Becenév: Shepard Faj: Ember Születési hely, idő: Volentis anyahajó, 2589 Kor: 37 Csoport: Ember Család: Szülei már nem élnek, bátyja katona volt, szolgálat közben halt meg. Húga szintén katona, alatta szolgál. Ex-felesége is a Jola-n dolgozott, a közös munka azonban nem ment, ez pedig váláshoz vezetett. Fiával a Volentison vannak jelenleg. Családi állapot: Elvált Szexuális beállítottság: Heteroszexuális Karakter arca: Chris Evans
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
Éppen olyan, amit egy katonától, egy kapitánytól elvárnál. Nyugodt, végtelen türelemmel megáldva, aki nem emeli fel a hangját. Nem az a forróvérű típus, sohasem cselekszik érzelmi alapon, döntéseit az előzetes meggondolás és a taktikai célok vezérlik. Nem lehet érzelmileg manipulálni és nagyon nehéz kizökkenteni őt egyenletes életritmusából. Nem bosszúálló típus, nem makacs, akár az öszvér. Kemény kiképzést kapott, aminek alapjait sosem feledi. Maximálisan hűséges és alárendeli magát az adott hatalom eszméinek. Bármilyen parancsot teljesít, még akkor is, ha nem ért egyet a döntéssel, mert erre képezték ki. Véleményének ugyan hangot ad, nem bújik el megruházott ebként a parancsok teljesítésének súlya alól, ám ez nem mindig vezeti őt előrébb. Bátor, legénységéért, vagy éppen más emberekért bármit megtenne és ha választania kell, hogy az ő élete, vagy másoké, akkor boldogan veti magát a tűzharcba és védi a gyengébbeket. Mások jóléte foglalkoztatja, a saját életének boldogsága kevésbé, mindenki más javarészt maga elé helyez és értük cselekszik. Sohasem fogod érzelmesnek látni őt, vastag páncélzat borítja amúgy melegen dobogó szívét, de még a szeretet kimutatása is nehezére esik. Egyetlen alkalommal tört rá egy dühroham, mikor a bátyjáért nem ért oda időben és ez az idősebb testvér halálát okozta. Akkor három katona sem volt elég arra, hogy lefogják, de tanult a hibából és azóta még inkább edzi magát, hogy az érzelmek soha többet ne uralkodjanak el rajta. Remek stratéga és nagyon eszes férfi. Nehezen lehet átverni, nem is ajánlatos, persze ő sem tévedhetetlen. Az új fajjal szemben rengeteg fenntartása van, egyáltalán nem bízik meg bennük. Az elsők között hangoztatta, hogy szerinte nagyon rossz ötlet azt a 142 szerencsétlent leküldeni letelepedési kísérletként, de a nagykutyák nem hallgattak rá. Tart tőle, hogy az új fajnak alárendelt lakói lesznek az emberek, hiszen képességekkel bírnak amiről nagyon keveset tudunk. Nem rejti véka alá a véleményét velük kapcsolatosan, ezért is futtatja a Jola-t maximális kapacitáson, hogy minél előbb újabb alternatívát találhasson az emberiségnek letelepedés céljából.
A Jola hosszú út után dokkolt az anyahajón. A legénységet útjára engedtem, látogassák meg a családjukat, pihenjenek negyvennyolc órát, mert utána indulunk tovább és megint hosszú ideig kell majd szeretteiket hiányolniuk. Nem szoktam engedni, hogy a hajón velünk utazzanak a családok. Bármikor életveszélyes helyzet ütheti fel a fejét és ártatlan, képzetlen embereknek ha nem muszáj, ne vesszenek oda velünk együtt. Éppen ezért sem a volt nejem, sem a fiam nem utazik velünk többet. Kabinjuk ajtaján kopogok, miután bejárom a fél anyahajót, hogy eljussak hozzájuk. Kaitlyn nem fog nekem örülni, már nem ápolunk felhőtlen viszonyt a válás óta, de Josh előtt sosem játszódnak le a szokásos viták. A döntés megszületett, a válást kimondták és én nem is akarnám tovább bonyolítani az amúgy sem egyszerű helyzetet. Persze a megbántott női lélek nem erről híres. Tűzről pattant, heves nőszemély és az én saját higgadtságommal ez a kapcsolat nem működhetett hosszan. Én akartam elválni. A kicsi Josh nem nőhetett fel a Jola-n, az anyja viszont nem volt hajlandó az anyahajón élni. Unatkozott itt, már pedig a fiunk érdekeit tartottam szem előtt. Hat éves volt csak. A vezérelt ajtó oldalra siklik és egy szemforgatás az üdvözlésem. A másik oldalról viszont egy édes, vékonyka hang apának szólít és a nyakamba ugrik. Keserédes a viszontlátás, de már megszoktam. Edzett lelkemen nem fognak Kaitlyn gesztusai, vagy csípős megjegyzései. Haragszik és ez természetes. - Meddig maradsz? - Teszi fel a kérdést és hangjának éléből érzékelem, rövid látogatást remél. - 48 óra. - Teszem le Josh-t időközben, aki elvonul játszani, engem is invitálva. - Mindjárt kisöreg, beszélgetünk anyával, jó? - Ő lelkesen bólogat, én pedig leülök a konyhába, velem szemben az ex-nejemmel. Nem kínál meg kávéval, így töltöttem magamnak. Hangosan sóhajt. - A fiad többet érdemel négy havonta 48 óránál. - Veti ismét a szememre azt, amit mindig. Hátradőlök a székben, teljes nyugodtsággal kezelve a közeledő vitát, amit minden alkalommal kirobbant közöttünk. - Tudom, hogy így van. - A válasz rövid és sosem eléggé kielégítő. Érzelmeket várna tőlem, abajgatást, de katona vagyok. Sosem voltam ilyen. S bár forró, szenvedélyes kapcsolat volt a miénk, sebezhetőnek éreztem magam közben. Elterelte figyelmemet a munkáról, a kötelességemről. Meg akart változtatni, ami terhessé vált. - Ennyit vagy képes mondani? - Ezúttal gyilkos tekintettel néz rám, a rá jellemző temperamentumot képtelen uralni. - Ennyit. - Ismét száraz a válasz, ő pedig látom, hogy robbanni készül. Leteszi saját kávésbögréjét az asztalra és feláll előlem. - Alex, jobb, ha most elmész. -
- Hogy ment? - A dokkolás előtt futok össze a húgommal. Arcáról azonnal kivehető, hogy már tudja a választ. Egy aktát töltök ki a tankolás mennyiségéről, a kért karbantartásról és miegymás. Felnézek rá, de mondandómmal ellentétben nincs érzelem az arcomon. - 10 perc után elküldött. - Hugicám megveregeti a vállam és igyekszik biztatóan mosolyogni. - Marc-al sikerült beszélned? - Könyököl a pultra mellém, közelebb hajolva, mintha bizalmas információkat osztana meg velem. - Nincs az anyahajón. Leküldték oda - Fejezem ki érezhetően nem tetszésemet. Húgom értetlenül néz rám. - Mi a francért? - - Szigorúan titkos, nem tudok részleteket. - Nézek rá és osztozom az értetlenségben. De hamar visszatérek az aktákhoz. Visszatérnék, de húgom sürgető mozdulattal vág oldalba. - És nem is érdekel? A legjobb barátod - Hangja szinte számonkérő. Halkan sóhajtok és felé fordulok teljes testemmel, orrán pöckölve. - Mit nem értesz az alatt, hogy szigorúan titkos? - Kérdem tőle mosolyogva, ő meg kelletlenül felnyög. - Engem érdekelne.. - Lassan somolyog el mellettem és indul el a hajóra. Persze még visszaszól. - Az új jövevényről hallottál? Csatlakozik a legénységhez. - Vigyorog teljes fogsorával és ráncolt homlokkal követen lassú járását, ahogyan válla fölött visszanéz rám. - Kiről beszélsz? - Halk kuncogás a kérdésre a jutalmam és már előre néz, ahogy beszél, így épp csak kiveszem szavait. - Az ex-sógornődről, drága bátyám. - És ahogy elhalad, egyedül hagy ott értetlenségemben.
Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Gratulálok Uram, Önt elfogadták! Imádtam az ET-det, minden sorát! Bár bevallom töredelmesen a jellemed volt az ami a legjobban megfogott. Láttam az apró árnyalatokat, a férfi lelkének sebezhetőségét, a mélyben rejlő gondolatokat, és bár lehet hogy csak egy - egy szóval írtad le mindezt, számomra mégis annyira egyértelmű volt, hogy ehhez csak gratulálni tudok! Megértem milyen nehéz a katona élet, ahogy átérzem azt is, hogy mit érezhet a másik oldal, akiknek a szeretteiket nélkülözniük kell minden esetben. Hiszen a katonák első sorban a hazának és egy nemesebb eszmének tettek és fogadtak hűséget, minden más csak ezután jöhet. Megértem, hogy miért is félsz a komoly és szenvedélyes kapcsolatotoktól, hiszen könnyen kizökkenthet és több társad életében is kerülhet a figyelmetlenséged! Megértem ugyanakkor az ex nejed is, aki joggal dühös, hiszen az embereket egymásnak teremtették, nem pedig holmi politikai nézet vagy épp cél védelmére. A fiadnak szüksége van rád! És épp ezért nem értem, hogy ha csak ilyen kevés időt tölthetsz vele, akkor miért nem könnyít a lelkeden!? Mindenesetre én most egy könnyű és lágy köszönömöt rebegve engedlek utadra, hogy foglalózz, mert imádtam olvasni ezt a kis történetet, és szerintem sok izgalom lesz még az életedben, amit biztos hogy figyelemmel fogok kísérni!
Vas. Dec. 31, 2017 11:43 am
A Jola hosszú út után dokkolt az anyahajón. A legénységet útjára engedtem, látogassák meg a családjukat, pihenjenek negyvennyolc órát, mert utána indulunk tovább és megint hosszú ideig kell majd szeretteiket hiányolniuk. Nem szoktam engedni, hogy a hajón velünk utazzanak a családok. Bármikor életveszélyes helyzet ütheti fel a fejét és ártatlan, képzetlen embereknek ha nem muszáj, ne vesszenek oda velünk együtt.
