Érdes kéz simít végig a tizenéves testen. Bőre dörzsöli a tulajdonosánál jóval fiatalabb karját, miközben mohó csók próbálja bitorolni a lány ajkait. Arra sem volt ideje, hogy rendesen felébredjen az altatásból, máris nászágyon találta magát a Consilium ítélete miatt. Megvették, akár egy tenyészkancát, mielőtt még tényleges árverésre került volna a feleségre várók körében. Újdonsült ura falja őt, s bár a fiatal feleségnek volt már e téren tapasztalata altatása előtt, úgy fogadja hitvesét, akár egy farönk. Arca mereven fordul oldalra, talán még szemét is becsukja, hogy ne kelljen a férfira néznie.
Kötelesség… A nőnek nem kötelessége szeretni a férfit, akit férjéül jelölnek, csupán annyi a dolga, hogy széttárva lábait, hagyja őt elmerülni önmagában, miközben imádkozik a gyors, orvosilag igazolható eredményért. Akkor, ha kellőképp akaratos, szabadulni tud a minden nap gyomrát forgató undor jelentős részétől, ami az együtt töltött éjszakákkal járna.
Néhány kivételt leszámítva, a nőnek kötelező gyermeket produkálnia, ha pedig az sikerült, senkinek nem lehet panasza, még a tőle engedelmességre áhítozó férjnek sem, főleg ikrek esetén. Nincs több gusztustalan érintés, kéjes sóhaj vagy durva közösülési kísérlet, ugyanakkor ahhoz, hogy ezt elérjük, erősnek kell lenni. Erősebbnek, mint azt a másik fél szeretné, éppúgy fizikailag, mint lelkileg. Még az sem engedhető meg, hogy a gyermek túlzottan elgyengítse a szívet, mert bizony képesek rá, nagyon is…
Nem számít, hogyan lett, miért, vagy kitől. Minden egyes fogantatásig ért sérelem egyetlen pillanat alatt elvész, amikor két gyermeket fektetnek az anya karjára, erőteljes sírásuk közepette. Akkor ott az sem lényeges, hogy az egyik fiú, a másik pedig lány. Az egyetlen, ami fontos, hogy az övé mindkettő. Két törékeny, ám hangos csöppség, akikben egyelőre nyoma sincs az anyjukat megvásárló alaknak. A férfinak, aki több előnnyel bír nemi szervének köszönhetően, mint a nő.

A nő… teljesítette kötelességét.

A férjemnek nevezett tahó akkor döbbent rá, hogy többé már a törvény sem kényszeríthet egy ágyba vele. Fiatal, csinos feleséget akart magának, megkapta. Gyermeket kellett szülnöm az emberiség fennmaradása érdekében, sikerült. Ez utóbbit egyáltalán nem bánom, sőt, mai napig úgy vélem, életem legboldogabb pillanata volt, amikor először kezemben tarthattam gyermekeimet. Valamennyi velük eltöltött perc hasonló örömmel árasztotta el lelkem, valójában így téve engem sebezhetővé. Ők lettek a gyengeségem, amit egy sebzett önbecsülésű férfi ellenem fordíthatott. Fogalmam sincs, mivel rángatta dróton vezetőinket, de megtette. Elintézte, hogy válásunk hivatalos legyen, majd újranősült akkori szeretőjével, odadobva neki közös utódainkat.
Szívem abban a pillanatban darabokra szakadt. Férj nélkül jól elvoltam, de mit ér egy anya a gyermekei nélkül? Egyedül az állította meg kikívánkozó tébolyomat, hogy ha elveszítem a fejem, soha többé nem láthatom majd őket. Dühömet katonai kiképzésbe öltem. Vad voltam és fegyelmezetlen. Nehezen tudtam elviselni, hogy egy férfi utasítgasson, ugyanakkor megtanultam alkalmazkodni. Rájöttem, hogy az embereknek valójában egyetlen kötelességük van: engedelmeskedni a Consilium parancsainak. Ez az, amiben egykori uram sem jeleskedett. Jobban szerette volna ő irányítani a tanácsot, semmint behódolni neki, aminek következményeként eltűnt a Volentis fedélzetéről, nem sokkal az új bolygó megtalálása előtt.
Fiamat és lányomat még akkor sem kaphattam vissza. Ahelyett, hogy velük lehettem volna, az Ocanra küldtek katonaként. Számtalan kérvényt benyújtottam már, hogy leküldjék őket hozzám, mindhiába. A nagyhatalmú férfiak gyülekezete egyetlen dolgot lát bennük. Házassághoz érett korban lévő fiatalokat, akik életét éppúgy befolyásolhatják, mint másokét. Terelgetik őket, akár juhász a nyájat, s mindehhez juhászkutyákként használják a katonaságot. Mostanra sikeresen eljutottam az egyik legmagasabb tisztségig. A bolygón állomásozók vezetőjének helyettese lettem. Tűrők és engedelmeskedem, remélve, hogy végül megjutalmazzák „hűségemet”, mi valójában közel sem akkora, mint a vezetők leghűségesebb ebéé, a felettesemé.