?
- Ahogy mondod.
A maximalizmus mintapéldánya, nem nyugszik, amíg valami nem tökéletes. Persze, ennek megvan a maga előny és hátránya. Utóbbi megint az, hogy lestrapált, de majd felpörög, ezen nem aggódom.
- Nem láttad Moor-t? Tegnap este óta köddé vált.
- Nem, gőzöm sincs mit csinál.
- Valószínűleg egész éjjel a jelentést körmölte. - szól közbe Jonsson.
- A tegnapit?
- Nyilvánvalóan.
- Megint elfelejtette? Szétszórt tyúk az is, mint mindig.
- Jó reggelt! - érkezik egy köteg aktával Morales, a dokinéni helyett most ő kezd előadásba. Amikor már letér a számomra ismert területről, és olyan részletekbe megy bele, amikről dunsztom sincs, akkor kikapcsol az agyam adatfeldolgozó része, és csak azt látom, ahogy mozog a szája. Ez van, pedig az elején még érdekelt is, de nem a tudományos érdemeim hoztak a hajóra.
- Ejj kicsi Smirnov. Nem ér ennyire durmolni, mikor vendégeink vannak - ütögetem meg a karjait, hogy felébredjen a pihentető alvásból. - Most már egyébként is én jövök. Kijöttünk abból meteorrajból, a robotpilóta elbír vele, amíg durmolok egyet - helyezem magam kényelembe és lecsukom a szemeim.
Aztán berobban az utolsó láncszem. Denisovot, biztos, hogy megint Taylor vizsgálja. Mit van rajta, benne, ennyi minden? Vagy mást is csinálnak? If you know what I mean.
- Lessing, vegye le a lábát a vezérlőpultról és ébresztő. Dolgunk van!
- Na de kapitány, egész éjszaka talpon voltam a haladás érdekében.
- Kit akar átverni? Hozzáférésem van a személyzeti számítógéphez, értesítést kaptam a rendszertől, hogy hívást kezdeményeztek az Ocanra. Tudja, hogy veszélyes.
Elgyötörten nyöszörgök.
- De lássa kivel van dolga, teljesíti, amit kérek, aztán irány aludni!
- Igenis!
- Kézi vezérlés bekapcsolva - feleli a robotika.
- Merre megyünk Smirnov?
- Nézem. Keletnek.
- Kicsit konkrétabban!
- Az Orion felé. Lesz arra egy csillag is, látok egy újabb meteorrajt - nyilvánvalóan utóbbit imádom a leginkább, azok az éles fordulatok! - Átküldöm a fő képernyőre.
- Ez a beszéd! Na adjál neki kakaóóóót! - üzemelem be, az addig édesdeden szunnyadozó irányítópanelt. Kigyullad a zöld lámpa, és ahogy a Földön, ráadom a gázt, ezúttal pedál nélkül.