Hat évet töltött a sitten.
Hat hosszú, kibaszott évet.
Hat olyan évet, ami életének a mélypontja volt, mely semmiről nem szólt, csak az életbenmaradásról, az élni és élni hagyni törvényéről, és arról, hogy hogyan is vesszen bele a tömegbe anélkül, hogy senki szemét ne szúrja.
Nem akart balhét, nem akart verekedést, semmit nem akart.
EGyszerűen csak arra vágyott, hogy kikerüljön abból a pokolból, melybe saját magát száműzte, és mely a legtávolabb repítette attól, amit szeretett volna.
Felelőtlen volt, tékozló, nemtörődöm, ez pedig mindig elnyeri méltó "jutalmát".
A szerencsejáték nem volt az ő területe és lassan ez is lett a veszte, ebbe bukott bele.
Pedig valójában ő csak jót akart.
Kellemes környezetet a nőjének, egy meleg otthont a családjának...

Eltelt hat év, és a lányát még csak nem is látta.
Emily már terhes volt, mikor elvezették.
Videókból tájékozódott, ott nézte ismétlődve az apró kis ember fejlődését, ha már jelen nem lehetett.
Csodás kislány volt, értelmes és érzékeny, és az anyja fantasztikus embert nevelt belőle, legalább is próbálkozott. És tudta, hogy ez már nem csak próbálkozás, hanem a valóság. Hogy a lánya a legtökéletesebb lélek a világon, és a felesége a legcsodálatosabb anya.
Ehhez mérten tehát igyekezett ő is jobb emberré válni.
Döntésre jutott. Elhatározta magát, hogy többé nem teszi kockára az életét, hogy nem jut erre a sorsra, mint most! Hogy a lánya többet érdemel ennél, hogy a felesége is egy szerető férjet, egy gondoskodó kedvest érdemel, és jelenleg borzalmasan leszerepelt, annyira, hogy lesz mit a szabadulása utáni években jóvá tennie.
Tanulni kezdett, és minden nap rengeteget olvasott. Nagy ráérő idejében bepótolta azt, amire soha nem volt ideje, amit nem engedhetett meg magának, és azt, aminél mindig volt fontosabb.
És valami érthetetlen okból kiindulva rájött arra, hogy a tanulás nem is áll tőle olyan távol, hogy ő valójában imádja a matematikát, vagy a fizikát, és hogy fel kellett nőnie ehhez a dologhoz.

Épp kiengedték, mikor a Consilium elrendelte a befogását.
A parancs, hogy tartsák az intézetben már későn érkezett. Ezért inkább elszakították a családjától, és befogták, mint egy megvadult kutyát.
Kényszerítették arra, hogy végignézze a bolygó pusztulásáról készült videót.
Támogatni próbálták, és menteni a bőrüket, hogy a gyilkosok nem ők voltak, hanem az a bizonyos meteor raj, és hogy nem mérgesnek és dühösnek kellene lennie irántuk, hanem hálásnak! Hálásnak azért, mert élhet és részese lehet egy új világnak!

Az Ocanra száműzték engedetlen viselkedésért, és mert súlyosan megsebesített pár orvost.