Serena Holbrook… Holbrook. Ha meghallják ezt a nevet, akkor senkinek sem ugrik össze a gyomra. Mindenki egy jó mosolyog, s emlékeiből előhúz egy kedves kis sztorit, amely Damienhez kötődik.
Viszont ha azt mondom, hogy Serena Bolton, akkor máris szúrósabb tekintetekkel méregetnek. Ami azt illeti, egyszer így, egyszer úgy mutatkozom be. Ha azt szeretném, hogy féljenek, némiképpen tiszteljenek, s ne kinevessenek, akkor erőszeretettel használom a Bolton nevet. Mert a név igenis kötelez, s elvárásokat támaszt fel másokban.
Nem volt olyan könnyed és tündérmesébe illő gyermekkorom, mint azt a többség képzeli. Aaron tett arról, hogy megjárjam a poklot. Gyakorta bántott, s ezt nem csak szavakkal, hanem tettekkel is. Az erejét fitogtatta, belém akarta verni azt, hogy hol a helyem, s mit kell tennem, hogy tökéletesen beilleszkedjek a társadalomba. Szüleink pedig csak szemet hunytak az egész felett, mondván, hogy igaza van. Volt kitől örökölnie, hiszen apánk sem bánt velük kesztyűs kézzel, mégis volt olyan időszak, mikor naivitásom tetőpontján azt hittem, hogy Aaron más. Ám tévedtem.

Gyermekkorom, s cseperedésem egyetlen üdítő pillanata az volt, hogy hagyták kiválasztani, mit tanulnék. S mi történik akkor, ha egy gyermek fejébe próbálnak beleverni valamit, amihez nem fűlik a foga? Lázad. Bár ezt már nem lehet úgy kivitelezni, mint régen a Földön tették. Sokat olvastam ilyesmikről, ám soha nem tudtam volna elképzelni a jelenlegi helyzetünkhöz egy forradalmat. Ahhoz túlságosan gyáva népségből áll a jelenlegi társadalom.
Ez tinédzser pedig nem sok mindent tud kirobbantani, így maradtak az elnyomott, elképzelt, s nem megvalósított tervek. A kutatás mindig érdekelt, s a könyvek, melyeket volt szerencsém elolvasni, csak megerősítettek abban, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Emmellé társult az is, hogy véremben csak forrongott valami. Persze ezt soha nem engedtem felszínre. Szorgalmasan léptem felfelé a lépcsőfokokon, miközben saját magam szórakozásra felfedeztem, kísérleteztem, s kutattam. Manapság már rangos pozícióban ténykedhetek, a fő kutatók egyike vagyok, ami azért is nagy szó, mert a mostani társadalomban nem kifejezetten szeretik, ha  nők bármiféle hatalmi pozíciót betöltenek. Ugye milyen jó, ha Holland a vezetékneved? Tekintélyt és bizalmat sugároz. Csak a bátyámnak köszönhetően lehetek itt, s ezzel tisztában vagyok. Mégis.. Ellene és a hozzáhasonló férfiak ellen ténykedek, amikor lehetőségem van rá, hiszen szentül hiszek abban, hogy a nőknek is van elegendő erejük ahhoz, hogy irányítsanak.

Minden egyes nap kockára teszem az életemet azzal, hogy egy megoldást keresek arra, hogy nőknek segítsek elhitetni azt, hogy meddők. Tudom, hogy ez a ténykedésem a társadalommal szemben megy, ám bízom abban, hogy lassan egyre többen döbbennek rá arra, hogy szabadon kéne választanunk az életünket, nem pedig hagyni, hogy 10 férfi döntsön sorsunkról.
Minden egyes nap kockára teszem az életemet azzal, hogy megcsalom a férjemet. Oké, erre nincsen mindennap lehetőségem, hiszen Jack elég ritkán tartózkodik itt, ám mikor a Jola dokkol, akkor szerelmes tiniként röppenek elébe. S erről a férjem tud. Hiszen neki is szabad, közös kis egyezségünk van, amelyről míg bátyám nem szerez tudomást, addig nyugodtan folytathatjuk. Ám félő, hogyha bármelyikünk csalfasága kiderül, akkor bizony közelebbről megismerkedhetünk a fekete kapszula jótékony hatásával... Kár lenne. Legalábbis értem biztosan.
Mert Aaronnak mindent szabad, teherbe ejthet egy második feleséget, kinézhet magának egy harmadikat. De, hogy a hugicája ránézzen más férfira, az számításba sem jöhet. Hiszen akkor az irányítás kiesne a kezéből, s a jól kigondolt és felépített álcája szépen lassan a darabjaira hullna.