Miattad beszélhetünk ellenállásról; te voltál az, aki  csapatot verbuvált az első telepesek túlélőiből és aki belátta, hogy egységben az erő, és hogy a Consilium nem folytathatja ott, ahol a Földön abbahagyta. Ebből az elképzelésből és a Consilium iránt táplált haragodból született meg az ellenállás gondolata, majd ahogy a csapatod létszáma egyre nőtt és nőtt, kiépítettetek több elszórt bázist (rejtek- és szálláshelyet) a hegyek, az erdők mélyén. Keménykezű, szigorú vezető vagy, hiszen csak így lehet ennyi bosszúszomjas, dühös lélek közt rendet tartani, ugyanakkor a lázadók felnéznek rád, tisztelnek és szeretnek nem csak azért, mert számtalanszor bebizonyítottad már erődet és rátermettségedet, hanem mert te vagy az, akire bármikor lehet számítani. Mindig jut időd egy-két lelkesítő, kedves szóra, senkit sem hagysz hátra, mindig az élen jársz a csatákban, bátorságoddal és bajtársiasságoddal példát mutatsz. Neked ez természetes, hisz a lázadók nem csak egy csapat idegen számodra, hanem testvéreidnek, barátaidnak tekinted őket. Ők a családod, akikre nagyobb szükséged van talán, mint nekik rád, ugyanis a Consilium megfosztott mindentől. Elvette tőled a családodat, a feleségedet, a kislányodat... Azóta is keresed a bosszú lehetőségét, és eltökélted, hogy ezt a családodat senki sem bánthatja. Nem fogod hagyni.

Mindig is a jófiúk közé tartoztál, tisztességes, becsületes mintapolgárnak ismertek. Sosem jutott eszedbe kételkedni a Consiliumban, hiszen te már a Volentisen születtél és ott is nőttél fel, a diktatorikus rendszer teljesen megszokottá vált számodra. Sosem értetted, édesanyád miért zokog annyit éjszakánként. A húszas éveidet kezdted el taposni, amikor megismertél egy lányt az űrállomáson. Első látásra beleszerettél és minden idődet vele töltötted, de túlságosan féltél szerelmet vallani neki. Láttad, milyen szörnyű dolgokat művel a Consilium a lánnyal, de nem tettél semmit, nem tehettél semmit, csak némán figyelted, hogyan gyűlik benne egyre több harag. Az Ocan bolygó felfedezésekor kitört egy kisebb lázadás, és a lány a felkelők oldalára állt. A büntetése egyértelmű volt: a bolygóra száműzték. Már abban a pillanatban eldöntötted, ahogy láttad, hogyan lövik ki a kapszuláját, hogy követni fogod. A szíved utána húzott, féltetted őt, segíteni akartál neki... Így egy kisebb zendülést robbantottál ki a hajón, amit persze rögtön az elején csírájában elfojtottak a rendfenntartók, ám ahhoz elég volt, hogy édesanyád legnagyobb szívfájdalmára téged is száműzzenek. Az Ocanon egyből csatlakoztál a lázadókhoz, ám szíved hölgye nincs köztük, és senki sem látta. Hónapok óta keresed mindhiába. Mindenki azt mondja, hogy add fel, mert nem lehet életben, te mégsem tudsz lemondani róla...

Még egy éve sincs, hogy megkezdődött a kiképzésed idelent, és te máris dezertáltál. Na persze nem azért, mert nem bírtad a körülményeket - lássuk be, a legrosszabb része még el sem kezdődött - hanem mert eleve célod volt, amikor lejöttél az Ocan-ra: édesapád megkeresése!
Pár évvel korábban rejtélyes körülmények közt tűnt el, egy látogatása során idelent, és azóta egy hangot sem lehet hallani róla, a hivatalos jelentésen kívül, mi szerint egyik éjjel nem jelent meg a szállásán, azóta pedig nem látta senki. Te ezt nem voltál hajlandó elfogadni, és úgy döntöttél, magad göngyölíted fel az ügyet, és ha máshogy nem, azokhoz mész válaszokért, akiknek nem érdeke hazudni, hogy fedezzék a rendszert: a lázadókhoz!
A terved kis híján dugába dőlt, de szerencsédre még épp időben rád találtak, mielőtt halálra fagytál volna a hegyekben. Azóta felépültél, és egyenlőre megtűrnek maguk között, de még mindig keresed a helyed.

Lázadók, A Jola csillaghajó kapitánya.


A flotta egyik legrégebbi, többszörösen kitüntetett tisztje volt, és bár a többi kapitány és admirális szerint túl engedékeny az embereivel, azért akadnának bőven akik ezzel vitatkoznának.
Sosem rejtette véka alá a véleményét a társadalomban fellelhető igazságtalanságokkal kapcsolatban, így talán nem olyan meglepő, hogy egy nap ő is besokallt, és amíg a tanácsosok egymás besározásával voltak elfoglalva, a mély űrbe repülve kijelentette, hogy a JOLA és legénysége innentől kezdve nem követi Consilium parancsait.

Lázadók, Jola csillaghajó, tizedes, .

Pressia mindig is kissé lobbanékonyabb természetéről volt híres. Nem az a csoda, hogy fellázadt, mikor megtudta, hogy a fia életével rutinszerűen fenyegeti a tanács a férjét, hanem az, hogy nem gyújtotta fel az állomást kifelé menet.
A Jola egyik biztonsági tisztje, illetve a legtöbb bevetésen is ő szokott részt venni. Életveszélyes nő. De ugyanakkor, ha megismerik, kiderül, hogy tud ő kedves is lenni, ha nagyon akar, és ő az, aki mindig tudja, hova rejtették a hajó édesség és alkohol készletét, így több okból is érdemes jóban lenni vele.

Lázadók, Jola csillaghajó, Parancsnok  

Freya egy Ász sikló pilóta volt, mielőtt a Paratoxis járvány végzett a Jola legénységének felével, és az új kapitány megtette főtisztnek maga mellé. Bár tisztként nagyon komolyan végzi a dolgát, és nem tűr el semmilyen szabálytalanságot, általában mértékletesen osztja ki az elkerülhetetlen büntetést, ha valaki az ő hajóján vétkezik. Ennek ellenére a legtöbb kadét hozzá fordul útmutatásért - és nem csak azok, akik pilóta karrieri álmokat dédelgetnek - feltehetően azért, mert ő az egyetlen tiszt, ki a hírneve alapján nem háborús bűnös.

Civilben egy kedves, életvidám nő. Férje elvesztése komoly, hosszadalmas tortúra volt a számára, de sosem hagyta, hogy ez kifelé ártson bárkinek, mostanra pedig inkább próbál tovább lépni, és élni az életét. Sosem szalasztana el egy bulit sem, de szigorúan csak szolgálati időn kívül!

Lázadók. Speciialista, a Jola egyik hajóorvosa/szanitéce.

Valaha igazi doktornak készültél, ám sajnos a vizsgák, és a sok túlóra miatt kikezdett idegeidet önmagad próbáltad kikúrálni a gyógyszerkészletből. Nem lett jó vége.
Miután lebuktál, a többi baka közé osztottak be, hogy segíts a telep körül járőrözve rászokni a különböző vadállatokat, és egyéb kártevőket arra, hogy ne menjenek a fal közelébe. Sajnos azonban gyorsan kiderült, hogy fegyverrel a kezedben semmi hasznod nincs. Drogproblémák ide vagy oda, te segíteni szeretnél az embereken, nem kárt tenni bennük, és egyszerűen képtelen vagy rávenni magad, hogy fegyvert fogj valakire, és meghúzd a ravaszt. Pacifista mentalitásod nem volt népszerű, és, hogy gyorsabban szabaduljanak tőled, minden őrjáratban neked kellett előre menni. Csak isteni szerencsén múlott, hogy ilyen sokáig életben maradtál.
Egy napon a 4 fős csapatodat hátba támadta pár vadállat, és egyikőtöket nagyon súlyosan megsebesítette mielőtt sikerült végezni vele. Elvérzett volna,  mire vissza viszitek a táborba, ezért a rendelkezésedre álló limitált felszereléssel láttad el(öngyújtó, cipőfűző, az egyik bajtárs laposüvege, rohamkés). Hála ügyes kezednek, és a stresszes szituációban tanúsított hideg fejednek, a katona életben maradt.
Bátorságod felkeltette a Jola kapitányának figyelmét, aki adott még egy esélyt arra, hogy orvos lehess. A játék kezdetekor mint szanitéc kell elkísérned a katonákat a bevetésekre, és a hajón rohangálni, ellátni a sérüléseket, de a szabadidődben készülsz rá, hogy újra levizsgázz, és igazi doktorként te legyél a Jola hajóorvosa.

Családi állapot a megalkotóra bízva, de legalább egyszer már kellett, hogy házas legyen.


//Minden szóhoz ragaszkodunk. XD //