Nikolai sokak számára gyanús, és erre több okunk is megvan, viszont ha F8T-ből is információkat szeretne majd kiszedni, nos... az meglehet, hogy nem lenne túl jó ötlet. Figyelmeztetem is, hogy óvatosan tegye azt, amit tenni készül, de a kérdésére nem számítok. Egy pillanatra kezeim megállnak a munka közben, miközben az előttem lévő ajtót fixírozom, majd megköszörülöm a torkomat, miközben folytatom a munkát.
- Néhány apróságot... - ismerem be kissé halkabban, de mégis, az ajtó másik oldalán lévő férfi tökéletesen hallhatja majd hangomat. Nem hazudok, pedig talán hárítanom kellene. Katrina biztos jelezte volna, hogy semmi köze ehhez Nikolainak, én mégis válaszolok. Oké, ebből még akár bajom is származhat, főleg, hogy nem csak ezt fecsegtem ki. A francba is! A fáradtság lehet az oka, de most majd kiderül, hogy a másik mennyire megbízható. Viszont abba nem megyek bele, hogy milyen információkra leltem... mert például a családom egy olyan téma, amihez senkinek sincs köze, a többit pedig megtartanám magamnak. De azt már tudhatja a potyautas, hogy értek hozzá, miként kell F8T-t szóra bírni, bár ez talán eddig se volt kétséges. Az ajtó idő közben sikeresen kinyílik, én pedig nem tudom teljesen eltitkolni a férfi elől, hogy nem vagyok igazán jól. Kissé szédülök, hiszen nem sokat ettem, ittam... aludni pedig semmit sem már nem is tudom pontosan, hogy mióta, a kezem pedig meg is sérült. De jól vagyok, ahogy mondom, majd rendbe szedem magam. De előbb itt kéne rendet tenni, és amint átnéztem majd az egész hajót, utána visszatérek az elkülönító ajtajának a megjavításához is, de ezért még számolni fogok F8T-vel. Plusz munkát ad, mintha nem lenne így is elég... Engedem, hogy Nikolai is segítsen, így nemsokára már minden szerszám visszakerül hozzám, mi pedig megindulhatunk a közlegények kabinjai felé. Nem tudom, hogy a férfi mennyire szeret olvasni, de ha unatkozik, akkor a könyvek segítségével le tudja majd foglalni magát, ezért is ajánlom fel neki, hogyha szeretné, adhatok neki kölcsön egy-két kötetet. Persze lehet, hogy nem érdekli mindez, de a lehetőség adott, és mint kiderül nemsokára, Ő is szeret olvasni, akár csak én.
- Akad minden féle. Ha a szakmai könyveket nem nézzük, akkor többféle kalandregényem van, de akad fantasy világban játszódó és persze, néhány romantikus is. - mosolyodom el kissé, hiszen bár nem látszik sokszor, de én is nőből vagyok. A férfias ruhák és olaj alatt egy nem is akármilyen nőszemély lapul, de eddig ezt tudtom szerint nem sokan vették észre. Na nem mintha baj lenne, bár tény, volt valaki, akinek az érdeklődését szerettem volna felkelteni, mégse tettem meg ehhez a szükséges lépéseket, és egyre inkább érzem, hogy kicsúszok az időből. Ki tudja, hogy mikor küldik majd rám a CH embereit, hogy közöljék velem, XY mától a férjem, és ebbe nincs beleszólásom. Gondolataim el is kalandoznak ebbe az irányba menet közbe, és Nikolai szavai rángatnak csak vissza a valóságba.
- Én csak egy közlegény vagyok a hajón, így annyit tudok, amennyit eddig. Új bolygók és civilizációk felkutatása a célunk. - többet tényleg nem osztanak meg velem, de valahogy nem is kérdezgettem még bővebben. Ha olyan parancsot kapnánk, talán beavatnának... nem tudhatom. A kabinomhoz is megérkezünk hamarosan, így beütöm a jelszót, majd kezem is a megfelelő panelra helyezem és nemsokára az ajtó már ki is nyílik előttünk.
- Jöjjön csak. - invitálom befelé, majd végül kioldom az övtáskámat és az asztalomra csúsztatom. Nem túl nagy egyébként a kabinom, de szerintem Nikolai-é is így nézhet ki. Mivel megsérültem, ezért nem a könyvekkel kezdem - amiket egyébként a kanapé fölötti polcon megfigyelhet a férfi -, hanem azzal, hogy belépek a fürdőbe és elkezdem kimosni a sebet. A csap alatt van fertőtlenítő meg kötszer is, így nemsokára már azokat pakolom a csap szélére, hogy elkezdjem a fertőtlenítést. Kissé azért fáj, így csendben felszisszenek, és csak egy pillantást engedek meg magamnak a tükörképem felé. Hát... elég szarul nézek ki, valljuk be. Egyébként nem aggódom azon, hogy Nikolai egyedül van a kabinom első részében - ahol az ágyam, a kanapé és az asztal található, na meg egy kisebb szekrény és polcok -, nincs semmi, amit esetleg nem vehetne észre. Ami titok más számára, az gondosan el van rejtve, így esélytelen, hogy megtalálja. Mert igen, nekem is vannak csempész áruim, nem vagyok teljesen törvénytisztelő polgár.